Citál

A citál fogalma a tudományos integritás egyik alapkövét jelenti, mivel lehetővé teszi az elképzelések forráshálózatának rekonstruálását és az eredeti gondolatok tiszteletben tartását. Az információkorban különösen érvényesül jelentősége: míg a közösségi médiában gyakori a kontextus nélküli szövegrészletek szétszórása, addig a tudományos és szakmai gyakorlatban a helyes citálás az etikai normák betartását és a szellemi tulajdon tiszteletét szimbolizálja. Ennek hiánya plágiumként minősülhet, súlyos szakmai következményekkel.

A szó alkalmazása azonban nem csupán technikai kérdés, hanem kulturális jelenség is: a citálás módja és gyakorisága területenként jelentősen eltérő (pl. jogtudományban gyakoribb konkrét törvénycikkek hivatkozása, míg a bölcsészettudományokban inkább interpretatív szövegkommentárok idézése jellemző). Történelmi szempontból érdekes, hogy a nyomtatás megjelenése előtt a kéziratos források citálása rendkívüli pontosságot igényelt, amely a modern bibliográfiai formátumokra is hatást gyakorolt. Az elektronikus források korában új kihívásokkal néz szembe, mint az URL-címek instabilitása vagy a digitális tartalmak verzióinak nyomon követése.

A szó alakja

A szó alapalakja: citál. Ez a magyar nyelvben rendszeres -ál képzős ige, amely a tudományos, szakmai és köznyelvi kommunikációban egyaránt fontos szerepet játszik.

Kiejtés

IPA: [ˈt͡sitaːl]

Eredet / etimológia

A citál ige a latin citare („megidézni, előhívni, mozgásba hozni”) szóból származik, amely a ciere („mozgásba hozni, hívni”) igéből ered. A német zitieren közvetítésével került a magyar nyelvbe a 19. század tudományos terminológia-rendszerezése idején. Eredeti latin jelentése a jogi és szertartási kontextusban a tanúk vagy szakértők bírósági megidézésére utalt, mely idővel szűkült a szöveges hivatkozásra.

Jelentése

A citál ige elsődleges jelentése tudományos, szakmai vagy művészeti művekben konkrét szövegrészlet pontos megadásával történő idézést jelöl. Jogi szakterületen törvényi rendelkezések, precedensek vagy határozatok hivatalos hivatkozását jelenti. Tágabb értelemben használják bármilyen forrás (pl. irodalmi mű, beszéd, közmondás) explicit említésére. Figuratív értelemben ritkán alkalmazzák például művészeti alkotásokban más művek vizuális vagy hangzásbeli „idézésére”.

Stílusérték és használat

A szó semleges stílusértékű, de elsősorban formális és szakmai kontextusokban (tudományos publikációk, jogi dokumentumok, oktatás) használatos. Köznyelvben inkább az idéz igét preferálják, különösen hétköznapi beszédhelyzetekben. A citál hangsúlyozza a forrás pontos azonosíthatóságát és hivatalosságát, így pl. egy akadémiai értekezésben előnyösebb, mint a kötetlenebb megemlít. Stílusrétegtől függetlenül kerülik obszcén vagy trágár tartalmú szövegek leírásánál.

Példamondat(ok)

A kutató gondosan citálta Ady Endre verssorait, hogy alátámassza irodalmi elemzését, miközben az első kiadás oldalszámát is feltüntette.

A védőügyvéd a legfrissebb bírósági határozatot citálta a per során, remélve, hogy az precedensértékkel rendelkezik az ügyében.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: idéz, hivatkozik, említ, utal, felhoz

Antonímák: elhallgat (forrást), kigondol, kohol, meghamisít

Változatok és származékszavak

A citál igéből több képzős származék is létezik: citáció (főnév, jelentése: idézet vagy hivatkozás), citálás (főnév, a cselekvés megnevezése), citálható (melléknév, pl. „citálható forrás”), citált (melléknév vagy múlt idő középnév, pl. „citált szakértő”). A recitál (elmond, előad) szó hangzási hasonlósága ellenére nem származék, hanem külön latin eredetű (recitare) ige.

Multikulturális vonatkozás

A szó számos nyelvben hasonló formában és jelentésben létezik: angolul cite (kiterjedt jogi és akadémiai használat), németül zitieren (közvetlen magyar előzmény), franciául citer. Az angol nyelvben azonban kiegészülő jelentésekkel is rendelkezik: katonai kontextusban kitüntetést adományozni („cited for bravery”), vagy közlekedési szabálysértés miatt megbüntetni („cited for speeding”). Az olasz citare és a spanyol citar elsősorban a színházi/irodalmi idézetre és találkozó meghirdetésére („megidézni” eredeti jelentésből) korlátozódik.

Szóelválasztás	ci-tál
Ragozás	jelen idő: citálok, citálsz, citál; múlt idő: citáltam, citáltál, citált; felszólító mód: citálj!; igenevek: citálni (főnévi), citálva (melléknévi), citálás (határozói)