Delikvens

A „delikvens” szó a magyar szaknyelv, különösen a jogi és orvosi terminológia egyik jellegzetes elemévé vált. Főként a büntetőjogban és a pszichiátriában honosodott meg, ahol az elkövető vagy az érintett személyre utal. Eredetileg a német nyelvből került átvételre, ahol a „Delinquent” szó jelentése – bűnöző, elkövető – részben eltér a magyar használatban kialakult árnyalattól. Ez az eltérés gyakran okoz félreértést vagy keveredést más, hangzásban hasonló szavakkal, mint például a „delikát” (történetes, kényes).

A köznapi nyelvben a „delikvens” használata viszonylag ritka, inkább szakmai körökben él. Azonban a médiában vagy a közbeszédben előfordulhat, általában kissé eltúlzottan formális vagy akár ironikus felhanggal, amikor egy kellemetlen helyzetben lévő, általában vád alá helyezett vagy problémás egyénről beszélnek. Gyakori tévhit, hogy a szó kizárólagosan negatív, bűnözőre utaló jelentéstartalommal bír, holott szélesebb körben alkalmazzák pl. az egészségügyben is a kezelés alatt álló betegre.

A szó alakja

A szó alapalakja, a főnév szótári formája: delikvens. A szó többes számban is használatos: delikvensek. Például: A tárgyaláson mindkét delikvens jelen volt ügyvédjével.

Kiejtés

A „delikvens” szó magyar kiejtése a Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA) szerint: [ˈdɛlikvɛnʃ]

Eredet / etimológia

A „delikvens” szó a latin nyelvből származik, ahol a „delinquens” (többes számban: delinquentes) a „delinquere” igéből képezett melléknévi igenév, jelentése: „elvétkező”, „hibázó”, „vétség elkövetője”. A latin szó közvetlenül a német nyelvbe került átvételre („Delinquent”), amelyből a magyar nyelv a 19. század végén vagy a 20. század elején vette át. A német mintanyelvből történő átvétel jellemző a jogi és orvosi terminológiára ebben a korszakban. A szó eredeti latin jelentése tehát egyértelműen a vétséget elkövető személyre utalt.

Jelentése

A magyar nyelvben a „delikvens” szó jelentése elsősorban a büntetőjogban és a pszichiátriában kialakult szakmai használat határozza meg. 1. Büntetőjog: Az a személy, aki ellen büntetőeljárás folytatódik, azaz a vádlott vagy a gyanúsított. Ebben az értékben gyakran használják a szakmai szövegekben. 2. Pszichiátria, klinikai szaknyelv: Az a személy (beteg), aki pszichiátriai kezelés, gondozás, vizsgálat vagy megfigyelés alatt áll. Ez a jelentés kiterjeszti az eredeti, kizárólagosan „elkövetőre” utaló fogalmat, és inkább a segítségre szoruló, kezelést igénylő egyént hangsúlyozza. 3. Tágabb, általánosabb értelmezés (ritkább): Bármely kellemetlen, problémás, kockázatos helyzetbe került, vagy vád alá helyezett személy, gyakran kissé pejoratív vagy ironikus felhanggal.

Stílusérték és használat

A „delikvens” szó kifejezetten formális és szakmai stílusjegyeivel bír. Elsődleges használati területei a jogtudomány (különösen a büntetőjog és az eljárásjog), a pszichiátria, a klinikai pszichológia, a kriminológia és a szociális munka szakterületei. A köznyelvben, a mindennapi beszédben rendkívül ritkán fordul elő, és ha mégis, akkor általában tudatosan formális vagy gúnyos, leereszkedő tónust kifejezni szándékoznak vele. Nem alkalmas laza, baráti vagy semleges beszédhelyzetekre. A szó használata magas szakmai műveltségre utal, de közérthetőség szempontjából korlátozott lehet.

Példamondat(ok)

A rendőrség az önként jelentkező delikvenst azonnal őrizetbe vette, és a főkapitányságra szállította további kihallgatás céljából.

A zártosztályon a delikvens állapota jelentősen javult a célzott terápia hatására, és kezdeményezte a családi látogatást.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: vádlott, gyanúsított, elkövető, alperes (polgári perben, de jelentéseltérés van!), beteg (pszichiátriai kontextusban), páciens (pszichiátriai/egészségügyi kontextusban, de nem teljesen azonos), érintett fél.

Antonímák: felperes (polgári perben), sértett (büntetőeljárásban), áldozat, orvos/kezelő (pszichiátriai kontextusban), mentor, pártfogó. (Megjegyzés: Az antonímák erősen függnek a konkrét használati helyzettől és a szó értelmezésétől.)

Változatok és származékszavak

A „delikvens” szóból származtatott legfontosabb képző a -s birtokosjelzős alak: delikvensé (a delikvensé, pl. a delikvensé a felelősség). Főnévként nem képez többféle változatot. Melléknévi származéka a delikvensi, jelentése: a delikvensre vonatkozó, a delikvenshez tartozó, a delikvenst jellemző (pl. delikvensi magatartás, delikvensi körülmények). Igei származék nem jellemző. A szó maga a „delikvensség” főnév képzésére is ad lehetőséget, bár ez ritkábban használt, jelentése: a delikvens állapota, minősége.

Multikulturális vonatkozás

A „delikvens” szó közvetlen forrása a német Delinquent, amely jelentése: bűnöző, elkövető, főként fiatal bűnöző (Juvenile Delinquent = fiatal bűnöző). Ez jelentősen eltér a magyar szaknyelvben kialakult, szélesebb körű (főként pszichiátriai) használattól. Az angol delinquent szintén a bűnelkövetőre utal (pl. juvenile delinquent), és nem használják orvosi értelemben. A latin delinquens szintén kizárólagosan a vétkes, bűnös személyt jelenti. A magyar nyelv tehát egyedi módon bővítette ki a szó jelentéskörét, főleg a pszichiátriai gyakorlat hatására, ahol a „beteg” fogalma nem mindig fedi le kellően a kezelés alá eső, gyakran bűncselekményt is elkövető személyek körét, és a „delikvens” szó vált erre a speciális esetre alkalmazható szakkifejezéssé. Más nyelvekben ez a jelentésbővülés nem figyelhető meg.

Szóelválasztás	de-lik-vens
Ragozás	E/3. ragozású főnév (mint a „tanár”): E.sz.: delikvens – delikvenst – delikvensnek – delikvenssel – delikvensért – delikvenssé T.sz.: delikvensek – delikvenseket – delikvenseknek – delikvensekkel – delikvensekért – delikvensekké

A „delikvens” szó lényege a magyar szaknyelvben tehát nem pusztán a bűncselekmény elkövetésére korlátozódik, hanem sokkal inkább egy speciális jogi vagy egészségügyi helyzetbe került személy státuszát jelöli. Ez a státusz magában foglalhatja a vád alá helyezést egy büntetőeljárásban, de egyformán jellemzi azt a személyt is, aki súlyos mentális zavarai miatt kényszerkezelésre vagy zárt intézeti gondozásra szorul, és akinek cselekedetei gyakran társadalmi vagy jogi konfliktusok forrásai. A szó ezzel egy olyan személyre utal, aki nem csupán egyszerűen „beteg” vagy „vádlott”, hanem akinek helyzete komplexebb, mert egyszerre érintett a jogrendszer és/vagy az egészségügyi rendszer működésében, és akire ezért különleges szabályok, eljárások és figyelem irányul.

Ez a kettős (jogi-egészségügyi) jelentésréteg teszi a „delikvens” kifejezést különösen értékessé és egyedivé a magyar szaknyelvben. Megkülönbözteti azt a köznyelvi, negatív felhangú „bűnöző” vagy a semlegesebb „páciens” szavaktól, miközben pontosan megnevezi egy olyan személycsoport helyzetét, akik gyakran a társadalom peremén helyezkednek el, és akiknek helyzete magas szintű szakmai kompetenciát és érzékeny kezelést igényel. A szó használata tehát nem csupán terminológiai kérdés, hanem egy bonyolult szociális és etikai valóság tükröződése.