Diffúz

A „diffúz” fogalma lényegében a kontraszt hiányát jelenti, legyen szó fizikai jelenségről vagy elvont jellegről. A természettudományokban pontosan definiált folyamatot ír le: mikor anyagrészecskék magas koncentrációjú területekről alacsonyabb koncentrációjúakba áramlanak anélkül, hogy külső erő hatna rájuk. Ez a spontán átjutás a molekulák termikus mozgásából adódik, és alapvető szerepet játszik például a sejtlégzésben vagy a gázok keveredésében.

Bár a szó latin gyökerei a „szétáradást” hangsúlyozzák, a modern magyar nyelvhasználatban a diffúz jelenségek gyakran negatív felhangot kapnak, különösen az elvont tartalmak esetében. Egy diffúz előadás például a gondolatok zavaros szerkezetére utal, míg diffúz fény esetében a szó semleges leíró funkciót tölt be. Ez a kettősség teszi különösen érdekessé: a tudományos precizitás és a köznapi homály asszociációi egy szóban találkoznak.

A szó alakja

A szó alapalakja: diffúz. Ez a melléknév a magyar nyelvben általában jelzőként vagy állítmányként funkcionál, jellemzően homályos, szétszórt vagy határozatlan jelenségek leírására.

Kiejtés

IPA: [difːuːz]

Eredet / etimológia

A „diffúz” szó a latin diffundere igéből származik, melynek jelentése „szétszórni, elterjeszteni”. A dis- (szét-) és fundere (önteni) elemekből épül fel. A magyar nyelvbe a 19. században került át a német diffus (közvetítő nyelvként szolgálva) és a francia diffus útján, elsősorban a természettudományos diskurzusban. Eredeti latin jelentése a „szétáradó” vagy „ellaposodó” fogalmakat ölelte fel.

Jelentése

A „diffúz” elsődlegesen fizikai jelenségekre utal: olyan anyagok keveredését írja le, ahol részecskék önkéntes szétterjedése történik (pl. diffúz folyamat a kémiában). Átvitt értelemben homályos, nem éles határú dolgokra alkalmazzák (diffúz fény, diffúz fájdalom). Szaknyelvben a fizikán kívül a képalkotásban (pl. diffúz reflexió), orvostudományban (pl. diffúz agykárosodás) és irodalomkritikában (diffúz stílus = zavaros szerkezetű) is használatos. Köznapi szóhasználatban gyakran a „határozatlan” vagy „nehezen meghatározható” szinonimájaként funkcionál.

Stílusérték és használat

A szó formális és szakmai regiszterhez kötődik, különösen a tudományos, műszaki és orvosi szövegekben. Köznyelvi kontextusban kissé könyvszerű, elvont hangvételt sugároz, így hétközi beszédben ritkább. Stilisztikai szempontból semleges, de túlzott használata műveltetlen környezetben affektálhat. Tipikus használati területei a tudományos ismeretterjesztés, szakmai dokumentációk, valamint a művészetekkel foglalkozó elemző írások.

Példamondat(ok)

A laboratóriumban a gázok diffúz terjedését vizsgálták, mivel a részecskék egyenletesen oszlanak el a térben.
Regénye stílusa rendkívül diffúz volt: a cselekményszálak összefolytak, a metaforák pedig homályos képeket rajzoltak.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: homályos, szétszórt, elmosódott, határozatlan, ellaposodó, penetráló

Antonímák: éles, fókuszált, koncentrált, lokalizált, intenzív, diszkrét

Változatok és származékszavak

A „diffúz” melléknévből származik a diffúzió főnév (jelentése: anyagok önkéntes keveredése), melyből további képződmények alakulnak: diffúziós (pl. diffúziós folyamat), diffúziósegyüttható (fizikai paraméter). Igei formája a diffundál, de ez szaknyelvi kereteken kívül alig használatos. A diffúzitás (a diffúz jelleg minősége) szó főként műszaki szövegekben fordul elő.

Multikulturális vonatkozás

Az angol diffuse közvetlenül megegyezik a magyar jelentéssel, de gyakoribb a mindennapi nyelvben (pl. diffuse light). Németül (diffus) erősebb negatív konnotációja van az elvont fogalmaknál (pl. diffuse Ängste = határozatlan félelmek). Francia nyelvterületen (diffus) hangsúlyozza a „szétáramló” jelenségeket, az orosz диффузный (diffúznij) pedig kizárólag tudományos kontextusban él. A japán 拡散 (kakusan) kifejezés a fizikai folyamatot jelöli, átvitt értelemben nem használatos.

Szóelválasztás	dif-fúz
Ragozás	diffúzabb (középfok), legdiffúzabb (felsőfok)