Emigráció

A magyar történelem szövevényes szálai közül kiemelkedik az emigráció mint egy kollektív sors és identitásformáló élmény. A fogalom nem pusztán földrajzi mozgást, hanem mély szakadékot, kulturális újraértelmezést és gyakran traumát is jelent, különösen a 20. század fordulópontjain – az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a trianoni békeszerződés, a második világháború utáni menekülés, majd az 1956-os forradalom leverése után kirobbant nagy hullámok kapcsán. Irodalmunk is gazdag emigráns alkotókban és témákban, a száműzött Ady költészetétől a nyugati emigrációban író Márai Sándor vagy Konrád György prózájáig, melyek a honvágy, az identitávesztés és az idegenség élményét elevenítik meg.

Gyakori félreértés az emigráció és a menekülés (migráció egy fajtája) összemosása. Bár a kettő gyakran átfed, az emigráció alapvetően egy szándékos, többnyire hosszabb távú vagy végleges elhagyást, új élet felépítését jelenti egy másik országban, ami gazdasági, politikai, szociális vagy személyes okokból történhet. A menekülés inkább az azonnali fenyegetés elől való kényszerű távozást hangsúlyozza. Egy másik tévhit, hogy az emigráció csak a „kimenetel”, miközben a fogalom rendszerint a kiindulási ország szemszögéből értelmezendő (onnan nézve valaki emigráns), míg a fogadó országban bevándorlóként (immigránsként) hivatkoznak rá.

A szó alakja

Emigráció. A szó főnév, amely a személyek egy csoportjának vagy a folyamatnak a jelölésére szolgál, amikor valaki elhagyja szülőföldjét, hogy más országban telepedjen le.

Kiejtés

IPA: [ˈɛmigraːt͡sijoː]

Eredet / etimológia

A szó a latin emigratio (kivándorlás) főnévből ered, amely maga az emigrare igéből származik. Az emigrare jelentése: „kivándorolni”, „elhagyni hazáját”. Ez az ige az e(x)- prefixumból (ki-) és a migrare igéből (vándorolni, költözni) épül fel. A magyar nyelvbe valószínűleg a 18-19. század fordulóján került be közvetlenül a latinból vagy közvetve, a német (Emigration) vagy a francia (émigration) nyelv hatására, az európai és így a magyarországi tömeges vándorlási folyamatok időszakában.

Jelentése

Az emigráció elsődleges jelentése egyének vagy csoportok szándékos és többnyire tartós vagy végleges elhagyása szülőföldjüknek annak érdekében, hogy más országban telepedjenek le és ott új életet kezdjenek. Ez a mozgás oka lehet gazdasági (jobb megélhetés, munka), politikai (üldöztetés, elnyomás, diktatúra elől való menekülés), társadalmi, vallási, vagy akár személyes (családegyesítés, kalandvágy). Formálisan a nemzetközi jogban és a demográfiában a fogalom a kiindulási országból való távozás folyamatát vagy az így létrejött népességcsoportot jelöli. Kollokviálisan és képzetesen is használják, például agyelszivárgás (agyarány) kontextusában, vagy akár egy társadalmi csoport, szakma vagy szellemi irányzat tömeges elhagyását is nevezik metaforikusan emigrációnak. Szűkebb értelemben a politikai okból történő elhagyásra utalhat (politikai emigráció), szélesebb értelemben pedig mindenféle okból történő hosszú távú kivándorlást takint.

Stílusérték és használat

Az „emigráció” szó formálisabb és tudományosabb stílusjegyet visel, gyakran használják történelmi, szociológiai, demográfiai, politikai elemzésekben, hivatalos beszédben és a sajtóban. Semleges hangvételű, bár kontextustól függően (pl. politikai emigráció) súlyos, akár tragikus árnyalatot is kaphat. Mindennapi, köznyelvi szinten is értik és használják, bár itt gyakrabban találkozhatunk a „kivándorlás” szóval vagy konkrétabb körülírásokkal („elhagyta az országot”, „kiment külföldre dolgozni”). A szó alkalmas a folyamat összetettségének és társadalmi súlyának kifejezésére.

Példamondat(ok)

A rendszerváltás után is jelentős volt az országos gazdasági helyzet miatti emigráció, különösen a fiatal szakképzett munkaerő körében.

Nagyapám az 1956-os események után döntött az emigráció mellett, és csak évtizedek múltán tért vissza látogatóba Magyarországra.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: kivándorlás, elvándorlás, kivonulás (ritkább, inkább katonai/költözési kontextusban), elmenedekülés (erősen politikai, menekülést hangsúlyozó árnyalattal).

Antonímák: bevándorlás, immigráció, betelepülés, hazatérés, hazajövetel.

Változatok és származékszavak

Emigrál (ige): Kivándorolni, elhagyni az országot emigráció céljával. („Sok orvos döntött úgy, hogy emigrál.”)
Emigráns (főnév): Az emigrációt végrehajtó személy, kivándorló. („Az emigráns magyarok közösségei szerte a világban.”)
Emigráns (melléknév): Az emigrációval kapcsolatos, kivándorló. („emigráns irodalom”)
Re-emigráció (főnév): Visszavándorlás, visszatérés az emigrációból az eredeti országba.

Multikulturális vonatkozás

Az „emigráció” szó széles körben elterjedt a nyugati és közép-európai nyelvekben, közvetlen latin örökségként vagy annak adaptációjaként. Angolul (emigration), németül (Emigration), franciául (émigration), olaszul (emigrazione), spanyolul (emigración) lényegében azonos jelentéstartalommal és formális regiszterrel rendelkezik, mint a magyar, minden esetben a kiindulási ország szemszögéből értelmezve a kivándorlást. Az orosz nyelvben (эмиграция [emigrácija]) szintén megtalálható, különösen jelentős történelmi súlya van a szovjet időszakból és az azt követő évekből. A jelentés mindenütt megegyezik, bár a konnotáció (pl. politikai súly, tragikum mértéke) természetesen az adott nemzet történelmi tapasztalataitól függ. A kiejtés az egyes nyelvek fonológiai rendszerének megfelelően változik.

Szóelválasztás

e-mi-grá-ció

Ragozás

Egyes szám: emigráció (alanyeset), emigrációt (tárgyeset), emigrációnak (részes eset), emigrációval (eszközhatározói eset), emigrációért (célhatározói eset), emigrációból (elöljárós eset: -ból/-ből), emigrációba (belülhatározói eset: -ba/-be), emigráción (superesszívus: -on/-en/-ön), emigrációra (sublativus: -ra/-re). Többes szám: emigrációk, emigrációkat, emigrációknak, emigrációkkal, emigrációkért, emigrációkból, emigrációkba, emigrációkon, emigrációkra.

Az emigráció lényege túlmutat a puszta földrajzi helyváltoztatáson. Egyéni szinten életútjának radikális újraszervezését, identitásának újraalkotását jelenti egy gyakran idegen közegben, új nyelv, szokások és társadalmi normák között. Ez a folyamat magában hordozza a múlt elszakadásának fájdalmát és a jövő bizonytalanságát, miközben egyúttal lehetőséget teremt új kezdetre, személyes szabadságért vagy biztonságért. A hazai kapcsolatok új formába öntése, a kultúra megőrzése és átadása az új generációknak, valamint a fogadó társadalommal való integráció folyamata az emigráció komplex és sokszínű valóságát alkotja.

Társadalmi és történelmi szempontból az emigráció jelentős demográfiai, gazdasági és kulturális hatásokkal jár mind a kiindulási, mind a fogadó ország számára. Az elvándorlás csökkentheti a munkaerő-kínálatot és a szakképzett emberek számát a hazai piacon (agyelszivárgás), miközben a fogadó ország gazdaságát erősítheti és kulturálisan gazdagíthatja. Az emigráns közösségek (diaszpórák) gyakran fontos szerepet játszanak a hazájuk és befogadó országuk közötti kapcsolatok ápolásában, kereskedelemben, kultúra terjesztésében és akár nemzetközi politikában. Így az emigráció nem csupán egyéni sorsok összessége, hanem globális folyamat, amely szorosan összefonódik a modern világ migrációs mozgásaival, gazdasági egyenlőtlenségeivel és politikai feszültségeivel.