Index

Az index fogalma a tudás megszervezésének alappillérei közé tartozik, amely az ókori könyvtáraktól a digitális adatbázisokig kíséri az emberi kultúra fejlődését. A reneszánsz korban megjelent nyomtatott könyvek indexei forradalmasították az információhoz való hozzáférést, míg napjainkban a gazdasági mutatószámok világszerte meghatározzák a pénzügyi döntéseket. A szó jelentéstartalma folyamatosan bővül, tükrözve a társadalom strukturálódásának igényeit.

A 21. században az index fogalma új dimenziót nyert a digitális térben: a keresőmotorok indexelési algoritmusai a modern információs társadalom gerincét alkotják. Ugyanakkor a történelmi emlékezetben továbbra is erős az egyházi Index kapcsolata a cenzúrával, emlékeztetve a szabad tudáscsere és a korlátozás örökös feszültségére. Ez a sokrétű jelentésháló teszi a szót nélkülözhetetlenné a tudományos diskurzusban és a mindennapi kommunikációban egyaránt.

A szó alakja

A szó alapalakja: index. Ez a főnév különféle információrendező, mutató vagy jelző funkciókat ölel fel a magyar nyelvben, például a könyvészeti és gazdasági szakterületeken egyaránt.

Kiejtés

IPA: [ˈindɛks]

Eredet / etimológia

A latin index (jelentése: „mutató”, „közlő”, „jegyzék”) szóból ered, amely az indicare (rámutatni, jelezni) igéből származik. A középkori latinban a könyvjegyzékekre, majd a nyomtatás korában a tartalommutatókra alkalmazták. A magyar nyelvbe a 18-19. század fordulóján került be a német közvetítéssel (Index), elsősorban tudományos és egyházi környezetben. Kezdetben „tárgymutató” vagy „jegyzék” értelmezéssel honosodott meg.

Jelentése

1. Könyvészet: Nyomtatott művek végén található tárgymutató vagy névmutató, amely a tartalom tematikus vagy név szerinti keresését segíti.
2. Statisztika-gazdaság: Számított mutatószám, amely változók összehasonlítását szolgálja (pl. tőzsdei index, árindex).
3. Technika: Mérőműszerek skáláján a pozíciót jelző mutató; számítástechnikában adatszerkezetek helymeghatározója.
4. Egyháztörténelem: Az Index Librorum Prohibitorum (Tiltott Könyvek Jegyzéke) rövidített megnevezése.
5. Anatómia: A mutatóujj (indexujj) elnevezése orvosi szaknyelvben.

Stílusérték és használat

Semleges stílusértékű, formális és szakmai kontextusokban (tudomány, közgazdaságtan, informatika) gyakran használatos. Köznyelvi használata elsősorban a könyvészeti és gazdasági jelentéskörre korlátozódik. Kerülni keveredését az „indeksz” (régi pénzügyi kifejezés) vagy „indikátor” szavakkal. Informatikai környezetben a „tömbindex” kifejezéssel szinonimizálható.

Példamondat(ok)

A könyv indexe hiányos volt, ezért nehezen találtam meg a középkori vámszabályokra vonatkozó részt.
A gazdasági elemzők aggodalmukat fejezték ki a fogyasztóiár-index váratlan emelkedése miatt.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: mutató, jegyzék, katalógus, indikátor, mutatószám

Antonímák: tartalom (könyvészeti kontextusban), kaotikus szerkezet (strukturális ellentét), egész adathalmaz (informatikában)

Változatok és származékszavak

Indexelés: Főnév, az adatszervezés vagy könyvjegyzék-készítés folyamata.
Indexelő: Melléknév, jegyzékbe foglalható anyagra vonatkozik.
Indexál: Ige, adatok rendszerezését vagy könyvmutató készítését jelenti.
Indexképes: Melléknév, jegyzékbe foglalásra alkalmas anyagot jellemez.

Multikulturális vonatkozás

Az angol nyelvben ugyanazon jelentéskörök dominálnak (tartalomjegyzék, gazdasági mutató), kiemelkedően a számítástechnikai használat. A német nyelv az Index szót a könyvészeti és gazdasági jelentésben átvette, de anatómiai kontextusban inkább a Zeigefinger kifejezést használja. A románban (index) erőteljesebben él a politikai gazdaságtan területén (pl. inflációs mutatók). Az olasz nyelvben az indice szó a könyvmutató mellett nyomtatott betűtípusra (index) is utal.

Szóelválasztásin-dex
RagozásEgyes szám: index (alanyeset), indexet (tárgyeset), indexnek (részes eset), indexszel (eszközhatározó eset). Többes szám: indexek, indexeket, indexeknek, indexekkel.

Szólj hozzá!