Karbon

A Karbon földtörténeti időszak, amely a paleozoikum ötödik és egyben legfiatalabb periódusa, mintegy 358,9 millió évvel ezelőtt kezdődött és körülbelül 298,9 millió évvel ezelőtt ért véget. Jelentőségét elsősorban az adja, hogy ebben az időszakban érte el csúcspontját a szárazföldi élet fejlődése, különösen a páfrányfákból és egyéb ősnövényekből álló hatalmas szénképződő erdők, amelyek később a ma kitermelt szénkészletek jelentős részévé alakultak. Ez az összefüggés szorosan köti a „Karbon” szót a szénhez, bár maga a kifejezés a geológiai időskálára utal, nem közvetlenül az ásványra.

Gyakori tévedés összetéveszteni a „Karbon” geológiai időszakot a kémiai elem, a szén (vegyjele C) magyar elnevezésével, amely „szén”. Bár a kettő közvetlenül kapcsolódik a szénképződés miatt, a „Karbon” kizárólag a földtörténeti periódusra vonatkozik. Egy másik népszerű tévhit, hogy a karbonizált anyagok, mint például a karbonszál, valamilyen módon közvetlenül ehhez az időszakhoz kötődnének, holott ezek csak a magas széntartalomra utalnak, technológiai eljárások eredményeként. Irodalmi vagy filozófiai kontextusban a szó ritkán fordul elő, inkább a tudományos, ismeretterjesztő vagy tankönyvi szövegek sajátja.

A szó alakja

A szó alapalakja a Karbon. Ez a főnév a földtörténet egy meghatározott időszakát jelöli, és birtokos esetben, többes számban is gyakran előfordul a szakirodalomban.

Kiejtés

A Karbon szó kiejtése nemzetközi fonetikai átírásban (IPA): /ˈkɒrbon/

Magyar fonetikai leírásban: kárrbon (a hangsúly az első szótagon van, az „a” rövid, de nyílt „á”-nak hangzik, az „o” rövid, zárt „o”-ként).

Eredet / etimológia

A Karbon szó a német Karbon szóból került át a magyar nyelvbe, amely viszont a latin carbo, carbonis (szén, parázs) szóból ered. A latin szó valószínűleg egy elő-indoeurópai gyökből származik, jelentése „ég, parázslik”. A földtörténeti időszak elnevezése közvetlenül a jelentős szénrétegekre utal, amelyek e korszakban alakultak ki a hatalmas, elöntött erdők fosszilizálódásának következtében. A német geológusok (különösen a belga területeken dolgozóak) alkották meg a kifejezést a 19. század elején, és onnan terjedt el a nemzetközi, így a magyar szaknyelvbe is.

Jelentése

A Karbon szó elsődleges és túlnyomórészt kizárólagos jelentése a földtörténeti időskálán a paleozoikum (őskor) ötödik, utolsó korszaka, amelyet a devon időszak követett, és a perm időszak előzött meg. Jellegzetessége a meleg, párás klíma, a hatalmas, alacsonyabban fekvő területeket benövényzettel borító szénképződő láp-erdők, valamint a rovarok és a korai hüllők óriási fejlődése. Szűkebb értelemben, néha a szakirodalomban, a karbon időszakot alsó (korai) és felső (késő) Karbonra osztják. Kollokviális vagy átvitt értelemben gyakorlatilag nem használják. Ritkán, technológiai kontextusban (pl. „karbonszál”) a „karbon” a magas széntartalmú anyagokra utalhat, de ez inkább a „szén” szóból származtatott képzés, és nem közvetlenül a „Karbon” időszak nevéből ered, bár a kapcsolat nyilvánvaló.

Stílusérték és használat

A Karbon szó kifejezetten szaknyelvi, tudományos (földtani, őslénytani, régészeti) terminus. Használata formális és precíz kontextusokat kíván meg. Nem tartozik a mindennapi, köznyelvi szókincs részéhez. Főleg ismeretterjesztő művekben, tankönyvekben, tudományos publikációkban, geológiai leírásokban, múzeumi kiállításokon és hasonló szakmai környezetben fordul elő. Stílusértéke semleges, tárgyilagos, információközpontú. Nem társul erős érzelmi töltéssel vagy kulturális asszociációkkal a közbeszédben.

Példamondat(ok)

A Karbon időszakban élte virágkorát a hatalmas termetű őshüllők egyik csoportja, a mélytengeri rétegekben pedig gazdag koral fauna alakult ki.

Az Észak-Magyarországi-középhegység területén található szenet tartalmazó rétegek többsége a felső Karbon korszakból származik, ami kulcsfontosságú volt a régió ipari fejlődésében.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: Karbon időszak (bővített, pontosabb forma, de gyakorlatilag ugyanazt jelenti), a paleozoikum karbon kora/periódusa (leíró szinonima). Nincs igazi, egy szóban kifejezhető jelentéssel bíró szinonimája. A földtörténet más korszakai nem szinonimák, hanem kronológiai elődök vagy utódok.

Antonímák: Közvetlen nyelvi antonima nincs, mert egy konkrét időszakot nevez meg. Fogalmi ellentéteként tekinthetők a földtörténet más nagy korszakai vagy időszakai, amelyek nem a Karbonra esnek, pl. perm, triász, jura, kréta (mezozoikum); devon, szilur (paleozoikum korábbi szakaszai); pleisztocén (neozoikum/kainozoikum).

Változatok és származékszavak

A Karbon szó mint idegen eredetű, konkrét időszakot jelölő főnév, kevés származékkal rendelkezik a magyar nyelvben. A leggyakoribb származék a melléknév: karboni (pl. karboni rétegek, karboni élővilág), jelentése „a Karbon időszakhoz tartozó, abból származó”. Ritkábban használatos a karbonszakasz összetétel a korszakon belüli finomabb időegységek megnevezésére. A technológiai nyelvben előforduló „karbonos” (pl. karbonos szál) nem közvetlen származéka ennek a szónak, hanem a „szén” szóból képzett melléknév, bár a jelentéskör részben átfed.

Multikulturális vonatkozás

A Karbon szó jelentése és használata a nemzetközi geológiai terminológiában nagyrészt egységes: mindenütt a paleozoikum azon periódusát jelöli, amelyet a devon után és a perm előtt helyeznek el, és amelyet a hatalmas szénképződés jellemzett. Kiejtése azonban nyelvenként változik, pl. angolul Carboniferous /ˌkɑːrbəˈnɪfərəs/, franciául Carbonifère /kaʁ.bɔ.ni.fɛʁ/, oroszul Карбон /kɐrˈbon/ (kiejtése hasonló a magyarról). Jelentős különbség, hogy számos nyelvben (pl. angol, francia, olasz, spanyol, orosz) a „carbon” vagy hasonló alak (carbone, carbón, углерод) elsősorban a kémiai elemet, a szenet jelöli, és a földtörténeti időszak elnevezése egy ennél hosszabb, leíróbb összetétel (pl. angol Carboniferous Period, francia Période Carbonifère). Ezért a magyar „Karbon” szó közvetlen megfelelője ezekben a nyelvekben gyakran csak a teljes elnevezés, vagy a rövidített, de egyértelműen időszakot jelentő forma (pl. orosz Карбон). A német (Karbon) és magyar használat ebben a rövid, egyértelmű formában hasonló.

Szóelválasztás:

Kar-bon

Ragozás:

Alanyeset (1. sz. egyes): Karbon Tárgyeset (4. sz. egyes): Karbont Birtokos eset (2. sz. egyes): Karboné / Karbonnak …-a/-e/-ja/-je (pl. a Karboné, a Karbon végét) Részes eset (3. sz. egyes): Karbonnak Határozói eset (6. sz. egyes): Karbonban Határozói eset (6. sz. egyes): Karbonból Határozói eset (6. sz. egyes): Karbonra Határozói eset (6. sz. egyes): Karbonról Többes szám (általában nem használt, de lehetséges): Karbonok (pl. különböző Karbonok)

A Karbon szó a magyar geológiai szaknyelv elválaszthatatlan része, kulcsfontosságú fogalom a Föld történetének egyik legdinamikusabb és legmeghatározóbb korszakának megértéséhez. Nem pusztán kronológiai egységet jelöl, hanem egy egész világot idéz fel: a forró, párás klímát, a gigászi páfrányfák és cikászok árnyékát, a lassan eláradó sekély tengeri öblöket, ahol a bukó növényzet hatalmas szenkészletekké alakult át, és ahol a szárazföldi élet – különösen a rovarok és a hüllők – korábban példátlan mértékben diverzifikálódott. Ez a korszak alapozta meg nemcsak a későbbi mezozoikum birodalmát, hanem a modern ipari civilizáció egyik alapanyagát is, a szenet.

A szó használata tehát messze túlmutat egy egyszerű időbeli besoroláson. A Karbon terminus magában hordozza a bolygónk ökológiai és geológiai folyamatainak bonyolult összefüggéseit, a növényvilág és a környezet kölcsönhatásának drámai tanulságát, valamint a ma is hasznosított ősi energiaforrások keletkezésének történetét. A szakirodalomban való pontos alkalmazása elengedhetetlen a múlt rekonstrukciójához és a jelen geológiai szerkezetének értelmezéséhez. Bár a köznyelvben nem terjedt el, tudományos jelentősége és a Föld történetében betöltött szerepe miatt elengedhetetlen elemét képezi a magyar szakmai terminológiának.