Kompenzáció

A „kompenzáció” szó jelentős kulturális és történelmi súllyal bír, különösen a huszadik század utáni időszakban. A világháborúk utáni kártérítések, a kolonializmus következményeinek feldolgozásában felmerülő anyagi és erkölcsi kompenzációs igények, valamint a munkajog területén kialakult kártérítési rendszerek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a fogalom az átlagember számára is ismertté és jelentőségteljessé vált. Gyakori téveszme azonban, hogy a kompenzáció kizárólag pénzbeli kártérítést jelentene, vagy hogy egyenértékű lenne a bosszúval, holott lényege a kiegyenlítés, a kárpótlás, a méltányosság megteremtése, nem pedig a megtorlás.

A pszichológiai és szociológiai diskurzusban is gyakran előkerülő fogalommal kapcsolatban szintén élnek téves elképzelések. Egyesek úgy vélik, hogy a pszichológiai kompenzáció – például egy gyengeség vagy hiányérzet ellensúlyozása egy másik területen mutatott teljesítménnyel – mindig tudatos stratégia vagy akár negatív jelenség. Valójában ez a folyamat gyakran tudattalanul zajlik, és önmagában semleges vagy akár pozitív hatású lehet az egyén adaptációjában. A fogalom túlzott és helytelen alkalmazása, amikor minden emberi cselekvést vagy tulajdonságot „kompenzációnak” tulajdonítanak, szintén gyakori hiba, amely leegyszerűsíti a komplex motivációkat.

A szó alakja

A szó alapalakja kompenzáció. Ez a főnév a magyar nyelvben nem ragozható, azaz nem változtatja meg alakját személy, szám vagy eset szerint; az esetragokat kapó alakok (pl. kompenzációt, kompenzációval, kompenzációért) a szótári szóhoz kapcsolódó toldalékok révén jönnek létre. A szó többes száma: kompenzációk.

Kiejtés

IPA: [kompɛnzaːt͡sijoː]

Magyar fonetikai leírás: kom-pen-zá-ci-ó (mind az öt szótag egyértelműen kivehető, a hangsúly a harmadik, „zá” szótagon van).

Eredet / etimológia

A „kompenzáció” szó a latin nyelvből ered. Közvetlen forrása a latin compensatio főnév, amely a compensare igéből származik. Az ige jelentése: „kiegyenlíteni”, „ellensúlyozni”, „kompenzálni”, amely maga is a com- (együtt-) és pensare (mérlegelni, súlyt mérni; a pendere – függeni, mérlegelni – gyakorító alakja) szavak összetételéből keletkezett. A fogalom a német nyelv közvetítésével került be a magyar szókincsbe, ahol a Kompensation alak használatos. A magyar nyelv a szó végén lévő „-tion” végződést az itáliai eredetű szavakhoz hasonlóan „-ció”-ként adaptálta. A beépülés a 19. század második felére tehető, először a jogi és gazdasági, majd később a pszichológiai és műszaki terminológiában terjedt el.

Jelentése

A „kompenzáció” szónak számos, egymáshoz kapcsolódó jelentése létezik a magyar nyelvben. Az elsődleges és legelterjedtebb jelentése a kártérítés, kárpótlás, vagyis anyagi vagy más formában történő ellenszolgáltatás egy elszenvedett kár, veszteség vagy hátrány kompenzálására. Ez a jogi, munkajogi és gazdasági életben gyakori (pl. baleseti kártérítés, munkabér-kompenzáció).

A pszichológiában a fogalom egy másik jelentéskörre utal: az egyén azon öntudatos vagy öntudatlan törekvésére, hogy egy valós vagy vélt gyengeségét, hiányát, fogyatékosságát egy másik területen mutatott teljesítménnyel, képességgel vagy viselkedéssel ellensúlyozza, kiegyenlítse. Ez egy adaptív mechanizmus is lehet. A fizikában és a technikában a kompenzáció azt a folyamatot jelenti, amikor egy rendszer zavaró hatásait (pl. hőmérsékletváltozás, nyomásingadozás) aktív vagy passzív eszközökkel semlegesítik, kiegyenlítik a rendszer stabil működésének érdekében. Tágabb, átvitt értelemben bármilyen kiegyenlítő, ellensúlyozó hatás, tevékenység vagy összeg értendő alatta.

Stílusérték és használat

A „kompenzáció” szó főként formális vagy semiformális stílusú kontextusokban használatos. Gyakori a szakmai nyelvben (jog, közgazdaságtan, pszichológia, orvostudomány, mérnöki tudományok), az adminisztratív kommunikációban, a médiában és az irodalmi szövegekben. Az átlagos, hétköznapi beszédben kevésbé gyakori, ott inkább a „kárpótlás”, „kártérítés”, „ellensúlyozás”, vagy az igei alak („kompenzál”) kerül előszeretettel használatra. A szó magában hordozza a kiegyenlítés, a méltányosság és a rendszer visszaállításának konnotációját. Nem pejoratív, de a pszichológiai kontextusban, ha egy személy viselkedésére alkalmazzák, néha enyhe kritikai vagy elemző árnyalatot kaphat.

Példamondat(ok)

A balesetben megsérült munkavállaló jelentős pénzbeli kompenzációt kapott a sérülésekért és a tartós munkaképtelenségéért, amely fedezte az orvosi kezelés költségeit és a jövedelemkiesést.

Alacsony természete miatt gyakran érezte magát bizonytalanná, ezért tudattalanul is erőteljes kompenzációra törekedett, és vezetői szerepkörben próbált kitűnni határozottságával és kompetenciájával.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szó szerinti jelentés (kárpótlás, kártérítés): kárpótlás, kártérítés, ellenszolgáltatás, jutalom (kontextustól függően), fizetés, megtérítés, fizetség (ritkábban).

Átvitt/pszichológiai/fizikai jelentés (kiegyenlítés, ellensúlyozás): kiegyenlítés, ellensúlyozás, helyettesítés, pótlás, kompenzdáció (ritka, szinonimaként).

Antonímák: kár, veszteség, hátrány, elkobzás, megfosztás (a kárpótlást tekintve); egyensúlyzavar, diszharmónia, dekompenzáció (a kiegyenlítő hatás hiányára utalva).

Változatok és származékszavak

A „kompenzáció” szóból számos gyakori származék képződött a magyar nyelvben. A legfontosabb az ige: kompenzál (kiegyenlít, kárpótol, ellensúlyoz). Ennek jelen idejű alakjai: kompenzálok, kompenzálsz, kompenzál; kompenzálunk, kompenzáltok, kompenzálnak. Múlt ideje: kompenzáltam, kompenzáltál, stb. Jövő ideje: kompenzálni fogok/fogom stb. Kötőmód: kompenzáljak, kompenzálj, stb. Felszólító mód: kompenzálj! (E/2. sz.), kompenzáljanak! (T/3. sz.).

Származékai közé tartozik a kompenzáló melléknév (kiegyenlítő, kárpótló, ellensúlyozó hatású) és a kompenzáló főnév (aki vagy ami kompenzál). További származékok: kompenzálhatatlan (amit nem lehet kiegyenlíteni/kárpótolni), kompenzálható (amit lehet kiegyenlíteni/kárpótolni), kompenzálódik (visszaáll az egyensúly), kompenzátor (műszaki eszköz kiegyenlítésre), dekompenzáció (egyensúlyzavar, pl. orvosi nyelvben), kompenzatorikus (kiegyenlítő jellegű).

Multikulturális vonatkozás

A „kompenzáció” fogalma számos nyelvben megtalálható, és jelentésköre nagyban megegyezik a magyarral, különösen az európai nyelvekben. Az angol „compensation” szintén a latin eredetű, és elsődlegesen a pénzbeli kártérítést, munkabér-kiegészítéseket (pl. juttatások) jelenti, bár a pszichológiai és műszaki (pl. kompenzátor) jelentés is jelen van. A német „Kompensation” szó használata nagyon hasonló a magyarban megszokotthoz, szintén a kárpótlástól a pszichológiai és műszaki kiegyenlítésig terjed. Az olasz „compensazione” és a francia „compensation” szintén ezeket a jelentéseket fedi le. A különbségek inkább a szóhasználat gyakoriságában és a konkrét szakmai kontextusokban jelentkeznek, mint az alapvető jelentésben. Például az angol jogi nyelvben a „compensation” szó használata a kártérítésre kifejezetten elterjedt és specifikus, míg a magyar jogi szövegekben a „kártérítés” vagy „kárpótlás” is gyakran előfordul a „kompenzáció” mellett vagy helyett.

Szóelválasztás

kom-pen-zá-ció

Ragozás

A szó magánhangzóra végződik. Tárgyeset: kompenzációt; Részes eset: kompenzációnak; Birtokos eset: kompenzációé; Instrumentalis: kompenzációval; Kausativ-Finalis: kompenzációért; Transzlatív: kompenzációvá; Terminatívus: kompenzációig; Essivus-Formalis: kompenzációként; Inessivus: kompenzációban; Superessivus: kompenzáción; Adessivus: kompenzációnál; Illativus: kompenzációba; Sublativus: kompenzációra; Allativus: kompenzációhoz; Delativus: kompenzációról; Ablativus: kompenzációtól; Többes szám: kompenzációk. A többes szám ragozása az egyes szám ragjait veszi fel a többes szám jele („k”) után (pl. kompenzációkat, kompenzációknak, kompenzációkért).

A „kompenzáció” szó lényegi tartalma az egyensúly visszaállításának, a kár pótlásának és a hiány kiegyenlítésének elvén alapul. Ez az alapelv vonatkozik mind a konkrét, anyagi világra (pénzbeli kártérítés, műszaki kiegyenlítés), mind az elvontabb, emberi síkra (pszichológiai mechanizmusok, erkölcsi elszámolás). A fogalom magában hordozza a méltányosság igényét: egy elkövetett igazságtalanság, egy elszenvedett veszteség vagy egy adottságok közötti különbség méltányos, arányos korrigálását célozza. Ez nem feltétlenül jelenti a teljes visszaállítást az eredeti állapotba, hanem egy olyan új egyensúlyt keres, amely elfogadható és igazságos az érintett felek számára.

Összességében tehát a kompenzáció egy alapvetően kiegyenlítő, korrigáló és pótló jellegű cselekvés, folyamat vagy annak eredménye. A világban tapasztalt aszimmetriák, károk és hiányok ellen hat, azzal a céllal, hogy valamilyen szinten helyrehozza a zavart egyensúlyt, vagy legalábbis enyhítse az igazságtalanság, a veszteség vagy a hátrány okozta terhet. Ez a sokrétű fogalom így kapcsolódik az igazságosság, a felelősségvállalás és az adaptáció alapvető emberi és társadalmi értékeihez.