Komponál

Komponál

A „komponál” szó a magyar zenei lexikon egyik meghatározó fogalma, mélyen gyökerezve a nyugati műzene hagyományában. Legszűkebb értelmében zenemű, különösen komolyzenei alkotás megírását jelenti, azonban jelentése messze túlnyúlik a puszta hangjegyek papírra vetésén. Történelmi szempontból a szó megjelenése és elterjedése összefügg a magyar műzenei élet professzionalizálódásával, különösen a 19. század második felében. Gyakori tévedés, hogy a „komponál” kizárólag klasszikus zenére vonatkozna, holott jazz, filmzene vagy akár kortárs elektronikus zene megalkotására is használható. Egy másik gyakori félreértés összetéveszti az improvizációval: míg az utóbbi rögtönzött játék, addig a komponálás tudatos szerkesztést, formálást, szerkezeti megfontolásokat igényel, gyakran hosszú időtávon át.

Filozófiai szinten a komponálás az alkotói aktus egyik legtisztább formája, ahol az elvont gondolat (zenei ötlet) konkretizálódik érzékelhető művészi formává. Ez az átalakulás a zene sajátos nyelvének elsajátítását, a szerkezeti logika megértését és az anyag (hang) tudatos formálását igényli. Irodalmi kontextusban ritkán, de előfordulhat átvitt értelemben is, például egy bonyolult cselekmény vagy gondolatmenet szöveges „komponálására”, jelezve a szerkezet felépítésének tudatosságát és mesterségbeli tudást. Kulturálisan a szó használata a zeneszerzői tevékenység presztízsét és a művészi alkotás magas fokú szakértelemhez kötött voltát tükrözi.

A szó alakja

A szó főnévi alakja **komponál**, amely egy igét jelöl. Ez az alapforma, amelyből a többi ragozott alak (pl. komponáltam, komponálok, komponálj!) származik. A szó a magyar nyelv rendszerében rendhagyó ragozást nem mutat.

Kiejtés

IPA: [ˈkomponaːl]

Magyar fonetikus leírás: KOM-po-nál

Eredet / etimológia

A „komponál” szó közvetlenül a német *komponieren* igéből került a magyar nyelvbe a 19. században, a zenei terminológia szélesebb körű átvételének hullámában. A német szó pedig a latin *componere* igéből származik, amelynek eredeti jelentése „összerakni”, „összeilleszteni”, „elrendezni” (a *com-* = együtt és *ponere* = tenni, helyezni szavak összetételéből). A latin ige tehát alapvetően valaminek a részeiből való egész létrehozására utalt. Ez az érték a zenei kontextusban is megmaradt: a hangok, motívumok, témák tudatos összerakása, elrendezése egy koherens egységgé, a zeneművé.

Jelentése

A „komponál” szó elsődleges és legszűkebb jelentése **zenemű megalkotása, megírása**, különös hangsúllyal a szerkezet felépítésére, a zenei anyag formálására és az összetevők (melódia, harmónia, ritmus, szöveg) összehangolt elrendezésére. Ez a jelentés elsősorban a komolyzenére, de egyre inkább más műfajokra (jazz, pop, elektronikus zene stb.) is vonatkozik. Szakmai nyelvben a szó a szerzői tevékenység teljes folyamatát jelöli, az ötletgazdálkodástól a végleges partitúra elkészítéséig. **Átvitt értelemben** a szó ritkábban, de előfordul más területeken is, amikor valamit gondosan összeállítanak, elrendeznek, összeraknak, például: „komponálta az életét” (jelentése: tudatosan alakította, rendezte életét), vagy „komponálta a beszédét” (jelentése: gondosan felépítette, szerkezetbe öntötte a beszédét).

Stílusérték és használat

A „komponál” szó **közép-regiszterbeli**, formálisabb tónusú kifejezés. Elsősorban **irodalmi, szakmai (zenei, művészeti) és közírói kontextusokban** használják. Mindennapi, laza beszédben gyakoribb a „zenét ír” vagy „zenét csinál” kifejezés, bár a „komponál” sem tekinthető régiesnek vagy túlságosan elavultnak, csak inkább tudatosabb, precízebb megfogalmazást igénylő helyzetekben alkalmazzák. A szó használata magasabb művészi színvonalra, komolyabb alkotói tevékenységre utal. Az átvitt jelentésben való használata jelzi, hogy a beszélő tudatos szerkesztést, formálást akar hangsúlyozni.

Példamondat(ok)

Liszt Ferenc több száz zenedarabot komponált, amelyek a romantika zenei kincstartójának számítanak.

Az ifjú zeneszerző éppen egy új szimfóniát komponál, amelyben a hagyományos formákat modern hangzással ötvözi.

(Átvitt értelemben:) A rendező gondosan komponálta a jelenet képi világát, minden részletre odafigyelve.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: zenét ír, zeneművet alkot, szerzeményt készít, szerkeszt (átvitt értelemben), összeállít (átvitt értelemben), megfogalmaz (átvitt értelemben)

Antonímák: improvizál (a tervezett, leírt komponálás ellentéteként), reprodukál (meglévő darab előadása a megalkotás ellentéteként), elront (a tudatos formálás ellentéteként), szétszed (az összerakás ellentéteként), lebont (az összeállítás ellentéteként)

Változatok és származékszavak

A „komponál” igéből több származék szó is képződik. Főnévként használatos a **komponálás**, amely magát a tevékenységet, a zeneszerzés folyamatát jelöli. A folyamat eredménye, a létrejött mű a **kompozíció** (vagy **komponálmány**, bár ez utóbbi ritkább). Aki a tevékenységet végzi, az a **komponista** (zeneszerző). Melléknévi alakja a **komponált** (pl. „komponált zene”), ami kiemeli, hogy a zene nem improvizált, hanem előre megírt, szerkesztett. A **komponálható** alak képzős melléknévi igenév, amely a lehetőséget fejezi ki (pl. „ez a témakör könnyen komponálható szimfonikus tétellé”).

Multikulturális vonatkozás

Az eredeti latin *componere* jelentése („összerakni”) sok európai nyelvben megmaradt a zeneszerzésre vonatkozó szavakban, de jelentésük és konnotációjuk némileg eltér. A **német *komponieren*** jelentése és használata szinte teljesen megegyezik a magyarral, ugyanabból a közös történelmi és zenei hagyományból fakad. Az **angol *to compose*** szintén elsődlegesen zenemű megírását jelenti, de sokkal szélesebb körben használják más művészeti ágakban is (pl. *to compose a poem* – verset írni, *to compose a picture* – képet komponálni/megszerkeszteni), és a nyugodt, összeszedett állapotot is jelentheti (*to be composed* – higgadt). A **francia *composer*** hasonló a magyarhoz és némethez, de gyakoribb az átvitt jelentésben is (pl. *composer avec une situation* – megbékélni egy helyzettel, alkudozni). Az **olasz *comporre*** és a **spanyol *componer*** jelentése is hasonló, az olaszban különösen erős a zeneszerzői konnotáció. A „komponál” szó tehát a magyar nyelvben elsősorban és erőteljesen a zenei alkotáshoz kötődik, míg más nyelveken (főleg az angolban) jelentése tágabb lehet.

A „komponál” szó lényege nem pusztán a hangok papírra vetésében rejlik, hanem abban a kreatív és intellektuális folyamatban, amely során a zeneszerző zenei gondolatait logikusan és esztétikailag kielégítő szerkezetté, formává alakítja. Ez magában foglalja a témák kidolgozását, a motívumok fejlesztését, a harmónia, a ritmus és a hangszerelés tervezését, valamint az egész mű építészeti egységének megteremtését. A komponálás tehát a zenei anyag tudatos szervezése és strukturálása egy meghatározott művészi cél érdekében.

Ennek a folyamatnak a végterméke a **kompozíció**, egy önálló zenei alkotás, amely a szerző egyedi hangját és művészi vízióját testesíti meg. A „komponál” ige használata tehát mindig egy magasabb szintű alkotói tevékenységre, a zene mint önálló művészeti forma megteremtésére utal, eltérve az improvizáció spontaneitásától vagy a népzenei hagyományok átadásának módjától. Az átvitt jelentésben való használata is a tudatos formálás, a részekből való egész kialakításának eszméjét őrzi meg, bár a konkrét zenei tartalom nélkül.