Lexikoni szócikk: Krédo

A „krédo” szó a magyar nyelvbe a latin egyházi nyelvezetből került, és mélyen gyökerezik a keresztény hagyományban. Eredetileg a katolikus mise liturgiájának legfontosabb imádságaira, különösen a Niceai hitvallásra (Credo in unum Deum) utalt, amely a hit alapvető igazságait foglalja össze. Az idők folyamán jelentése kiszélesedett, és ma már bármely meggyőződésrendszer, világnézet vagy elv alapvető, meghatározó tanítását, hitelveit jelölheti, akár vallási, akár világi (politikai, filozófiai, szakmai) kontextusban. Gyakori félreértés azonban, hogy pusztán szinonimaként kezelik a „hitvallás” szóval, holott a „hitvallás” inkább a hit nyilvános kinyilvánítását, deklarált szövegét jelöli, míg a „krédo” magát a hit tartalmára, a lényegi elvekre koncentrál.

Filozófiai és kulturális szempontból a krédo az egyén vagy közösség identitásának meghatározó eleme, az a belső iránytű, amely a gondolkodást és cselekvést vezérli. Irodalomban és retorikában gyakran használják egy személy vagy mozgalom legfontosabb üzenetének, „mottójának” kiemelésére. Túlzott vagy merev alkalmazása esetén azonban negatív felhangot is kaphat, utalva dogmatikus, más nézőpontokat kizáró gondolkodásmódra. Egy másik gyakori tévedés a szó jelentésének szűkre vágása kizárólag vallási környezetre, vagy összetévesztése a „kréta” (iskolai eszköz) szóval a hasonló hangzás miatt.

A szó alakja

A szó alapalakja, főnévi szótári alakja: Krédo. Ez a szó a magyar nyelvben főnévként, általában egyes számban használatos, jelentése nem változik a szám szerinti ragozás során (pl. egy krédo, két krédo). Például: A szervezet krédója hangsúlyozza az átláthatóság és a felelősségvállalás fontosságát.

Kiejtés

A szó kiejtése a Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA) szerint: [ˈkreːdo].
Magyar hangtanilag közelítő átírásban: kré-dó (a hangsúly az első szótagon van, a ‘k’ és ‘r’ egyértelmű, az ‘e’ hosszú, a ‘d’ és ‘o’ szabályos).

Eredet / etimológia

A „krédo” szó közvetlenül a latin crēdō igéből ered, amelynek jelentése „hiszek”. Ez az ige a latin mise liturgiájának kulcsszava volt, hiszen a Niceai és az Apostoli hitvallás kezdődött ezzel a szóval: „Credo in unum Deum…” („Hiszek egy Istenben…”). A latin szó a *kred-dʰh₁- (‘szívbe helyez, hisz’) indoeurópai gyökből származik. A magyar nyelvbe valószínűleg az egyházi, vallási szövegek és a klerikusok közvetítésével került a középkor folyamán, megőrizve eredeti, hitre utaló jelentését, bár később jelentése általánosabb lett. Így tehát a szó eredete egy személyes vallomásból („hiszek”) fejlődött ki egy absztrakt, a hit tartalmát jelölő főnévvé.

Jelentése

A „krédo” szó a magyar nyelvben több, egymáshoz kapcsolódó jelentéstartalmat hordoz. Elsődleges jelentése egy vallási közösség (például keresztény egyház) alapvető hitigazságait, tanításait összefoglaló, meghatározó hitvallás, hitelvek gyűjteménye. Ettől függetlenül, de analógia útján, kiterjedt bármely személy, csoport, szervezet, mozgalom vagy ideológia alapvető meggyőződéseire, elveire, vezérelveire, világnézeti alapjaira. Ezek az elvek általában röviden, kifejezetten megfogalmazott, gyakran motívumként is funkcionáló tanítások. Szakmai nyelvben (pl. heraldika) egy család vagy intézmény címerében vagy jelképében megjelenő, általában rövid felirat vagy jelmondat, amely az illető entitás alapelveit fejezi ki. A sakkban (ritkábban) a játékos által követett alapvető stratégiai elvet is nevezik krédonak.

Stílusérték és használat

A „krédo” szó alapvetően közép- vagy magas stílusú, formálisabb hangvételű kifejezés. Legtermészetesebb kontextusai a vallás, a filozófia, a politika, az etika, a vállalati kultúra vagy az irodalom elemzése. A mindennapi, közvetlen beszédben ritkábban fordul elő, hivatalosabb, nyilvánosabb helyzetekben (beszédek, cikkek, tanulmányok) vagy elvontabb témák megvitatásánál alkalmazzák. Használata egyfajta súlyt, fontosságot, esetleg komolyságot vagy hagyománytisztelést sugall. Azonban ironikus vagy gúnyos kontextusban is előfordulhat, amikor túlzott elvhűséget vagy dogmatikusságot akarnak vele kiemelni. Nem tekinthető szlángnak vagy túlzottan bizalmas kifejezésnek.

Példamondat(ok)

A környezetvédelem krédója szerint a fenntarthatóság nem választható el a gazdasági fejlődéstől. Az író korai regényeiben már jelen volt az a humanista krédo, amely későbbi életművét is áthatotta. „A népnek való szolgálat volt életem vezérfonala, ez volt a krédóm” – hangzott az elnök búcsúbeszédében. A cég alapítóinak egyszerű, de hatásos krédója – „Az ügyfél mindig előbbre való” – ma is a vállalat falain díszel.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: hitvallás, hitelvek, meggyőződés, elv, tanítás, alapelv, vezérlő elv, irányelv, alapigazság, alapvetés, motívum, jelmondat, deviza, mottó.
Antonímák: szkepticizmus, hitetlenség, kétkedés, agnoszticizmus, nihilizmus, elvhiány, opportunizmus (elv nélküliség).

Változatok és származékszavak

A „krédo” szó ragozása szabályos, magánhangzóra végződő főnévként. Többes száma: krédók (pl. „Különböző vallások krédói”). Melléknévként ritkán használják a krédo-szerű kifejezést valaminek a jellegére utalva („krédo-szerű nyilatkozat”). Nem alkotnak tőle igét vagy más szófajt. A szó önállóan áll, nem szokás kicsinyítő vagy becéző képzővel ellátni, jelentésének súlya és formális jellege nem kívánja meg. Így a származékszavak rendkívül korlátozottak, lényegében csak a többes szám és a ritkán használt, leíró jellegű melléknév létezik.

Multikulturális vonatkozás

A „krédo” szó közvetlen latin örökség, így számos európai nyelvben megtalálható azonos vagy hasonló formában és jelentésben. Az angolban creed (kiejtése: [kriːd]), a franciában crédo ([kʀedo]), a spanyolban credo ([‘kɾeðo]), az olaszban credo ([‘kreːdo]), a németben Kredo vagy Credo ([‘kʀeːdo]) szintén elsősorban a vallási hitvallást, másodsorban világi meggyőződésrendszert jelöl. A jelentés magja – alapvető hitelvek összessége – szinte minden nyelvben megmaradt. Az ortodox szláv nyelvek (pl. orosz: кредо [ˈkrʲedə], szerb/horvát: kredo) is a latinból vették át. A kiejtés természetesen az egyes nyelvek fonológiai rendszere szerint adaptálódott. A világi jelentéskör használata a nyugati nyelvekben is elterjedt, hasonlóan a magyarban tapasztalható kiszélesedéshez. Különleges vonatkozás, hogy zeneművek címe is lehet (pl. a mise Credo szakasza, vagy önálló művek, mint Pärt vagy Jenkins Credo-i).

A „krédo” tehát nem csupán egy szó, hanem egy fogalmi keret, amelybe az emberi hit és meggyőződés legmélyebb, legfontosabb tartalmait helyezzük. Jelenti az egyén vagy a közösség identitásának szellemi magját, azokat az alapelveket, amelyek irányt adnak a gondolkodásnak és a cselekvésnek, amelyekre építkezünk és amelyekért esetleg küzdeni is készek vagyunk. Mint Arany János mondta: „Hiszek egy Istenben…” – ez a kezdet maga is egy krédo, amely meghatározó milliók számára. A szó ereje abban rejlik, hogy összetartja és kifejezi azt a belső, gyakran szentnek vagy sérthetetlennek tekintett igazságot, amely egy személy, egy csoport vagy egy kor meghatározója.

Végül is, a krédo a hitnek vagy meggyőződésnek a magva, annak a rögzített, formulázott kifejeződése, amely túlmutat az egyéni véleményen és ideiglenes szándékon. Tükrözi a világ megértésének egy módját, egy értékrendet, egy elköteleződést. Éppen ezért használata mindig egyfajta súlyt, komolyságot és mélységet hordoz, legyen szó egy ókori egyházatyák által megfogalmazott hitvallásról, egy modern vállalat alapszabályáról vagy egy költő életfilozófiájáról. A krédo a gondolkodás és a hit állandóságát, tartósságát jelképezi a változó világban.