Líra

A szó alakja

A szó alapalakja: Líra. Ez a főnév különböző jelentéskörökben használatos a magyar nyelvben, elsősorban a költészet és a gazdaság területén.

Kiejtés

IPA: [ˈliːrɒ]
Magyar hangzás szerint: lí-ra

Eredet / etimológia

A szó az ógörög lyra (λύρα) hangszernevből ered, amely a lírára, az ókori pengetős hangszerre utalt. A latin lyra közvetítésével került a nyugati nyelvekbe. A költői jelentés az ókori görög lírai költészet gyakorlatából származik, ahol a lírakísérettel adták elő az érzelmi költeményeket. A pénznem jelentése az olasz lira (font, mérleg) szóból ered, amely maga a latin libra (mérleg) szóra vezethető vissza. Mindkét jelentés a 18–19. század fordulóján honosodott meg a magyar nyelvben.

Jelentése

1. Zenei hangszer: Ókori görög eredetű, U alakú pengetős hangszer, melyet vonóval vagy ujjakkal szólaltattak meg, fontos szerepet játszott az antik kultúrában.
2. Irodalmi műfaj: A lírai költészet általános megnevezése, amely a költő szubjektív érzelmeit, belső világát fejezi ki (pl. szonett, óda, elégia).
3. Pénznem: Történelmi fizetőeszköz Olaszországban, Törökországban és más országokban (2002-ig az euró bevezetéséig).
4. Költői gyűjtemény: Metaforikusan egy költő összes lírai művére utal (pl. „Petőfi lírája”).

Stílusérték és használat

A szó semleges stílusértékű, használható mind hivatalos, mind köznyelvi kontextusban. Irodalmi és művészettörténeti szövegekben gyakori, a pénzügyi jelentés gazdasági szakirodalomban vagy történelmi leírásokban jelenik meg. A költői jelentés költői magatartás szinonimájaként is előfordul (pl. „lírai hangvétel”). Figyelni kell a kontextusra, mert az eltérő jelentések félreértést okozhatnak.

Példamondat(ok)

Orfeusz varázslatosan pengette aranyos líráját, miközben a fájdalom dalát zengte.
A kötet nemcsak Ady szerelmi líráját, hanem társadalmi költeményeit is tartalmazza.
Nagymamám emlékszik, hogy az 1970-es években még lírában fizettek Olaszországban a kávéért.

Rokon és ellantétes értelmű szavak

Szinnonimák: költészet, versek, poézis; pengetős hangszer; török líra (pénznem specifikációval)
Antonímák: eposz, próza; fúvós hangszer; euró (pénznem kontextusban)

Változatok és származékszavak

Lírai (melléknév, pl. lírai hangulat)
Lírikus (főnév: költő; melléknév: érzelgős)
Líraiság (főnév: költőiség, érzelem-dúsítás)
Lírazene (összetétel: lírakíséretes ének)

Multikulturális vonatkozás

Olaszországban (lira) kizárólag történelmi pénznemként ismert. Görögországban (lyra – λύρα) ma is élő népi pengetős hangszer. Angolul (lyre) kizárólag az ókori hangszerre utal, míg a költészetre a lyric poetry kifejezést használják. Németül a Lyrik kifejezetten a lírai költészetet jelöli, a hangszer neve Leier. A török lira ma is használt modern pénznem.

A líra fogalma a magyar kultúrtudatban mélyen gyökerezik. Irodalmi kontextusban nem csupán versformát, hanem egy egész világlátásmódot testesít meg – ahol az egyéni érzelem, a pillanat mélysége és a szubjektív élmény kerül középpontba. Horatius óta ismert „líra” mint költői műfaj az európai irodalom alappillérével együtt vándorolt a magyar nyelvterületre is, ahol a 19. századi romantika korában vált igazán meghatározóvá. A líra mint műfaj mindig is a közvetlen érzelmi kommunikáció eszköze volt, a költő és olvasó lelki kapcsolatának hídjaként szolgált.

Gazdasági vonatkozásként a líra sok magyar számára konkrét történelmi élményeket idéz fel: az olasz nyaralások emlékét, a piacon fizetett lírákat, vagy a török líra árfolyam-ingadozásait. A pénznem jelentés azonban fokozatosan eltűnőben van az euró bevezetése óta, míg a költői jelentés időtlen marad. A szó kettős jelentésvilága néha zavart okoz, különösen fordításkor, ezért létfontosságú a szövegkörnyezet figyelmes elemzése. A líra mint hangszer ma már főként történelmi rekonstrukciókban vagy mitológiai ábrázolásokban jelenik meg, kulturális szimbólumként őrizve az ókori művészetek misztériumát.