Mandolin

A mandolin, mint hangszert gyakran összetévesztik a lanttal vagy az ukuleléval, noha megkülönböztető jellemzői – rövid nyak, kettős vagy hármas húrok, pengetésre szánt használat – egyedi hangzásvilágot és technikát eredményeznek. Ennek ellenére a köztudatban néha a gitár vagy a hegedű árnyékába kerül, annak ellenére, hogy különösen a barokk és a népzenei hagyományokban, valamint a bluegrass műfajban meghatározó szerepet játszott. Egy másik gyakori félreértés a szó konyhai vonatkozását illeti: a konyhai mandolin nem a hangszer egy változata, hanem a zöldség- és gyümölcsdarabolásra szolgáló eszköz elnevezése, melynek vékony szeletelőlemezei a hangszer húrjaira emlékeztetnek.

A mandolin Magyarországon különösen a népi hagyományőrzésben és a cigányzenében kapott fontos helyet, bár nem annyira elterjedt, mint a hegedű vagy a cimbalom. A 20. század elején a polgári saloni kultúra népszerű kelléke volt, sőt komoly művészeti alkotások is születtek számára, például Bartók Béla és Kalász Árpád műveiben. Ma leginkább népzenei együttesekben, manapság egyre gyakrabban világzenei kontextusban hallható, de a konyhai jelentése szinte mindennapos használatú szóvá vált az otthoni főzés világában.

A szó alakja

A szó alapszótári alakja: mandolin. Ez a főnév többes száma a magyarban a magas hangrendű szavak szabálya szerint a mandolinok.

Kiejtés

A mandolin szó magyar kiejtése nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) szerint: [ˈmɒndolin].
Magyar hangtanilag közelítő átírásban: mán-dolin (ahol az „a” az „a” és „o” között hangzik, rövid „o”-val, hangsúly az első szótagon).

Eredet / etimológia

A magyar mandolin szó közvetlenül a német Mandoline szóból származik, amely viszont az olasz mandolino szó átvétele. Az olasz mandolino a mandola (magyarul: mandola, egy nagyobb méretű pengetős hangszer) kicsinyítőképzős (-ino) származéka. A mandola szó végül a görög pandoura vagy mandora (antik pengetős hangszer) szóból ered, amely a görögökön keresztül a Közel-Keletről került Európába. Így a mandolin szó útja a magyar nyelvbe a következő: ógörög/arab → olasz (mandolino) → német (Mandoline) → magyar (mandolin). A szó jelentése tehát eredetileg „kis mandola”.

Jelentése

A mandolin szónak két elsődleges, egymástól jelentősen eltérő, de formai hasonlóságon alapuló jelentése van a magyar nyelvben. Az első és alapértelmezett jelentés: kis méretű, pengetős hangszer, amelynek általában négy kettős (vagy hármas) húrsora van, ívelt vagy lapos háttal, és pengetővel (plektrummal) szólaltatják meg. A második, átvitt értelemben használt jelentés: konyhai eszköz, amelynek fő funkciója a zöldségek (pl. uborka, répa, krumpli) és gyümölcsök egyenletes, vékony szeletekre vagy lereszelésre vágása. Ez utóbbi azért kapta ezt a nevet, mert a vékony, pengetőszerű pengéi vagy gyakran cserélhető, húrokra emlékeztető vágólapjai a hangszer megjelenésére emlékeztetnek. Nincs elterjedt szleng vagy átvitt jelentés a szóra a fentiektől eltérően.

Stílusérték és használat

A mandolin szó semleges stílusértékű, mindkét jelentésében. Használható mind formális (pl. zeneelméleti szöveg, szakácskönyv), mind informális (pl. beszélgetés a zenéről, a főzésről) kontextusban. A hangszer jelentésében inkább a művészeti, zenei, kulturális diskurzusokhoz kötődik, és a hangszer ismeretéhez kapcsolódik. A konyhai eszköz jelentése teljesen átvette a mindennapi nyelvet, semmilyen pejoratív vagy különösen emelkedett hangnemet nem hordoz. A szövegkörnyezet dönti el, hogy a hangszerről vagy a konyhai segédeszközről van-e szó, bár a konyhai jelentés gyakorisága a mindennapi életben magasabb.

Példamondat(ok)

A zenekar hangzását a hegedű mellett a friss, csilingelő mandolinszínek is gazdagították, különösen a népdal-feldolgozásokban.
A leves elkészítéséhez először vékonyra kell szeletelni a répát és a zellert; ehhez a legkényelmesebb, ha használsz egy jó minőségű konyhai mandolint.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák (részlegesek, kontextusfüggőek):
Hangszerként: citera (bár más konstrukció), lant (tágabb kategória), pengetős hangszer (általánosabb).
Konyhai eszközként: zöldségszeletelő, reszelő (ha reszelőfunkció is van), konyhai reszelőszeletelő.
Antonímák:
Nincsenek közvetlen, egyértelmű ellentétes jelentésű szavak a mandolin szóhoz sem a hangszer, sem a konyhai eszköz jelentésében. A hangszer jelentésével kapcsolatban talán olyan szavak, mint ütőhangszer (pl. dob) vagy fúvóshangszer (pl. fuvola) jelentenek ellentétet a működési elv szempontjából, de ezek nem szoros antonímák. A konyhai eszköz jelentésében nincs konkrét ellentét.

Változatok és származékszavak

A mandolin főnév származékai viszonylag korlátozottak. A hangszer játékosát a mandolinista (többes szám: mandolinisták) szó jelöli. Melléknévi származéka a mandolinos, ami a hangszerre vagy annak hangjára/jellemvonásaira utal (pl. „mandolinos dallam”). A hangszer jelentésében használatos a mandolinjáték összetétel is. A konyhai eszköz jelentésére nincsenek külön származékok, inkább leírással vagy összetételekkel fejezik ki a használatát (pl. „mandolinnal szeletel”). Ragozása a magas hangrendű főnevek szabályai szerint történik (pl. mandolinnal, mandolinok, mandolinokat).

Multikulturális vonatkozás

A mandolin szó számos nyelvben megtalálható, közvetlenül az olasz mandolino vagy a német Mandoline nyomán. Az angol mandolin ([ˈmændəlɪn]) jelentése teljesen megegyezik a magyarral: mind a hangszerre, mind a konyhai eszközre utal, bár az utóbbi gyakran mandoline vagy mandoline slicer formában is előfordul. Az olaszban (mandolino) és a franciában (mandoline, kiejtése kb. [mɑ̃dɔlin]) kizárólag a hangszer jelentése él, a konyhai eszköz más szóval (affettaverdure olaszul, râpe vagy coupe-légumes franciául) van megnevezve. A németben (Mandoline) is mindkét jelentés létezik, hasonlóan a magyarchoz. A kiejtés nyelvtől függően változik, de az alapforma és a jelentés(kör) nagymértékben megegyezik az indoeurópai nyelvekben. A hangszer kulturális jelentősége erősen változik: Olaszországban és a mediterrán régióban mélyen gyökerezik a népzenében, míg Észak-Amerikában a bluegrass és country zene meghatározó eleme.

A mandolin, mint hangszer, a lantcsalád egyik kiemelkedő képviselője, amelyet pengetővel (plektrummal) játszanak. Jellegzetes, csengő, éles hangzását a kettős vagy hármas húrrendszer (ún. kórusok) és az általában ívelt (néha lapos) hátú test adja. Húrjai általában G-D-A-E hangolásúak, egy oktávval magasabban, mint a gitár. Mérete, formája és a húrok száma változatos (pl. nápolyi, lombard, flatback, elektromos mandolin), de alapvető jellemzői az egyedülálló színpadi megjelenés és a virtuóz pengetésre adott lehetőség.

A konyhai mandolin funkciója lényegében a kézi szeletelés és reszelés mechanizálása, a feldolgozott zöldség vagy gyümölcs egyenletes vékony szeletek vagy forgácsok formájában történő előállítása. Állványra szerelt éles pengékkel vagy cserélhető vágólapokkal rendelkezik, amelyek különböző vastagságú szeletek, gyufaszálak vagy reszelék készítését teszik lehetővé. Használata jelentősen felgyorsítja és megkönnyíti a konyhai előkészületeket, különösen nagyobb mennyiségek feldolgozásakor vagy professzionális konyhán. Mindkét jelentésben a szó a forma és funkció egyedi egyesülésére utal, bár teljesen eltérő területeken.