Modell

A „modell” szó a magyar nyelvbe a nemzetközi tudományos és művészeti diskurzus révén került, elsősorban a reneszánsz kori művészeti gyakorlat és a felvilágosodás korának tudományos fejlődése nyomán. Kezdetben elsősorban fizikai kicsinyített másolatot vagy művészi mintát jelentett, azonban a 19-20. század folyamán jelentősen kibővült használata, átfogva a természettudományok absztrakt elméleti konstrukcióit, a gazdaság és társadalom leegyszerűsített ábrázolásait, a divat világának szereplőit, valamint az ideális példaképeket is. Ez a sokrétűség tette egyedivé és nélkülözhetetlenné a szót a modern magyar köznyelvben és szaknyelvekben egyaránt.

Gyakori félreértés vagy túlzó alkalmazás kapcsán megemlíthető, hogy a szót néha helytelenül használják szinonimaként a „minta” vagy a „példa” szavakkal, különösen olyan kontextusokban, ahol a tudományos precizitás vagy a formalizált struktúra hiányzik. Egy másik gyakori tévedés, hogy a „modell” kizárólag a fizikai tárgyakra vagy a divatszakmára korlátozódna, elfeledve jelentős szerepét az elméleti gondolkodásban és az absztrakt rendszerek leírásában. Továbbá, a „modell” gyakran implikál egy idealizációt vagy leegyszerűsítést, amely nem mindig kerül kellő hangsúlyozásra, vezetve néha a valóság túlságos leegyszerűsített felfogásához.

A szó alakja

A szó alapalakja: Modell. A szó többes száma a magyar nyelv szabályai szerint a magánhangzó-harmóniát követve alakul: „modellek”.

Kiejtés

IPA: [ˈmodɛlː]

Magyar fonetikus közelítés: mó-dell (a hangsúly az első szótagon van, a „dell” rész rövid, de erőteljes „e”-vel, és az „l” hang megnyújtva, kettősként ejtendő).

Eredet / etimológia

A „modell” szó a magyar nyelvbe a német „Modell” vagy közvetlenül az olasz „modello”, illetve a francia „modèle” szavakból került átvételre a 18-19. század fordulóján. Ezek a szavak pedig az ókori latin „modulus” szóból erednek, amelynek jelentése „kis mérték”, „mértékegység”, „mérték”, utalva tehát egy arányos kicsinyítésre vagy egy mérőeszközre. Az olasz „modello” már a reneszánsz idején elterjedt a művészetekben, ahol az építész vagy szobrász előzetes, kisebb méretű vázlatát, makettjét jelölte. Ez az értelme vált alapul szolgálóvá a szó további jelentésterjeszkedésének a magyar nyelvben is.

Jelentése

A „modell” szó jelentése rendkívül gazdag és kontextusfüggő. Elsősorban egy fizikai tárgy kicsinyített vagy nagyított, de arányos másolatát jelöli (pl. „repülőgép-modell”, „városmodell”). Másodszor, egy tervezési fázisban lévő, prototípusként szolgáló tárgyat, vagy egy gyártási folyamat mintáját is jelentheti (pl. „az új autó modellje”, „ruhamodell”). Harmadszor, olyan személyt takar, aki divatcikkek bemutatásával, művészi alkotások pozírozásával foglalkozik (pl. „divatmodell”, „festőmodell”). Negyedszer, egy példamutató, ideális esetet vagy személyt jelent, amelyre vagy akire érdemes törekedni (pl. „modell tanuló”, „modell család”). Ötödször, és talán legelvontabb értelmében, egy elméleti konstrukciót, leíró vagy magyarázó rendszert, fogalmi keretet jelent a tudományokban, a gazdaságban vagy a filozófiában, amely egy összetett jelenség vagy folyamat lényeges jellemzőit ragadja meg és egyszerűsíti le (pl. „gazdasági modell”, „klímamodell”, „atommodell”, „adatbázis-modell”).

Stílusérték és használat

A „modell” szó stilisztikailag semleges, köznyelvi és szaknyelvi kontextusokban egyaránt gyakori és elfogadott. Nem kötődik erősen sem a nagyon formális, sem a nagyon laza stílusrétegekhez. Használata azonban jelentősen befolyásolja a szöveg hangvételét: egy „divatmodell” említése kereskedelmi vagy szórakoztató ipari kontextust idéz, míg egy „elméleti modell” tudományos precizitást sugall. A „modell” mint ideális példa („modell férj”) értelmében is használható mindennapi beszédben, kissé emelkedettebb hangnemben, de nem túlzottan formálisan. A szaknyelvekben (fizika, közgazdaságtan, informatika, építészet, stb.) alapvető, pontosan meghatározott terminus.

Példamondat(ok)

Az építész részletes, fából készült modellt mutatott be a tervezett közösségi házról, hogy vizuálisan is át tudja adni a koncepciót a befektetőknek.

A kutatócsoport egy új matematikai modellt fejlesztett ki, amely pontosabban írja le a gazdasági válságok dinamikáját, mint a korábbi elméletek.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: mintakép, minta, példakép, példa, makett, prototípus, manöken, alak, séma, elmélet, elgondolás, konstrukció, rendszer, ábrázolás, vázlat (a konkrét jelentésfüggvénytől függően).

Antonímák: valóság, eredeti, tárgyi minta, karikatúra, torzítás, ellenpélda, kontramodell (szintén jelentésfüggő).

Változatok és származékszavak

A „modell” szóból számos származék képződött. A leggyakoribb igeképző a „-ez” rag: modellez (létrehozni egy modellt, például agyagból vagy számítógépes programban; viselkedést utánozni). Ennek igéből származik a modellezés főnév (a modell készítésének folyamata, vagy az utánozás). A modellál ige (szinonimája a „modellez”-nek, különösen a művészeti kontextusban) és a modellálás főnév is használatos. A modellkedik ige (főként divatmodellként dolgozik, kissé köznyelvi vagy enyhén pejoratív árnyalattal). Melléknévi származékok: modellszerű (mintául szolgáló, példamutató), modellhű (a modellnek, az eredeti terveknek megfelelő, pontos). Előtagként is gyakori: modellrepülő, modellvasút, modellverseny.

Multikulturális vonatkozás

A „modell” szó és rokonszármazékai szinte minden európai nyelvben megtalálhatóak, hasonló formában és jelentéskörrel, az olasz, francia, német és angol nyelveken keresztül történő elterjedésnek köszönhetően. Az angol „model” jelentése nagyon hasonló a magyaréhoz, azonban az angol nyelvben a szó sokkal gyakrabban használatos igei formában is („to model” – modellkedni; modellezni; mintát mutatni). A német „Modell” és a francia „modèle” szinte azonos jelentésű a magyar szóval. Az olasz „modello” és a spanyol „modelo” szintén nagyon hasonlóan funkcionálnak. Az oroszban a „модель” (modyel’) ugyanígy a fizikai mintát, a divatmodellt és az elméleti konstrukciót is jelöli. A szó globális elterjedése és alapvető jelentésének megőrzése a modern tudományos-technikai és kulturális kommunikáció egyik alappillérének tekinthető.

A „modell” fogalma alapvetően egy kettősségen alapul: egyrészt egy konkrét, érzékelhető reprezentáció (akár fizikai tárgy, akár személy), másrészt egy absztrakt, gondolati konstrukció. Ez az ikertermészete teszi különösen értékessé, mert lehetővé teszi a bonyolult valóság megfoghatóbb és kezelhetőbb formában történő megközelítését. Egy építészeti modell segít vizualizálni a végleges épületet; egy gazdasági modell segít megérteni a piaci folyamatokat; egy divatmodell bemutatja a ruhadarabokat; egy modell tanuló pedig megtestesíti az oktatási intézmény által elvárt ideált. Minden esetben a modell egyfajta híd a konkrét tapasztalat és az absztrakt gondolat, vagy a jelen és a jövő között.

Mélyebb filozófiai szinten a modellalkotás az emberi kogníció egyik alapvető eszköze. Segítségével strukturáljuk a tapasztalatainkat, próbáljuk megjósolni a jövőt, és megtervezni a cselekvéseinket. Minden modell végső soron egy leegyszerűsítés, amely kiemeli a létfontosságú elemeket és elhagyja a nem lényeges részleteket. Ennek az a kockázata, hogy a modellünk túlságosan eltávolodik a valóságtól, vagy hogy a modellből következtetett eredményeket tévesen azonosítjuk a valósággal. Ennek ellenére, a tudományos és technológiai haladás, valamint a mindennapi döntéshozatal nélkülözhetetlen eszköze marad a „modell”, mint az emberi értelem eszköze a világ megismerésére és formálására.