Modern

A modern fogalom a felvilágosodás és az ipari forradalom gyermeke, mely a hagyományos társadalmi, gazdasági és kulturális struktúrák radikális megváltozását, valamint az újra, a haladásra és az egyéni szabadságra helyezett hangsúlyt jelenti. Magyarországon a 19. század második felétől vált meghatározóvá, különösen az irodalomban, művészetekben és az urbanizáció folyamatában, miközben folyamatosan új tartalmakkal gazdagodott. Filozófiai szempontból szorosan kapcsolódik a racionalitáshoz, a szekularizációhoz és a folyamatos változás eszméjéhez.

Gyakori félreértés a modern szó pusztán időbeli aktuálissággal vagy divatossággal való azonosítása. A modern nem egyszerűen csak „új” vagy „frisssé vált” dolgot jelent, hanem alapvetően egy korszakalkotó, hagyománytörő jellegű minőséget, egy haladó szemléletet, esztétikát vagy technológiát fejez ki. Egy 18. századi bútor lehet új, de nem feltétlenül modern a fogalom mai értelmében. Ezzel szemben egy funkcionalista épület a maga idejében radikálisan modern volt, sőt, esztétikai értéke miatt mára klasszikussá is vált, anélkül, hogy elvesztette volna „modern” jellegét.

A szó alakja

A szó alapszó alakja: **modern**. Ez a melléknév minden nyelvtani alakjának alapja, és a magyar nyelv szabályai szerint ragozható (pl. modernnek, modernekkel, modernebb).

Kiejtés

IPA: [ˈmodɛrn]

Magyar fonetikus átírás: **módern**

Eredet / etimológia

A „modern” szó a francia **moderne** szóból került a magyar nyelvbe, amely maga a késő latin **modernus** melléknévből ered. A **modernus** a latin **modo** (jelentése: ‘éppen most, mostanában’) szóból képződött a **-ernus** képzővel, így eredeti jelentése ‘a mostani, a jelenlegi, a közelmúltból származó’ volt. A szó a 16-17. század fordulóján honosodott meg a nyugat-európai nyelvekben, kifejezve a középkortól eltérő, új kor jellemzőit, majd a magyar nyelvbe is átkerült, főként a 19. század folyamán, a modernizálódó társadalom és kultúra szükségletei miatt.

Jelentése

1. **Időbeli, korszakot jelölő jelentés:** A jelenkort vagy a közelmúltot jellemző, a hagyományos, ódivatú vagy régies ellentéteként. Pl.: *modern történelem* (kb. a francia forradalomtól napjainkig), *modern technika*.

2. **Esztétikai, stílusbeli jelentés:** A kortárs művészeti, építészeti, iparművészeti stb. irányzatokat, stílusokat jellemzi, amelyek a hagyományos formáktól eltérnek, új anyagokat, formanyelvet, eszméket képviselnek. Pl.: *modern építészet, modern festészet, modern bútor.* Gyakran konkrét stílusirányzatokat (pl. modernizmus) is jelöl.

3. **Haladó, fejlett jellegű jelentés:** A haladó gondolkodásmódra, fejlett technológiára, korszerű megoldásokra, előrelátó szemléletre utal. Pl.: *modern felfogás, modern orvosi ellátás, modern vállalatirányítás.*

4. **Divatos, trendi jelentés (népiesebb, lazább használat):** Az aktuális divatnak, ízlésvilágnak megfelelő. Pl.: *Ez a ruha nagyon modern.* (Itt erősen átfedésben van a „divatos” jelentéssel.)

5. **Filozófiai/szociológiai jelentés:** A hagyományos társadalmaktól és világképektől (pl. premodern) eltérő társadalmi szerveződést, gazdasági rendszert, kultúrát, világnézeti paradigmát ír le, jellemzően a kapitalizmussal, iparosodással, demokratizálódással, tudományos racionalitással összefüggésben.

Stílusérték és használat

A „modern” szó semleges stílusértékű, használható mind formális, mind informális kontextusban. Tudományos, szakmai, művészeti, politikai, mindennapi beszédben egyaránt gyakori. Jelentésétől és kontextustól függően lehet objektív leíró (pl. „modern festészet”), de lehet implicit vagy explicit pozitív értékelő is (pl. „modern, hatékony megoldás”), kifejezve a haladást, korszerűséget, hatékonyságot. A divatos jelentésű használata inkább a köznyelv sajátja. Fontos, hogy jelentését a környezet határozza meg, és nem minden esetben egyezik meg a „divatos” vagy az „új” jelentésével.

Példamondat(ok)

A város központjában egy lenyűgözően **modern** üveg- és acél épület emelkedik, amely éles kontrasztot képez a környező historizáló palotákkal.

Bár a gyár épülete régi, a termelési folyamatok teljesen **modern** gépekkel és irányítástechnikai rendszerekkel működnek, biztosítva a nemzetközi versenyképességet.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: kortárs, jelenkori, újkori, korszerű, haladó, felvilágosult, progresszív, aktuális (divat kontextusban), új (bizonyos kontextusokban), avantgárd (művészeti kontextusban)

Antonímák: régi, ódivatú, avult, elavult, régimódi, antik, archaikus, konzervatív (szemléletre), hagyományos (stílusra, de nem feltétlenül ellentét), premodern (történeti/társadalmi kontextusban)

Változatok és származékszavak

**Modernizál (ige):** Korszerűsít, korszerűbbé tesz valamit. Pl.: *modernizálják a hálózatot.*

**Modernizáció (főnév):** A korszerűsítés folyamata vagy eredménye. Tágabb értelemben társadalmi-gazdasági átalakulás. Pl.: *ipari modernizáció.*

**Modernség (főnév):** A modern állapota, minősége; a modern kor vagy szellemiség jellegzetessége. Pl.: *a modernség kihívásai.*

**Modernista (mn./fn):** A modernizmus művészeti/irodalmi irányzatát képviselő (személy vagy alkotás). Pl.: *modernista költő, modernista épület.*

**Posztmodern (mn.):** A modern után következő, azt kritizáló vagy felülmúló korszakot/stílust jelző. Pl.: *posztmodern építészet.*

**Modernitás (főnév):** A modern kor filozófiai/szociológiai fogalma, a modern társadalom sajátosságainak összessége. Pl.: *a modernitás jelenségei.*

**Modernedik (ige, ritkább):** Korszerűvé, modernné válik. Pl.: *A város lassan modernedik.*

Multikulturális vonatkozás

A „modern” szó, vagy annak közvetlen megfelelői, szinte valamennyi európai nyelvben megtalálhatóak, mind azonos latin-francia eredetből eredve (angol: **modern**, német: **modern**, francia: **moderne**, olasz/spanyol: **moderno**, orosz: **модерн** – *modern* vagy **современный** – *szovremennij* a ‘jelenkori’ értékben). Az alapjelentés (a jelenkori, a hagyományostól eltérően új, haladó) nagymértékben átfed a nyelvek között. Az angol „modern” szintén jelenthet időbeli korszakot (Modern Era), esztétikai stílust (Modern Art) vagy haladó jellegzetességet. A német „modern” erősen hangsúlyozza a technológiai korszerűséget és a divatosságot is. Az orosz **современный** (*szovremennij*) inkább a ‘jelenkori, aktuális’ jelentést helyezi előtérbe, míg a **модерн** (*modern*) inkább a szecesszió stílusára (Art Nouveau) és a 20. század eleji avantgárd művészetre utal, ami a magyar nyelvhasználattól eltérő konnotációkat hordoz. A szó globális elterjedtsége a nyugati modernitás világméretű hatását tükrözi.

Szóelválasztás:	mo-dern
Ragozás (alapszó: modern):	E/1. sz. modern → modernem (én vagyok modern); T/2. sz. modernebb → modernebbek; Mn. modern → moderneket; ST. modern → modernhez. (Melléknévként a magyar melléknév-ragozási szabályok szerint változik.)

A „modern” fogalom lényegi tartalma túlmutat a pusztán időbeli újonságon. Egy gondolkodásmód, egy művészeti irányzat, egy technológia vagy egy társadalmi struktúra akkor igazán modern, ha radikálisan szakít a közvetlen elődjeivel, új paradigmát teremt, és a racionalitás, a funkcionalitás, az egyéni szabadság, illetve a folyamatos változás és kritikai reflexió elveit testesíti meg. Ez a szakítás lehet esztétikai (pl. absztrakt festészet), technológiai (pl. digitális forradalom), társadalmi (pl. demokratikus átalakulások) vagy filozófiai (pl. felvilágosodás) természetű.

Bár a modernitás ideáljai – mint a haladás, a szabadság és az egyetemes igazság – alapvetően formálták a 19-20. századot, maga a „modern” fogalom és a vele járó gyakorlat folyamatosan újraértékelődik. A posztmodern diskurzus élesen bírálta a modern nagy narratívákat és eszméket. Ma a „modern” szó használata gyakran ambivalens: egyrészt továbbra is a korszerűség, hatékonyság és fejlettség pozitív jelzője, másrészt a posztmodern kritikák nyomán egyre inkább tudatában vagyunk annak, hogy a „modern” állapot nem egyértelműen pozitív, és hogy maga a modernitás is hozott problémákat (környezeti válság, idegenülés stb.). Ennek ellenére a szó maradandóan jelen van, folyamatosan új tartalmakkal töltődve meg.