Mottó

A mottó, mint nyelvi és kulturális jelenség, mélyen gyökerezik az emberi kommunikáció és identitás kifejezésének szükségletében. Az egyén vagy közösség legbelsőbb meggyőződéseit, életfelfogását, céljait összefoglaló, tömör megfogalmazásaként szolgál, gyakran szállóigévé válva. Irodalmi művekben, intézmények jelképein, családi címereken egyaránt megtalálható, transzformálódva időtálló tanácsossá vagy küldetésnyilatkozattá. Történelmi szempontból a címerek és heraldika mottóinak nagy hagyománya mutatja fontosságát, ahol nemcsak dekoráció, hanem erkölcsi program is volt.

Gyakori félreértés a mottó pusztán divatos vagy üres frazénak tekintése, holott lényege pont a mélyreható tartalom és a tartósság. Nem összetévesztendő például a szlogennel, mely elsősorban reklámcélból, átmeneti hatáselérésre születik, vagy a jelszóval, amely inkább közvetlen cselekvésre buzdít egy adott helyzetben. Egy másik tévhit, hogy a mottónak költőinek vagy nagyon komolynak kell lennie; valójában lehet ironikus, humoros is, amíg tükrözi a használója vagy a cél alanya lényegét.

A szó alakja

A szó alapalakja: mottó. Ez a főnév ragozható formája, amely a magyar nyelv szókészletének stabil és elterjedt részét képezi.

Kiejtés

[ˈmotːoː]
mot-tó

Eredet / etimológia

A „mottó” szó a 18. században került a magyar nyelvbe, közvetlenül az olasz motto szóból, amelynek jelentése „szó”, „kifejezés”, „mondás”. Az olasz szó maga a középkori latin muttum szóból ered, melynek jelentése „szó” vagy „kinyilatkoztatás” (a muttīre, „mormolni” igéből). Az olaszból több európai nyelv is átvette (francia: mot, „szó”; angol: motto). A magyar nyelv tehát az olasz forma és jelentés közvetlen átvételével gazdagodott, elsősorban a heraldikai és nemesi kultúra hatására.

Jelentése

A „mottó” elsődleges jelentése egy egyén, család, intézmény, szervezet vagy akár egy egész nemzet által hivatalosan elfogadott, rövid, jellemzően emlékezetes és tartalmas mondás vagy kifejezés, amely az alapvető elveiket, hitüket, céljaikat vagy jellemvonásaikat fogalmazza meg tömören. Gyakran jelképes vagy allegorikus jelentéstartalommal bír. Másodlagos, de széles körben használt jelentésben egy műalkotás (pl. vers, regény, zenedarab) elején elhelyezett idézet vagy rövid szövegrész is, amely a mű témájához, hangulatához vagy szerzői szándékához kapcsolódik, mintegy kulcsként szolgálva annak értelmezéséhez. Informálisabb kontextusban használják egyesek egy rövid, személyes életszabály vagy vezérlő elv megnevezésére is.

Stílusérték és használat

A „mottó” szó semleges stílusértékű, de használati kontextusai gyakran formálisabb, komolyabb hangvételt hordoznak. Leginkább az irodalomtudomány, történelem, heraldika, vállalati kommunikáció, oktatás és a közélet területén használatos. Intézmények alapításakor, évkönyvekben, emblémákon, díszokleveleken, valamint személyes életfilozófiák megfogalmazásánál gyakori. Bár maga a szó nem pejoratív, a mögé rejtett tartalom minősége és hitelessége befolyásolhatja a hallgató vagy olvasó véleményét a mottót használó személyről vagy szervezetről. Köznyelvi használata is elfogadott, főleg a személyes életszabály jelentésében.

Példamondat(ok)

A Magyar Nemzeti Múzeum homlokzatán olvasható Petőfi Sándor híres verse egy sora: „A haza nem vehető el, mert nincs, aki adná.” Ez a sor gyakran a szabadság mottójaként funkcionál.

Az új startup vállalkozás mottója a „Könnyedség és megbízhatóság” lett, amely jól tükrözi szolgáltatásaik lényegét és a célközönség felé támasztott ígéretet.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: jelszó, igemondás, elv, vezérelv, parólia, deviza (ritkábban, főleg heraldikában), jelmondat, maxime (bölcselő jellegű)
Antonímák: A „mottó” mint konkrét fogalom nem rendelkezik egyértelmű, közvetlen ellentétpárral a lexikális értelemben. A fogalommal szembeállítható jelenségek lehetnek: tartalmatlanság, céltalanság, elvek hiánya, vagy esetleg egy hosszú, kusza kifejtés (szemben a tömörséggel).

Változatok és származékszavak

A „mottó” szó önálló főnév, és mint ilyen, ragozható (pl. mottója, mottót, mottóval, mottók). Származékai nem nagyon alakultak ki a köznyelvben. A „mottózás” vagy „mottóz” ige létezése nem igazolható, nem használatos. A szó többes száma (mottók) természetesen létezik, amikor több különböző mottóra utalunk. Melléknévi származéka (pl. „mottós”) szintén nem jellemző, helyette inkább körülírás használatos (pl. „egy mottóval ellátott embléma”).

Multikulturális vonatkozás

A „mottó” fogalma és a megfelelő szó számos európai nyelvben megtalálható, közvetlenül az olasz motto szóból eredve. Az angol nyelvben motto jelentése és használata gyakorlatilag megegyezik a magyarral (pl. nemzeti mottó, iskolai mottó, személyes mottó). A németben a Motto (kiejtve kb. [ˈmɔto]) szintén ugyanazt jelenti, bár a Wahlspruch vagy Leitspruch is használatos, különösen heraldikai vagy hivatalosabb kontextusban. A francia nyelvben az origine szó (mot, jelentése „szó”) nem fejezi ki ezt a fogalmat; helyette a devise (kiejtve [də.viz]) szót használják, ami szintén a heraldikából ered. A spanyolban a lema (kiejtve [ˈle.ma]) a leggyakoribb, jelentése szintén mottó vagy jelszó. Az orosz nyelvben a девиз (gyeviz, [dʲɪˈvʲis]) szót használják. Általánosságban elmondható, hogy a fogalom és a neve nagyon hasonló jelentéskörrel rendelkezik a nyugati nyelvekben, főleg a közös latin gyökerek miatt. Különbségek inkább a szóhasználat gyakoriságában és a konkrét kulturális kontextusokban mutatkoznak.

A mottó lényegi jelentése túlmutat egy egyszerű mondáson vagy kifejezésen. Egyfajta szellemi zászló, amely alá egyén vagy közösség verődik, kinyilvánítva alaptörvényeit, hitét vagy aszpirációit. Az idő próbáját kívánja állni, tartalmi sűrűségével és a használójának identitásához való szerves kapcsolatával biztosítva jelentőségét. Ez a tömörség teszi különösen hatásossá és emlékezetessé, lehetővé téve, hogy komplex gondolatok és érzések egyetlen frazisban összpontosuljanak.

Fontos megkülönböztetni a valódi mottót a divatos feliratoktól vagy alkalmi jelszavaktól. Egy hiteles mottó mélyen gyökerezik annak a személynek vagy entitásnak a történetében, értékrendjében és gyakorlatában. Nem csupán dekoráció, hanem program, elkötelezettség és identitásmarker. Érvényességét és erejét éppen abból meríti, hogy nem üres hangzás, hanem a mögötte álló cselekvés, történelem vagy filozófia tömör megtestesülése. A jó mottó tehát nem csak megfogalmaz, hanem meghatároz és inspirál.