Neurózis

A neurózis fogalma a pszichológia és a pszichiátria történetének szerves részét képezi, gyökerei egészen a 19. századig nyúlnak vissza. Bár Sigmund Freud és a pszichoanalitikus iskola tette igazán közismertté, a kifejezést korábban is használták az idegrendszer zavarainak leírására. Kulturális szinten a neurózis gyakran összefonódik az alkotói lét, a túlérzékenység vagy akár a társadalmi kényszer által kiváltott belső feszültségek képmásával. Irodalmi művekben (például Krúdy Gyula vagy Kosztolányi Dezső egyes figuráinál) a neurózis gyakran a modern ember belső törékenységének, az élettel való nehéz békülésének allegóriája. Filozófiai szempontból pedig megkérdőjelezi az érzelmi stabilitás és a normális viselkedés fogalmát.

Az átlagos nyelvhasználatban azonban számos félreértés és túlzó általánosítás tapasztalható a neurózissal kapcsolatban. Gyakori tévedés, hogy összekeverik a pszichózissal, amely egy sokkal súlyosabb, valóságérzékelési zavarokkal járó állapot. Másfelől, a „neurózis” szó néha könnyedén, pejoratív értelemben is előfordul, mintha csak egyfajta túlreagálás vagy hisztéria lenne, miközben klinikai szempontból valós és gyakran jelentős lelki szenvedést jelentő kórképcsoportra utal. Gyakori az is, hogy bármilyen szokatlan vagy erős szorongást, félelmet automatikusan neurózisként címkéznek, holott ezek lehetnek átmeneti reakciók is, nem feltétlenül tartós zavarok.

A szó alakja

A szó alapalakja, főnévi alakja: neurózis. Ez a kifejezés a klinikai pszichológia és a pszichiátria szaknyelvének, valamint a mindennapi beszédnek is fontos része, bár utóbbiban gyakran pontatlanul használják.

Kiejtés

IPA: [ˈnɛuroːziʃ]

Magyar fonetikai leírás: né-ú-ró-zis (a hangsúly az első szótagon van, az „eu” az „é” és az „ű” között, de inkább „é”-hez közelítő, hosszú „ó”-val, a „szis” pedig „zis”-ként hangzik).

Eredet / etimológia

A „neurózis” szó görög eredetű. A `neûron` (νεῦρον) szó jelentése „ín, ideg”, míg a `-ōsis` (-ωσις) végződés betegséget, kóros állapotot, elváltozást jelöl. Így a szó eredeti, szó szerinti jelentése „idegrendszeri elváltozás, idegbántalom”. A kifejezés a német nyelvbe (`Neurose`) került a 18. század második felében, ahol az orvosi terminológiában kezdték használni az idegrendszeri eredetű, de nem szervi elváltozással járó tünetek leírására. A magyar nyelvbe valószínűleg a német nyelv közvetítésével került be a 19. század végén vagy a 20. század elején, ahogy a modern pszichológia és pszichiátria fejlődött Magyarországon is.

Jelentése

1. **Klinikai (pszichológiai/pszichiátriai) jelentés:** Olyan pszichés zavarok csoportját jelöli, amelyeket jellemzően erős szorongás, félelem, kényszeres gondolatok vagy viselkedésmódok, testi tünetek (például pánikroham, szívpangás, gyomorgörcs) pszichés eredetű problémák nélkül, valamint a személyiség egészének megőrződése mellett. A személy tisztában van problémáival és a valóságérzékelése nem zavarodott meg (ellentétben a pszichózissal). Ide tartoznak például az általános szorongásos zavar, a fóbiák, a kényszeres-zavar (OCD), a hisztéria (konverziós zavar), a disszociatív zavarok és a poszttraumás stressz zavar (PTSD) egyes formái. A korábbi klasszikus kategorizálást (Freud) manapság részben felváltották pontosabb diagnosztikai kategóriák (pl. DSM, ICD), de a „neurózis” továbbra is használatos fogalom, főként elméleti kontextusban.

2. **Köznyelvi/köznapi jelentés:** A mindennapi beszédben sokkal tágabban és lazábban használják. Gyakran bármilyen tartós szorongásra, idegességre, kényszerképzetre, túlzott aggodalomra vagy a személyiség egyes sajátos, kellemetlen vonásaira (pl. „munkamániás neurózis”, „takarítókényszeres neurózis”) utalnak vele, akkor is, ha ezek nem felelnek meg a klinikai diagnosztikai kritériumoknak. Gyakran tartalmaz pejoratív vagy lekicsinylő árnyalatot is („Ne legyél már ilyen neurózis!”).

3. **Átvitt/figuratív jelentés:** Ritkábban, de előfordul, hogy egy társadalmi jelenséget, kollektív állapotot vagy egy rendszer működési zavarát nevezik neurózisnak („a társadalom neurózisa”, „a kapitalizmus neurózisa”), jelezve annak irracionális, kényszeres vagy önmagát károsító jellegét.

Stílusérték és használat

A „neurózis” szó elsősorban formálisabb, szakmai kontextusban (pszichológia, pszichiátria, orvostudomány, filozófia) használatos, ahol pontos klinikai vagy elméleti fogalomként funkcionál. Ezekben a környezetekben semleges stílusértékkel bír. A köznyelvben azonban a használata meglehetősen elterjedt, bár gyakran pontatlanul vagy túlzó általánosságban. Itt a stílusérték ingadozhat: lehet semleges leíró („szenved neurózisban”), de könnyen átcsaphat pejoratív („ő egy igazi neurózis!”) vagy akár trivializáló („ez csak egy kis neurózis”) jelentésbe is, különösen, ha a beszélő nem ismeri vagy nem veszi komolyan a valódi, klinikai jelentését és súlyát. Az irodalmi nyelvben gyakran találkozhatunk vele, ahol általában a belső konfliktusok, a szorongás vagy a társadalommal való nehéz alkalmazkodás jelképeként szolgál.

Példamondat(ok)

A pszichoterápia során a beteg súlyos szorongásos neurózis tüneteit kezdték feldolgozni, amelyek a gyermekkori traumákra vezethetők vissza.

Bár nem klinikai neurózisa van, az állandó tökéletességre való törekvése és a kudarctól való félelme már-már neurózisszerű jelleget öltött, jelentősen megnehezítve a mindennapi életét.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: idegbaj (ritkább, régiesebb), szorongásos zavar (specifikusabb), funkcionális idegrendszeri zavar (régebbi terminológia), pszichoneurózis (elavultabb). *Megjegyzés: A pontos szinonímia korlátozott, mivel a klinikai gyakorlatban specifikusabb diagnózisokat (pl. OCD, PTSD, fóbia) használnak, a „neurózis” inkább egy szélesebb kategória.*

Antonímák: pszichés egészség, lelki egyensúly, normális viselkedés (szubjektív fogalmak). *Klinikai szempontból:* pszichózis (mint súlyosabb, valóságérzékelést is zavaró állapot).

Változatok és származékszavak

A „neurózis” főnévből több származék is képződik a magyar nyelvben:
* **Neurózisos:** Melléknév, jelentése ‘neurózissal küzdő, neurózist mutató’ (pl. „neurózisos beteg”, „neurózisos viselkedés”).
* **Neurotikus:** Melléknév vagy főnév. Jelentése szintén ‘neurózissal küzdő (személy)’, vagy ‘a neurózisra jellemző’ (pl. „neurotikus tünetek”, „neurotikus személyiség”). Gyakran használják a köznyelvben is, néha kissé pejoratív vagy leegyszerűsítő értelemben.
* **Neurotizmus:** Főnév, a neurotikus állapotot vagy hajlamot jelöli.
* Ragozott alakok: neurózis**sal** (eszközhatározói eset, „küzd a neurózissal”), neurózis**ban** szenved (belülhatározói eset).

Multikulturális vonatkozás

A „neurózis” szó szorosan kapcsolódik a nyugati orvostudomány és pszichológia történetéhez, így számos európai nyelvben megtalálható hasonló alakban és jelentésben (angol: `neurosis`, német: `Neurose`, francia: `névrose`, orosz: `невроз` [nyevroz]). Az alapjelentés – idegrendszeri eredetű, nem pszichotikus pszichés zavar – nagyrészt megegyezik ezekben a nyelvekben. Az angol nyelvben azonban a hétköznapi használat még elterjedtebb és gyakrabban trivializáló, mint a magyarban, és a klinikai gyakorlatban is erőteljesebben kerülik a klasszikus „neurosis” kategóriát a pontosabb diagnosztikai kategóriák (mint az „anxiety disorders”, „obsessive-compulsive disorder”) javára. A német nyelvben (`Neurose`) a fogalom továbbra is erősen jelen van mind a szakmai, mind a köznyelvi diskurzusban. Az orosz nyelv (`невроз`) használata hasonló a magyarban tapasztalhatóhoz, szintén jelen van a szakmai és a köznyelvi szférában is, gyakran Freudra és a pszichoanalízisre hivatkozva. A fogalom átvétele és értelmezése minden nyelvben és kultúrában tükrözi a helyi pszichológiai iskolák, a mentális egészséghez való hozzáállás és a stigmatizáció mértékének sajátosságait.

A neurózis klinikai lényege egy olyan pszichés zavar, amelyet jellemzően jelentős szorongás és belső konfliktusok váltanak ki, és amely számos formát ölthet: az állandó, diffúz aggodalomtól (általános szorongásos zavar) a meghatározott tárgyak vagy helyzetek iránti irracionális, gyötrelem okozó félelemig (fóbiák), a visszatérő, kellemetlen gondolatoktól (obsessziók) és az ezek enyhítésére irányuló ismétlődő cselekvésektől (kompulziók) a kényszeres-zavaron keresztül, egészen a trauma utáni stresszre jellemző flashback-ekig és elkerülésig. Közös bennük, hogy a személy személyisége összeszedettsége alapvetően megmarad, a valóságérzékelése nem torzul súlyosan, és a tünetek gyakran szimbolikus kifejezői az alattuk húzódó érzelmi fájdalomnak, gyermekkori sérelmeknek vagy meg nem oldott konfliktusoknak.

Bár a modern diagnosztikai kézikönyvek (mint a DSM-5 vagy az ICD-11) részben felváltották a „neurózis” átfogó kategóriáját specifikusabb diagnózisokkal, a fogalom továbbra is értékes elméleti keretet és történelmi kontextust nyújt a nem pszichotikus pszichés szenvedés megértéséhez. Jelzi a folytonosságot a normális aggodalom és a kóros szorongás között, valamint hangsúlyozza a pszichés konfliktusok és a korai tapasztalatok szerepét a tünetek kialakulásában. A neurózis fogalma tehát nemcsak egy orvosi kategória, hanem egy lencse is, amelyen keresztül megpróbáljuk értelmezni az emberi elme komplex, néha önmagával is konfliktusban álló működését a modern világ kihívásaival szemben.