Nóta

A nóta a magyar nép- és könnyűzene egyik kulcsfontosságú fogalma, mely mélyen gyökerezik a 19. század végi és a 20. század eleji városi, illetve népies szórakoztató zenei kultúrában. Főleg a kocsmák, a népszínházak és a vándortársulatok műfajaiként virágzott, gyakran szentimentális vagy humoros szöveggel, könnyen megjegyezhető dallammal. A szó maga azonban sokszor tévképzeteket táplál; egyesek minden dalt nótának neveznek, mások kizárólag a cigányzenészek által játszott, érzelmes dalokra korlátozzák a jelentését, miközben a fogalom történetileg sokkal szélesebb és gazdagabb.

A nóta kulturális jelentősége messze túlmutat pusztán zenei kategórián. A magyar történelem számos korszakának társadalmi hangulatát, vágyait és bánatát őrzik meg szövegei. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc katonanótái, a paraszti élet nehézségeit leíró dalok, a finn de siècle bécsi hatású kabaré- és operett-dalok mind a nóta szárnyai alá tartoztak. Gyakori félreértés, hogy a nóta kizárólag „alacsonyabb” művészi értékű lenne; számos klasszikus magyar költő, mint Ady Endre vagy József Attila is írt nótaszöveget, és sok dallam kiváló kompozíció. Mai használatában a szó néha nosztalgikus, néha kissé ironikus felhangot kap, különösen a régi, tipikus stílusjegyekkel bíró dalokra utalva.

A szó alakja

nóta. A szó többes számban is gyakran előfordul (nóták), különösen gyűjteményekre vagy több ilyen jellegű dalra utalva. Például: A nagymama szívesen hallgatott régi magyar nótákat.

Kiejtés

[ˈnoːtɒ]

nó-tá

Eredet / etimológia

A nóta szó a német Note szóból került a magyar nyelvbe a 18. század végén, 19. század elején. A német szó pedig az olasz nota (’jel, megjegyzés, hangjegy’) szóból ered, amely viszont a latin nota (’jel, megjegyzés, jellem, megbélyegzés’) szó származéka. A latin szó gyökere a (g)noscere (’megismerni’) igéhez köthető. Érdekesség, hogy az eredeti olasz és német jelentés (elsősorban ’hangjegy’) a magyar nyelvben jelentősen módosult: a hangjegyet jelentő nóta használata (pl. ’zongoranóta’) már régiesnek számít, és helyét teljesen átvette a konkrét énekelt vagy játszott, gyakran könnyedebb stílusú zenedarab, azaz a dal fogalma.

Jelentése

1. (Leggyakoribb jelentés) Egy meghatározott történelmi korszakban (kb. 19. század vége – 20. század közepe) népszerű, általában könnyed, szórakoztató jellegű, gyakran szentimentális, humoros vagy történetmesélő szövegű dal, melyet jellemzően hegedűvel, cimbalommal, bráccsal kísértek, és gyakran kapcsolódott a magyar vagy cigányzenekari hagyományhoz. Pl.: Az esti mulatságon szép magyar nótákat énekeltek.

2. (Általánosabb, de kevésbé pontos használat) Bármilyen népszerű dal, ének. Ez a használat a szó eredeti, szűkebb jelentésének elhomályosulását jelzi. Pl.: Ismersz valami jó nótát a rádióból? (Azonban a pontosabb megnevezés itt inkább a dal lenne.)

3. (Átvitt értelemben) Ismétlődő, unalmas, sablonos történet, kifogás vagy viselkedésmód. Pl.: Ez megint ugyanaz a régi nóta, mindig ezzel jön.

Stílusérték és használat

A nóta szó alapvetően semleges stílusú, azonban jelentésétől függően eltérő felhanggal bír. Elsődleges, történeti jelentésében (1.) gyakran nosztalgikus, hagyományőrző, esetleg kissé régies asszociációkat kelt. Az általánosabb, dalra vonatkozó használata (2.) inkább köznyelvi, nem túl formális. Az átvitt jelentés (3.) viszont tipikusan bizalmas, gyakran pejoratív vagy ironikus árnyalatú, kifejezve az unalmat vagy a frusztrációt az ismétlődés miatt. A szakmai zenei nyelvben (zenetörténet, népzene-kutatás) az első jelentés az elfogadott és pontos.

Példamondat(ok)

1. A vendéglő zsúfolt teraszán egy háromtagú cigányzenekar játszott szívszorongató magyar nótákat, míg a vendégek lassan enyelgtek a bor mellett.

2. Ne kezdjél már el arról a kimaradt fizetésemelésről, ez a te nótád már a múlt hónap óta unalmas!

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: dal (főleg a 2. jelentésben), ének, műdal (ritkábban, hangsúlyozva a komponáltságot), sláger (ha nagy népszerűségről van szó, de modern kontextusban), kantiléna (hangsúlyozva a dallamosságot, költői szöveget, de inkább komolyzenében).

Antonímák: A fogalom természeténél fogva nincs egyértelmű, közvetlen ellentéte. Kontextustól függően lehetne: szöveg nélküli zene, instrumentális darab, recitatívó (énekes beszéd), zaj, csend.

Változatok és származékszavak

Nótás: Melléknév, jelentése: nótákat tartalmazó, nótákra jellemző, nótákhoz kapcsolódó. Pl.: nótás füzet, nótás hangulat.

Nótázik: Ige, jelentése: nótákat énekel, nótákat játszik. Pl.: Az öregek a padon nótáztak.

Nótakedvelő: Főnév, jelentése: aki szereti a nótákat, nótákat hallgat. Pl.: Apám nagy nótakedvelő volt.

Nótakönyv / Nótafüzet: Főnév, jelentése: nyomtatott gyűjtemény nóták szövegeivel, esetleg kottájával. Pl.: A régi nótakönyvben sok feledésbe merült dal volt.

Nótaszerző: Főnév, jelentése: aki nótákat komponál (zeneszerző) vagy ír (szövegíró). Pl.: Nagy nótaszerzők alkották a magyar könnyűzene aranykorát.

Multikulturális vonatkozás

A nóta szó közvetlen germán (német) és végső soron latin eredetű létére ellenére a fent részletezett, specifikus magyar zenei fogalom jelentése egyedülálló a magyar nyelvterületen. A német Note ma is elsősorban a hangjegyet, valamint a jegyzetet vagy iskolai osztályzatot jelenti. Az olasz nota hasonlóan a hangjegyet, valamint megjegyzést, számlát, illetve megkülönböztető jellegzetességet jelent. Az angol note szintén a hangjegy, jegyzet, rövid levél, valamint megjegyzés jelentésekkel bír. Az angol folk song vagy popular song fogalmai részben fedik a magyar nóta egyes aspektusait (népies, népszerű), de a magyar kifejezéshez kötődő gazdag történelmi, stílusjegyes és kulturális konnotáció egyedivé teszi a nóta szót. Más szláv vagy finnugor nyelvekben nincs direkt megfelelője ebben a specifikus értelmében.

A nóta tehát lényegében egy történelmi stílust, egy zenei műfajt és egy társadalmi jelenséget ölel fel egyetlen szóban. Nem csupán egy dallam és szöveg kombinációját jelenti, hanem egy egész korszak hangulatát, a városiasodó Magyarország szórakozási szokásait, a népi és a befogadott idegen elemek sajátos keverékét testesíti meg. A kocsmák, a búcsúk, a vándorszínészek előadásai nélkülözhetetlen kelléke volt, hangot adva az örömnek, a bánatnak, a szerelmi sóvárgásnak és a hazaszeretetnek egyaránt. Értéke abban rejlik, hogy közvetlen kapcsolatot teremt a múlt magyar embereinek érzelmi világa és a mai hallgató között.

Bár a fogalom pontos körülhatárolása néha bizonytalan a mai, sokkal diverzebb zenei palettán, a nóta mint fogalom továbbra is erőteljesen jelen van a magyar nyelvben és kultúrában. A régi nóták ismételt feldolgozása, a „nótás” hangulat keresése, vagy éppen az átvitt értelemben használt „régi nóta” kifejezés mind bizonyítja, hogy a szó nem pusztán lexikális egység, hanem a közös emlékezet és identitás egyik hordozója. A nóta tanulmányozása így nemcsak a zene, hanem a magyar társadalomtörténet egyik kulcsfontosságú eleme is egyben.