Papagáj

A papagájfélék rendkívül színes tollazatuk és utánzó képességük révén már évszázadok óta vonzzák az emberek figyelmét, így a magyar kultúrában is jelentős helyet foglalnak el. Több népmese és mese feldolgozásban (például a Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból c. művében) bölcsesség, de gyakran ostoba utánzás szimbólumaiként jelennek meg, utóbbi jelentéskör a köznyelvben is erősen rájuk tapad. Egy elterjedt téveszme azzal kapcsolatos, hogy minden papagáj könnyen megtanul beszélni; valójában ez a képesség fajspecifikus, és jelentős türelem, gyakorlás szükséges hozzá.

Filozófiai szempontból gyakran használják metaforaként a gondolkodás nélküli ismétlés, a konformizmus vagy a külső megjelenés előtérbe helyezésének kritikájára. Történelmi vonatkozásuk is van: a felfedezések korában a ritka és értékes trópusi madarak, így a papagájok is, szimbólumává váltak a gazdagságnak és a távoli világokkal való kapcsolatnak, gyakran díszítették az arisztokrata udvarokat. Egy gyakori nyelvi tévedés a fajnév helytelen használata, amikor a „papagáj” szót gyűjtőfogalomként használják, holott a tudományos rendszertanban ez egy család neve (Psittacidae), amelybe számos különböző faj (pl. ara, kakadu, nimfapapagáj) tartozik.

A szó alakja

A szó alapalakja papagáj, amely főnév és köznév, többes száma papagájok. Például: A kalitkában egy gyönyörű papagáj üldögélt.

Kiejtés

A papagáj szó kiejtése IPA (Nemzetközi Fonetikai Ábécé) szerint: /ˈpɒpɒɡaːj/.

Magyar fonetikai leírásban: pó-pó-gaáj (a hangsúly az első szótagon van, a ‘j’ záróhangként, magyaros [j] hanggal ejtendő).

Eredet / etimológia

A papagáj szó eredete a bizánci görög nyelvű παπαγάς (papagás) vagy παπαγά (papagá) szóra vezethető vissza, amely valószínűleg a perzsa babagha vagy babbaghā („atyácska”, „öregapó”) szóból származik, utalva a madár emberhangutánzó képességére és esetleg egyes fajok arcán lévő tollpamacsra. A szó a középkori latinba (itt papagallus, psitacus is használatos) és onnan több európai nyelvbe is átkerült. A magyarba valószínűleg a szláv nyelvek közvetítésével jutott el (lásd óegyházi szláv papugai, orosz popugáj, szerbhorvát papagaj, szlovák papagáj), és már a 15-16. században jelen volt a nyelvünkben.

Jelentése

A papagáj szó elsődleges jelentése a Psittacidae (papagájfélék) családjába tartozó, általában trópusi vagy szubtrópusi eredetű, feltűnően színes tollazatú, erős, kampós csőrű, jellemzően magvakkal, gyümölcsökkel táplálkozó madarak egyede vagy kollektív megnevezése. Jelentős részük képes különféle hangok, köztük emberi beszéd utánozására is. Köznyelvi, átvitt értelemben papagáj az olyan személyt jelöli, aki gondolkodás nélkül, mechanikusan ismétli mások szavait, gondolatait, eszméit, vagy aki feltűnően, rikítóan öltözködik (utóbbi jelentés kevésbé gyakori). A szaknyelv (pl. zoológia, állattartás) kizárólag az állat jelentést használja.

Stílusérték és használat

A papagáj szó stílusértéke általában semleges, köznyelvi. Az állatra vonatkozóan semmilyen különösebb stílusjelleget nem hordoz, bár a papagájok tulajdonítása gazdagság jelképe lehetett. Az átvitt jelentés azonban gyakran pejoratív, gúnyos árnyalattal bír, főleg akkor, ha valakire a gondolkodás nélküli ismétlés miatt alkalmazzák. Ilyenkor az értelmi színvonalra, függetlenség hiányára vagy konformitásra utaló kritikát fejez ki. A szó használata mindennapi beszédben, írott szövegekben, szépirodalomban és szakirodalomban (az állat jelentésében) egyaránt gyakori.

Példamondat(ok)

A vén tengerész mesélt arról, hogyan tanította meg a kalózkodás alatt zsákmányolt papagáját káromkodni.

Az ellenzéki képviselő nem volt több, mint a pártvezetés papagája, aki szó szerint visszamondta a kapott szöveget, saját vélemény nélkül.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák (az állatra vonatkozóan, részlegesek vagy fajnevek): ara, kakadu, jákópapagáj, nimfapapagáj, lóri, amazonpapagáj; (átvitt értelemben): utánzó, visszamondó, ismétlőgép, majom.

Antonímák (főleg az átvitt értékre): önálló gondolkodó, eredeti elme, kreatív személyiség; (az állatra vonatkozóan kontextusfüggő, pl. vadon élő ragadozó madár: sólyom, héja, vagy nem beszélő madár: galamb, veréb).

Változatok és származékszavak

A papagáj szóból több képzős származék és összetétel is létezik. A papagájocska és papagájka kicsinyítőképzős alakok, melyek kedvesebb, szeretetteljesebb hangulatot adnak. A papagájskodik ige kifejezi, hogy valaki papagájszerűen, gondolkodás nélkül ismétel. A papagájbeszéd összetétel utal az értelmetlenül ismételt, nem saját gondolatokat közvetítő beszédre. További összetételek: papagájkalitka, papagájtápszer, papagájfélék (rendszertani csoportnév).

Multikulturális vonatkozás

A papagáj szó rokonságot mutat számos európai nyelv hasonló alakú szavaival, mind a közös etimológiai gyök miatt. Németül: Papagei (/papaˈɡaɪ̯/), hollandul: papegaai, dánul/norvégul: papegøje, svédül: papegoja, oroszul: попугай (popugáj), lengyelül: papuga. Ezek jelentése lényegében megegyezik a magyarban használt állatnévvel, és hasonló átvitt jelentéstartalmak is kialakultak bennük (pl. németül is: jemandes Papagei sein = valakinek a papagája lenni, azaz gondolkodás nélkül ismételni). A román papagal szintén ugyanebből a forrásból ered. Az angol (parrot), a francia (perroquet) és a spanyol (loro, papagayo is létezik) azonban teljesen eltérő etimológiájú szavakat használnak. Az átvitt jelentés az említett nyelvekben is jelen van.

A papagájfélék (Psittacidae) a madarak (Aves) osztályának egy rendkívül változatos és jellemzően trópusi elterjedésű családja. Legfőbb ismertetőjegyeik közé tartozik a feltűnően élénk, sokszor rikító színezetű tollazat, amely nem ritkán kombinál zöld, kék, piros, sárga vagy fehér árnyalatokat. Jellegzetes morfológiai jegyük a masszív, erősen görbült, kampós csőr, amely kiválóan alkalmazkodott a kemény magvak feltöréséhez, valamint a zigodaktil láb, ahol két ujj előre, kettő hátra néz, biztos fogást biztosítva az ágaknak. Sok fajuk kiváló társasági lény, komplex szociális viselkedést mutat, és számos egyed rendelkezik kiemelkedő hangutánzó képességgel, képes megtanulni és reprodukálni emberi beszédhangokat, kutyák ugatását, vagy egyéb környezeti zajokat, ami nagyban hozzájárult népszerűségükhöz házi kedvencként, de egyben a vadon élő populációik kifogásának és csökkenésének is egyik fő oka.

E képességek, valamint látványos megjelenésük folytán a papagáj a köztudatban és a kultúrában is mély nyomokat hagyott. Az állat jelentésén túlmenően, a szó átvitt értelemben a kreativitás és az önálló gondolkodás hiányára utal: a „papagáj” az, aki kritika nélkül, mechanikusan ismétli mások szavait és nézeteit, akár politikai szónoklatban, akár tudományos vitában, akár mindennapi társalgásban. Ez a jellegzetesség, a gondolat nélküli visszamondás, tette a papagájt az intellektuális konformizmus és a szellemi lustaság egyik erős szimbólumává. Így a „papagáj” szó jelentésvilága messze túlnyúlik a zoológia területén, és betekintést nyújt az emberi kommunikáció és viselkedés egyik gyakori sajátosságába is.