Papirusz

A papirusz az ókori civilizációk, különösen Egyiptom legfontosabb íróanyagának számított, jelentőségét nehéz túlbecsülni. Ennek a vízinövényből (Cyperus papyrus) készült anyagnak köszönhetően örökíthették meg a tudást, a történelmet, a vallási szövegeket és az irodalmi alkotásokat a könyvek modern formájának megjelenése előtt évszázadokkal. A papirusztekercsek nemcsak hordozói voltak az írásnak, hanem maguk is értékes kulturális tárgyakká váltak, amelyekből az ókori élet számos aspektusára derülhet fény. Gyakori téveszme, hogy a papirusz egyszerűen csak egy primitív papírforma lenne; valójában egyedi előállítási technikával készült, a növény szárának belső hártyáit egymásra fektetve, nyomás alatt összeragasztva, majd polírozva, ami egy tartós, de rugalmas felületet eredményezett, amely azonban idővel törékennyé válik.

Napjainkban a „papirusz” szó elsősorban történelmi, régészeti vagy művészettörténeti kontextusban bukkan fel, gyakran az ókori Egyiptommal való szoros asszociáció miatt. Az ókori világban azonban a görögök és rómaiak is széles körben alkalmazták, sőt, a középkor elejéig használatban maradt bizonyos régiókban. Egy másik gyakori félreértés, hogy minden ókori írott dokumentum papiruszon készült, holott egyidejűleg használtak más anyagokat is, például agyagtáblákat, fémleveleket, fát vagy a jóval drágább pergament. A szó néha metaforikusan is előfordul, az „ősi írás”, az „eredeti forrás” vagy akár az „elavult technológia” jelölésére is, bár ez utóbbi jelentés kevéssé elterjedt.

A szó alakja

A szó alapalakja, főnévként: Papirusz. Ez a főnév a magyar nyelvben megszokott ragozási rendszer szerint változik.

Kiejtés

IPA: [ˈpɒpirus]
Magyar fonetikai leírás: pá-pi-rusz (a hangsúly a „pá” szótagon van, a „rusz” rövid „u”-val).

Eredet / etimológia

A „papirusz” szó a latin papyrus szóból származik, amely maga a görög pápȳros (πάπυρος) átvétele. A görög szó pedig valószínűleg az óegyiptomi pa-per-aa kifejezésből ered, amelynek jelentése „a királyé” (vagyis a fáraóé). Ez az oka annak, hogy az ókorban az írópapirusz előállítása és forgalmazása gyakran királyi monopólium volt. A szó a latin nyelv közvetítésével került a magyar nyelvbe, valószínűleg a középkor vagy a reneszánsz idején, az ókori kultúrák és írásbeliség iránti újjáéledő érdeklődés hatására, ahogy az írott források ismertté váltak.

Jelentése

1. **Növény:** Különösen Egyiptom Nílus-menti mocsaraiban őshonos, magas, háromszög keresztmetszetű szárú évelő nád (latin neve: *Cyperus papyrus*), amelyből az íróanyagot készítették. Korábban hajókat, kosarakat, szőnyegeket, sőt akár ételt is készítettek belőle.
2. **Íróanyag:** Az említett növény szárának húsos belsejéből kinyert hártyaszerű csíkokból, azok egymásra fektetésével, nyomás alatt összeragasztásával és polírozásával készített írófelület. Ez volt az ókori világ (főleg Egyiptomban, a görög-római kultúrkörben és a Közel-Keleten) legelterjedtebb írott szövegek rögzítésére használt anyaga a pergamen elterjedéséig.
3. **Írott dokumentum:** Az íróanyagra (papirusztekercsre vagy -lapra) írt szöveg maga, azaz a papirusztekercs mint írott mű vagy okirat (pl. „egy értékes egyiptomi papirusz”).
4. **Átvitt értelemben (ritkábban):** Az „ősrégi” vagy „eredeti” írás jelképe, vagy történelmi kontextusban az írásbeliség egy korai formájának megtestesítője.

Stílusérték és használat

A „papirusz” szó közép- vagy magas stílusréteget képvisel, elsősorban formálisabb, szakmai (történelmi, régészeti, művészettörténeti, irodalomtörténeti, könyvtártudományi) vagy ismeretterjesztő kontextusokban használatos. Köznyelvi használata viszonylag ritka, és általában csak akkor fordul elő, ha az ókor, az ókori Egyiptom vagy az írás története a téma. Nem tekinthető elavult szónak, de mindennapi beszédben a „papír” vagy az „ókori írott dokumentum” kifejezések gyakrabban előfordulnak az általánosabb jelentések kifejezésére. Sem pejoratív, sem különösebben pozitív felhangja nincs, inkább semleges, tárgyilagos szó.

Példamondat(ok)

A múzeum legértékesebb kincsei közé tartozik a Kr.e. 14. századból származó, hieratikus írással teljes egészében fennmaradt papirusztekercs, amely egy fáraó uralkodásának eseményeit örökíti meg.

Bár a papirusz előállításának technikája rég elveszett, modern kísérletek alapján történő rekonstrukciók segítenek jobban megérteni az ókori írásbeliség anyagi feltételeit.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: írásnád (ritka, inkább leíró, nem szinonimaként), ókori íróanyag (jelentésfüggő), tekercs (ha a formára utalunk, de ez nem szinonima a papirusz anyagára). *Megjegyzés: A „papirusz” mint konkrét növény és egyedi íróanyag szinonimái nagyon korlátozottak a magyar nyelvben. „Írónád” inkább leíró kifejezés, nem közvetlen szinonima. A „tekercs” a formát írja le, nem az anyagot.*

Antonímák: pergamen (bőrből készült másik ókori íróanyag), papír (modern, fából vagy rongyból készült íróanyag), agyagtábla, elektronikus adathordozó.

Változatok és származékszavak

A „papirusz” főnév néhány gyakori származéka és változata:
* **Papiruszos (melléknév):** Papiruszból készült, papiruszt tartalmazó, papiruszra jellemző (pl. *papiruszos tekercs, papiruszos felirat*).
* **Papirusztekercs (összetett főnév):** Papiruszlapokból összeragasztott, tekercsbe csavart hosszú írófelület, az ókori könyvek tipikus formája.
* **Papiruszlap (összetett főnév):** Az egyes, papiruszból készült írólapok.
* **Papiruszírás (összetett főnév):** Papiruszon lévő írás vagy papiruszra írás (ritkább).
*A szó többes száma: papiruszok. Ragozott formái: papiruszt (tárgyeset), papiruszhoz/papirusznak (részeshatározó), papiruszon (helyhatározó), papiruszból (elöljáró), papiruszra (távolító), stb. a szabályos magánhangzóssal végződő főnevek ragozási mintája szerint.*

Multikulturális vonatkozás

A „papirusz” szó és fogalma szinte minden európai nyelvben jelen van, kölcsönzés útján, hasonló formában és jelentésben: angolul *papyrus*, németül *Papyrus*, franciául *papyrus*, olaszul *papiro*, spanyolul *papiro*, oroszul *папирус (papirus)*. A jelentés mindenhol megegyezik: az ókori íróanyag és/vagy a növény. A görög (πάπυρος – pápȳros) és a latin (papyrus) formák közvetlenül az óegyiptomi eredetűek. Az arab nyelvben a „بردي” (bardī) szót használják, amely szintén az óegyiptomi gyökből ered. A japán nyelvben a katakanával átírt „パピルス” (papirusu) alak használatos. A fogalom és a szó globálisan az ókori Egyiptommal és az írás ősi formáival kapcsolatos tudás egyik kulcseleme.

A papirusz tehát sokkal több, mint egy egyszerű történelmi írófelület; ő volt az emberiség tudásának és kommunikációjának egyik első, hordozható és nagy terjesztésű hordozója. Az ókori Egyiptomban kifejlesztett egyedi technológia révén lehetővé vált a gondolatok, történetek, törvények és hitvallások olyan mértékű rögzítése és terjesztése, ami korábban elképzelhetetlen volt. A papirusztekercsek voltak az antik világ könyvtárainak alapkövei, és nélkülük elveszett volna az ókori világ hatalmas szellemi örökségének jelentős része.

Ma a papirusz szimbólumává vált az írás kezdetének, az emberi tudás örökítésének és az ókori Egyiptom kultúrájának. Bár technológiáját a pergamen, majd a papír felváltotta, és fizikai formája törékeny is maradt, kulturális jelentősége időtálló. A fennmaradt papiruszok a régészek és történészek számára pótolhatatlan ablakot nyitnak a távoli múltba, miközben a szó maga a magyar nyelvben is őrzi az ősi világokkal való kapcsolat egyik fonálját.