Para

A „para” szó a magyar nyelv egyik legérdekesebb és legtöbbrétűbb szavai közé tartozik, jelentésének széles skálája és stílusértékének változatossága miatt. Alapvetően két, egymástól jelentősen eltérő jelentéskörrel rendelkezik, melyek használata gyakran összetéveszthető, különösen a nyelvtanulók számára. Az egyik jelentése a pénzzel, a fizetőeszközzel kapcsolatos, formálisabb kontextusokban is használatos, míg a másik, köznapi és szleng jelentése a félelmet, szorongást, gyanakvást vagy kellemetlen érzést fejezi ki. Gyakori tévedés, hogy összekeverik a hasonló hangzású „pára” (gőz, párologás) szóval, vagy hogy a félelmet jelentő „para” szót formális helyzetekben alkalmazzák.

A félelmet kifejező „para” jelentése a közelmúltban, a 20. század vége felé terjedt el igazán a magyar szlengben, bár előzményei korábbra nyúlnak vissza. Eredetére vonatkozóan több népszerű elmélet is létezik; egyesek szerint a „paranoia” szóból rövidült, mások a román „frică” (félelem) szóval hozzák kapcsolatba, de a legelfogadottabb magyarázat szerint a „parancs” vagy a „parancsol” szavakból ered, utalva arra a kényszerítő, félelemkeltő hatalomra, amit egy parancs gyakran hordoz magában. A pénzt jelentő „para” a történelmi kapcsolatokon keresztül, a Balkánon át került a nyelvünkbe, és a mindennapi gazdasági élet stabil elemévé vált. Mindkét jelentéskör erősen beépült a magyar kulturális szövetbe, a félelem jelentésű változat különösen az ifjúsági és internetes kommunikációban él.

A szó alakja

A szó alapalakja: para. A szó ragozás nélküli, lexikai alakja, amelyet a mondatban különböző mondatrészként (főnév) vagy kifejezés részeként használhatunk. Például: *Azt hiszem, van nálam elég **para** a jegyre.*

Kiejtés

[ˈpɒrɒ]

(pá-rá)

Eredet / etimológia

A szó két különböző jelentésének két különböző etimológiai gyökere van. A pénzt jelentő „para” a török nyelvből származik, ahol a „para” szó pénzérmét, pénzt jelentett. Ez a szó a balkáni nyelveken (pl. szerb, horvát, román, bolgár) keresztül került a magyar nyelvbe a történelmi kapcsolatok, különösen az Oszmán Birodalom hatása alatt. Szó szerinti jelentése: pénz, érme. A félelmet, szorongást kifejező „para” jelentése viszont bizonytalanabb eredetű. A leginkább elfogadott elmélet szerint a „parancs” vagy a „parancsol” szavak rövidüléséből származik, utalva arra a félelemre, kényszerre, amit egy parancs kivitelezése vagy megszegése okozhat. Más vélemények a „paranoia” szóra vagy a román „frică” (félelem) szóra vezetik vissza, de ezek kevésbé meggyőzőek. A két jelentés tehát teljesen független eredetű, csupán a forma egybeesése véletlen.

Jelentése

A „para” szónak két fő jelentése létezik a mai magyar nyelvben. Első jelentése: **pénz, fizetőeszköz**. Ez a jelentés formálisabb és semleges stílusú is lehet, bár elsősorban a hétköznapi, köznyelvi szóhasználat jellemzője (pl. *Nincs elég param.*, *Sokba kerül, sok parát kérnek érte*). Második, nagyon elterjedt jelentése: **félelem, szorongás, gyanakvás, kellemetlen érzés, kínos helyzet, para(nóia)**. Ez a jelentés kifejezetten **szleng**, informális, és főleg az ifjabb korosztály, valamint a köznyelv bizonyos rétegei használják (pl. *Nagyon para volt az a sötét utca.*, *Para, hogy kihallgattak.*, *Ez a hely nekem para.*). A kontextus dönti el, hogy a szó a pénzt vagy a félelmet jelenti. Gyakran használják a „para van” kifejezést is, ami szorongást, feszült vagy gyanús helyzetet jelent (pl. *Itt para van, menjünk innen!*).

Stílusérték és használat

A „para” szó stílusértéke jelentésenként erősen eltér. A **pénzt** jelentő változat **semleges** vagy **köznyelvi** stílusjelleggel bír. Megtalálható a mindennapi beszédben, a sajtóban, és akár üzleti környezetben is, bár formálisabb helyzetekben inkább a „pénz” szót részesítik előnyben. A **félelmet** kifejező jelentés viszont egyértelműen **szleng**, **nagyon informális**, sőt, bizonyos környezetekben trágárságnak is minősülhet. Elsősorban baráti társaságban, az internetes kommunikációban, vagy a fiatalok nyelvhasználatában alkalmazzák. Formális helyzetekben (iskola, munkahely, hivatalos dokumentum) teljes mértékben kerülni kell ezt a jelentést. A két jelentés stílusbeli különbsége hangsúlyozza, hogy a kontextus alapos megértése elengedhetetlen a helyes értelmezéshez.

Példamondat(ok)

1. Az utazáshoz még össze kell szednem egy kis **parát**, mert a repülőjegy drága lett. (Itt a pénzt jelenti.)

2. Teljesen **para** volt, amikor éjjel egyedül kellett hazamennem azon az elhagyatott úton. (Itt a félelmet, kellemetlen érzést jelenti.)

3. Ne paráztass már, teljesen **para** lettem attól, amit mondtál! (Itt a félelem, szorongás jelentés látszik, a „parázik” igéből képzett származékkal együtt.)

4. Mennyi **parát** kérnek ezért a használt bicikliért? (Itt ismét a pénzt jelenti.)

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák (pénz jelentésben): pénz, lóvé, zsé, lóvó, pénzösszeg, fizetőeszköz, vagyon, készpénz, forint (vagy más pénznem).

Antonímák (pénz jelentésben): adósság, hiány, szegénység, nincstelenség.

Szinonimák (félelem jelentésben): félelem, szorongás, pánik, gyanú, gyanakvás, bizalmatlanság, kín, kellemetlenség, fura érzés, fricska (szleng), paraérzet.

Antonímák (félelem jelentésben): biztonságérzet, nyugalom, bátorság, bizalom, kényelem, megnyugvás, derű.

Változatok és származékszavak

A „para” szóból több gyakran használt származék is képződött, főleg a félelem jelentés köréből:
* **Parázik:** Ige. Félni, szorongani, gyanakodni. (Pl. *Nagyon parázok a holnapi vizsgától.*, *Ne parázgass már!*)
* **Parás:** Melléknév. Félelmetes, gyanús, kellemetlen, ijesztő. (Pl. *Ez egy elég parás hely.*, *Parás volt a tekintete.*)
* **Paraérzet:** Főnév. Félelemérzet, szorongás, gyanakvás. (Pl. *Nem tudom, miért, de paraérzetem van ezzel kapcsolatban.*)
* **Párazik:** Ige (ritkább, inkább a „parázik” helytelen vagy alternatív alakja). Ugyanaz, mint a „parázik”.
* **Parádli:** Főnév (szleng, nagyon informális). Ugyanaz, mint a félelmet jelentő „para”. (Pl. *Ez nekem parádli.*)
A pénz jelentésű „para” kevésbé termékeny származékok terén, inkább önállóan vagy kifejezésekben (*sok para*) szerepel. A „paraszol” ige (fizet) a pénz jelentésű „para”-ból származik.

Multikulturális vonatkozás

A pénzt jelentő „para” számos balkáni nyelvben megtalálható hasonló formában és jelentéssel: szerbül/horvátul/bosnyákul „para” (pénz, aprópénz), bolgárul „пара” (para, pénz, főleg aprópénz), románul „parale” (többesszámban, pénz, pénzérme). Az oszmán-török „para” (pénzérme) az európai nyelvekbe is átkerült (pl. olasz „paro”, spanyol „parado”), de ott nem vált köznyelvi szóvá. A félelmet jelentő magyar „para” szleng jelentése viszont egyedülálló, és nem közvetlenül található meg más nyelvekben. Bár a „paranoia” szó világszerte ismert, és a „para” rövidülésként is funkcionálhat más nyelvekben is (pl. angol szlengben: *I’m getting para* = kezdek paranoiás lenni), a magyar nyelv konkrét félelemkifejező szlengszavává történő teljes beépülése és az abból képzett gazdag származékszerkezet (parázik, parás) sajátos magyar nyelvi jelenség.

A „para” szó kiváló példája annak, hogy egyazon alak két teljesen eltérő jelentést és nyelvtörténeti hátteret hordozhat, és hogy egy nyelv hogyan képes sajátos, kreatív módon új jelentéseket kovácsolni vagy idegen elemeket magába olvasztani. A pénzt jelentő változat a történelmi kereskedelem és kulturális kapcsolatok nyomán került a nyelvünkbe, stabilan beépülve a gazdasági szókincsbe. Ezzel szemben a félelmet kifejező jelentése egy dinamikus szlengkifejezésből indult, és robbanásszerűen terjedt el, különösen az ifjúsági kultúrában és az interneten, gazdag származékszerkezettel bővülve.

A két jelentés együttes jelenléte néha félreértésekhez vezethet, különösen azok számára, akik nem teljesen ismerik a magyar nyelv árnyalatait, vagy nem értik a kontextust. Azonban ez a kettősség teszi a szót különösen érdekessé és jellegzetesen magyarrá. A „para” története és használata tükrözi a magyar nyelv rugalmasságát, történelmi kapcsolatait (a Balkánnal, a török befolyással) és a fiatalok által vezetett nyelvi innovációk dinamikáját. Egyaránt megjelenik a hétköznapi gazdasági életben és a legújabb szlengben, bizonyítva, hogy egy szó mennyire mélyen beágyazódhat a nyelvi és kulturális identitásba.