Parfüm

A szó alakja

A szó alapalakja: parfüm. Ez a főnév a magyar nyelvben ragozható főnévként funkcionál, leggyakrabban tárgy vagy állapot megnevezésére szolgáló használatban találkozhatunk vele.

Kiejtés

IPA: [ˈpɒrfym]

Magyar fonetikus átírás: pár-füm

Eredet / etimológia

A szó a francia parfum főnévből származik, amely maga a latin per fumum kifejezésből (jelentése: ’füstön át’) eredeztethető. Ez utal az ókori gyakorlatra, amikor füstölőként égetett illóolajokkal keltek istenségek tiszteletére. A magyar nyelv a 18. század végén, a felvilágosodás korában vette át közvetlenül a francia nyelvből, a nemesi és polgári kultúra terjedésével párhuzamosan. A szó eredeti jelentése ’kellemes illat’ volt, később szűkült a mesterségesen előállított illatszerekre.

Jelentése

Elsődleges jelentése: alkoholban vagy más hordozóban oldott illóolajokból készített, testre vagy ruhára alkalmazható illatszer. Szakmai kontextusban (pl. kozmetikai ipar) a parfüm kifejezés kizárólag a legmagasabb illatkoncentrációjú (15-30%) változatot jelöli, eltérően a kevésbé tömény eau de toilette-től vagy eau de parfum-től. Kollokviális használatban gyakran összefoglaló néven használják minden fajta testillatosítóra. Átvitt értelemben, ritkábban, jelképezheti valaminek az esszenciáját vagy jellegzetes atmoszféráját (pl. „a nyár parfümje”).

Stílusérték és használat

Semleges stílusértékű szó, elfogadott mind hétköznapi, mind formális kommunikációban. Gyakori a divat-, szépségápolási és reklámnyelvben. A köznyelvben inkább nőies konnotációval bír, bár semleges nemű használata egyre elterjedtebb. Túlzott használata vagy a „tömény parfüm” kifejezés negatív felhangot adhat (tompító, kellemetlenül erős illatra utalva).

Példamondat(ok)

A nagymama szekrényéből enyhe ibolya parfüm illata áradt, mintha az idő maga is megállt volna a poros üveg mellett.

Bár a divatbemutatón elegánsak voltak a modellek, több vendég is panaszkodott, hogy a túlzottan bőségesen kent parfümök kellemetlenül csaptak össze a teremben.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: illatszer, illat, illóolajkeverék, kölni (szűkebb jelentésben), aromakompozíció (szaknyelv)

Antonímák: bűz, kellemetlen szag, büdösség

Változatok és származékszavak

Parfümös (melléknév): erősen illatos, parfüm illatú (pl. „parfümös szappan”). Parfümöz (ige): parfümmel illatosít, parfümöt visz vagy kent (ritkábban használt, pl. „Óvatosan parfümözte meg a kendőt”). Parfümészet (főnév): a parfümök készítésének művészete vagy iparága. Többes számú alakja (parfümök) a különböző típusú vagy üvegekben lévő illatszerek gyűjtőneve.

Multikulturális vonatkozás

Az angol (perfume) és német (Parfum) nyelv közvetlenül a francia alakot veszik át, azonban az angolban a „fragrance” vagy „scent” semlegesebb kifejezések. Az olasz profumo és a spanyol perfume szintén a latin gyökerekre vezethető vissza. Az arab عطر (itr) és a török parfüm szintén az európai szóból származik. Japánban (香水 – kōsui, szó szerint „illóvíz”) és Kínában (香水 – xiāngshuǐ) a helyi kifejezések a víz alapú hordozóra utalnak. Az orosz духи (duhi) szó (jelentése: ’lelkek’) misztikusabb konnotációt hordoz.

A parfüm lényege túlmutat pusztán a kellemes illat keltésén. Történelmi és kulturális relikviaként az emberiség évszázadok óta kísérletezik a természet illatainak megőrzésével és transzformálásával, az egyiptomi kyphi füstölőktől a középkori arab attarokig. A modern parfümök komplex kémiai kompozíciók, amelyekben szintetikus molekulák kiegészítik a természetes illóolajokat, létrehozva olyan illatpalettákat, amelyek érzelmi memóriákat idéznek elő vagy identitást kifejező eszközként szolgálnak.

Félreértés, hogy a parfüm kizárólag női attribútum lenne. A férfiak számára kifejlesztett after shave vagy eau de toilette készítmények gyakran tartalmaznak hagyományosan férfiasnak tartott fa, bőr vagy füstös jegyeket. Az illatválasztás egyéni preferencia, amely a test kémiai egyediségével, a kulturális háttérrel és az aktuális hangulattal is összefügg. Egy jól választott parfüm személyes pecsétként is funkcionálhat, miközben időtlen kapcsolatot teremt az ősi rituálék és a modern élet érzéki élményei között.