Pasztell

A szó alakja

A szó alapalakja: pasztell. Ez a főnév változatlanul használható egyes és többes számban is, például: „A pasztell kréta különösen kedvelt a portrékészítésben.”

Kiejtés

IPA: [ˈpɒstɛlː]
Magyar fonetikus jelöléssel: pasz-tell

Eredet / etimológia

Az olasz pastello (jelentése: kis tészta, kenyér) szóból származik, mely a latin pasta (tészta) kicsinyítő képzős alakjából ered. A 17. században került át a francia nyelvbe (pastel) művészeti technikaként, majd a 19. század végén magyaros írásmóddal (pasztell) honosodott meg. Eredeti jelentése a pigmentek nyers formájára utalt, melyet kötőanyaggal „tésztaszerű” állagra dolgoztak ki.

Jelentése

Elsődlegesen puha, pigmentes rajzkrétát jelöl, melyet szárított festékpor és kötőanyag keverékéből formáznak. Kiterjedt művészeti technikaként (pasztellrajz) a krétával készített képekre vonatkozik. Színtani értelmében a tompított, lágy színárnyalatokat jellemzi (pl. pasztellkék). Divatterminusként a visszafogott, enyhén szürkített színeket takarja. Kollokviális használatban néha tévesen a vízfestéket vagy temperát is jelöli.

Stílusérték és használat

Semleges stílusjelleggel bír, elfogadott szakmai terminusként a képzőművészetben, divatiparban és színtanban. Formális kontextusokban (művészetkritika, akadémiai szövegek) gyakori, de hétköznapi kommunikációban is használatos. Technikai jellegű beszédhelyzetekre jellemző, bár a színes jelentéskör a köznyelvbe is átterjedt. Kerülni keverendő a pasztell (rajztechnika) és a pastell (édesség) szavak összetévesztését.

Példamondat(ok)

Degas impresszionista táncosnői gyakran készültek finom színátmenetű pasztelltechnikával.
A baba ruha kollekció hangsúlyosan pasztell tónusokat alkalmazott, különösen jadezöld és óceánkék árnyalatokban.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinnonímák: lágykrétarajz, színeskrétatechnika, tompított színárnyalat
Antonímák: olajfestmény, élénk szín, fluoreszkáló tónus, markáns kontraszt

Változatok és származékszavak

Pasztelloz (ige): pasztelltechnikával alkotni. Pasztellkészlet (összetett főnév): különböző színű kréták gyűjteménye. Pasztellszerű (melléknév): lágy színhatású. Pasztellista (főnév): a technikában jártas művész. Ragozott alakok: pasztellal (eszközhatározó), pasztellhoz (részeshatározó), pasztellban (birtokos személyrag nélküli helyhatározó).

Multikulturális vonatkozás

Az angol pastel kiejtése [pæˈstɛl], jelentése megegyezik a magyarról, de szlengben „gyenge” vagy „erőtlen” pejoratív jelzettel is használják. Francia nyelvterületen a pastel kizárólag a művészeti technikát jelöli, színárnyalatra a ton pastel kifejezést alkalmazzák. Oroszul (пастель) hangsúlyozottan a szakmai művészeti kontextusra korlátozódik, a divati jelentés hiányzik. Japánban (パステル) mind művészeti, mind kozmetikai termékeket (pl. hajkrémák) jelöl.

A pasztell, mint művészeti technika, a reneszánsz korban élte virágkorát, amikor művészek felfedezték pigmentes krétáik expresszív lehetőségeit. A technika kivételes képlékenységet kínál a fény-játékok ábrázolásában, különösen textúrák és atmoszferikus hatások esetén. Degas és Toulouse-Lautrec munkássága tette ikonikussá, miközben a lágy színátmenetek révén a realizmus és impresszionizmus határán mozgott.

A szó jelentéskörének kiterjedése a 20. századi divattervezésre jelzi a művészetek közötti átjárásokat: a pasztellárnyalat nem csupán színtani kategória, hanem esztétikai filozófia, mely a visszafogott eleganciát és a természetes harmóniát testesíti meg. Az anyag tulajdonságai metaforaként is szolgálnak – éppúgy, ahogy a pigmentek könnyed adhéziója a papírra, úgy kapcsolódik a pasztellszínek érzelmi rezgésekhez a kultúrában, a lágy árnyalatokkal jelezve a kifinomult ízlés és az intimitás nyelvét.