Pendrive

A pendrive, mint digitális adattároló eszköz, a 21. század elején vált elterjedtté Magyarországon, gyakorlatilag kiszorítva a hajlékonylemezeket és a CD/DVD-ket a hordozható adatátvitel területéről. Bevándorlása a magyar nyelvbe szorosan kapcsolódik a számítástechnikai forradalomhoz és az információs társadalom elterjedéséhez, ahol a fizikai adathordozók gyors és megbízható cseréje alapvetővé vált. Egy gyakori tévhit, hogy a „pendrive” kifejezés valamilyen magyar eredetű összetétel lenne (pl. „pen” = toll), vagy hogy a név utal a korai USB eszközök toll formájára, holott ez pusztán véletlen egybeesés.

Kultúrális szempontból a pendrive szimbólummá vált a személyes adatok, dokumentumok, sőt akár digitális művészeti alkotások hordozójává, gyakran szerepel modern irodalmi művekben vagy filmekben kulcselemként. Gyakori nyelvtani tévedés, hogy egyesek nőneműnek tekintik (pl. „a pendrive-*om*”), valójában azonban hímnemű főnév („a pendrive-*om*”), mivel a magyar nyelvbe átvett idegen szavak nem mindig követik az eredeti nyelv nemét, és itt a „drive” szó hímnemű asszociációja is szerepet játszhat. Másik gyakori hiba a szó angol kiejtésének túlzott hangsúlyozása magyar közegben.

A szó alakja

A szó alapalakja: **pendrive**. A szó többes száma: pendrive-ok.

Kiejtés

IPA: [ˈpɛndraːjv]

Magyar fonetikus átírás: péndrájv

Eredet / etimológia

A „pendrive” szó közvetlenül az angol nyelvből került a magyar szókincsbe. Az eredeti angol kifejezés a „pen drive” összetétel, ahol a „pen” (toll) a kis méretre és könnyű hordozhatóságra, a „drive” (meghajtó) pedig az adattároló funkcióra utal. A szó gyakran használatos rövidítése a „USB flash drive” vagy egyszerűen „flash drive” kifejezésnek. A magyar nyelv az angol kifejezést egybeírt formában („pendrive”), saját kiejtési és ragozási szabályai szerint vette át a 2000-es évek elején, ahogy az eszközök elterjedtek.

Jelentése

A pendrive elsődleges jelentése egy kis méretű, hordozható, flashmemórián alapuló adattároló eszköz, amelyet általában USB-porton keresztül csatlakoztatnak számítógéphez, laptophoz vagy más kompatibilis eszközhöz. Fő funkciója a digitális adatok (fájlok, dokumentumok, képek, zene, videók, programok) tárolása és könnyű átvitele különböző eszközök között. Formális vagy szakmai kontextusban gyakran használják a „USB-flash meghajtó”, „USB-adattároló” vagy „flashmeghajtó” kifejezéseket is, de a „pendrive” a mindennapi nyelvben a legelterjedtebb. Kollokviális vagy átvitt értelemben ritkán használják.

Stílusérték és használat

A „pendrive” szó semleges stílusértékű, elsősorban köznyelvi és szakmai (informatikai, irodai) kontextusokban használatos. Bár nem tekinthető túlzottan formálisnak, elfogadott a hétköznapi beszédben, üzleti kommunikációban, valamint a médiában és a szakirodalomban is (bár ez utóbbiban gyakrabban előfordulnak a pontosabb szakmai kifejezések). A legtermészetesebb használata a technológia, az adatkezelés, az irodai munka vagy az oktatás témaköréhez kapcsolódó beszélgetésekben, dokumentumokban.

Példamondat(ok)

Az előadáshoz szükséges prezentációt már felmásoltam a pendrive-ra, így bármelyik számítógépről el tudom indítani.

Mielőtt kiadnád a régi laptopot, ne felejtsd el ellenőrizni, hogy nincs-e még valami fontos adat a beépített pendrive-odon!

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: USB-flash meghajtó, flashmeghajtó, USB-meghajtó, USB-adattároló, flashdrive (ritkább), USB-stick (főleg a kisebb, karcsúbb kialakításúakra), memóriakulcs (ritka, régi).

Antonímák: Az adattárolás és -átvitel kontextusában: felhőtár (cloud storage), hálózati meghajtó, optikai meghajtó (pl. CD/DVD író), belső merevlemez (HDD/SSD). Általánosabban: analóg adathordozó (pl. papírdokumentum, magnókazetta).

Változatok és származékszavak

A „pendrive” szó rendkívül stabil alakú a magyarban, kevés származékkal rendelkezik. Gyakori a rövidített „pendri” vagy „penni” forma a teljesen laza, köznyelvi, főleg fiatalabb korosztály által használt szlengben. Főnévként használjuk, és a magyar nyelv ragozási szabályainak megfelelően ragozzuk: tárgyeset (pendrive-ot), részeshatározó eset (pendrive-nak), birtokos eset (pendrive-om, pendrive-od, stb.), helyhatározó eset (pendrive-on). A többes szám: pendrive-ok, mely szintén ragozható (pendrive-okkal, pendrive-okért).

Multikulturális vonatkozás

A „pendrive” szó vagy annak változatai széles körben elterjedtek számos nyelvben, gyakran az angol mintát követve vagy annak fonetikus átvételével. Németül „USB-Stick” vagy „Stick” a leggyakoribb. Franciaul „clé USB” (USB-kulcs) vagy „disque flash USB” használatos. Olaszul „chiavetta USB” vagy „penna USB”. Spanyolul „memoria USB”, „lápiz de memoria” vagy „pendrive”. Lengyelül „pendrive” vagy „pamięć USB”. Az eszköz funkciója mindenhol azonos, de a megnevezések kulturálisan befolyásolhatják a konnotációt: míg a magyar „pendrive” semleges, addig a francia „clé USB” vagy az olasz „chiavetta” (kulcs) erősebb metaforikus tartalommal bír a hozzáférés és a fontosság érzetét keltve. Az orosz nyelvben a „флешка” (fleska) szleng kifejezés terjedt el.

A pendrive alapvetően egy külső adattároló eszköz, amely a flashmemória technológiáját használja fel az információk nem felejtő tárolására. Kis mérete, nagy kapacitása, tartóssága és a Plug-and-Play (dugd, használd) működési elve tette népszerűvé. Lényeges tulajdonsága, hogy működéséhez nincs szükség külső energiaforrásra (az USB-port biztosítja), és mechanikus mozgó alkatrészek hiányában sokkal ellenállóbb a fizikai sokkokkal szemben, mint például a hagyományos merevlemezek.

Jelentése túlmutat a pusztán technikai eszközön; a pendrive a személyes digitális világunk egy hordozható darabjaként is felfogható, lehetőséget teremtve a munkánk, emlékeink vagy kreatív alkotásaink fizikai formában való magunkkal hordozására és megosztására. Bár a felhőalapú tárolás egyre dominánsabb, a pendrive továbbra is nélkülözhetetlen eszköz marad olyan helyzetekben, ahol az internetkapcsolat hiányzik, a sebesség vagy az adatbiztonság személyes ellenőrzése elsődleges szempont, vagy egyszerűen csak egy fizikai objektum átadására van szükség.