Piarista

A Piarista-rend, hivatalos nevén a Szegény Istenanya Klerikusainak Szerzetesrendje, jelentős kulturális és oktatási nyomot hagyott Magyarországon és Közép-Európában. Az iskoláikat, gimnáziumaikat a felvilágosodás korától kezdve a minőségi, sokszínű és a korához képest meglehetősen haladó szellemű oktatás jellemezte, számos neves tudós, író és közéleti személyiség nevelődött ki falai között. A rend története szorosan összefonódik a magyar közoktatás fejlődésével, különösen a polgári osztályok nevelésében játszottak kiemelkedő szerepet.

Gyakori tévedés, hogy a „Piarista” kifejezés kizárólag a szerzetesekre utalna. Valójában a szó jelentése tágabb, magában foglalja mind a rend tagjait (szerzeteseket, papokat), mind az általuk vezetett, fenntartott oktatási intézményeket (iskolákat, gimnáziumokat). Egy másik elterjedt tévhit, hogy a piarista iskolák kizárólag elit, nemesi gyermekek számára voltak hozzáférhetőek; bár az alapító, Szent Calaszent József szándéka a szegények ingyenes oktatása volt, a történelmi fejlődés során, különösen Magyarországon, ezek az intézmények is a társadalmi rétegződés tükreivé váltak, bár jelentős szociális munkát is végeztek.

A szó alakja

A szó főnévi alakja Piarista. A szó többes száma piaristák.

Kiejtés

IPA: [ˈpijɒriʃtɒ]
Magyar fonetikai leírás: Pí-já-ris-tá

Eredet / etimológia

A „Piarista” szó közvetlenül az olasz Piaristi vagy Scolopi (az iskolák szentjei) megnevezésből származik, amely maga a latin pius (istenfélő, jámbor) melléknévből eredeztethető. Ez utal a rend teljes hivatalos nevére: Ordo Clericorum Regularium Pauperum Matris Dei Scholarum Piarum, azaz Istenanyának Szegény Klerikusainak Szerzetesrendje a Jámbor Iskolákért. A „jámbor iskolák” (Scholae Piae) kifejezésből származik a rend tagjainak elnevezése. A szó a 17-18. század fordulóján került be a magyar nyelvbe a nemzetközi katolikus egyház és az oktatás területéről, közvetlenül az olasz vagy latin formából.

Jelentése

A „Piarista” szó két fő jelentéskörrel rendelkezik a magyar nyelvben. Elsődlegesen a Piarista Rend (a Szegény Istenanya Klerikusainak Szerzetesrendje) tagját jelöli, azaz egy olyan szerzetes papot vagy klerikust, aki ehhez a katolikus szerzetesrendhez tartozik, és általában oktatási tevékenységet folytat. Második jelentésben az általuk alapított, fenntartott vagy vezetett oktatási intézményekre utal, legyenek azok általános iskolák, gimnáziumok vagy kollégiumok (pl. „a Piarista Gimnáziumba járt”). A szó használata erősen kötődik a katolikus egyházhoz és a keresztény nevelés-oktatás történetéhez, különösen Magyarországon és Közép-Európában.

Stílusérték és használat

A „Piarista” szó formális, semleges stílusértékű. Elsősorban történelmi, egyházi, oktatástörténeti vagy kulturális kontextusban használatos. Nem tartozik a mindennapi, köznyelvi szókincs közé, inkább ismeretterjesztő, szakmai vagy történelmi szövegekben, valamint az adott intézmények nevében fordul elő. Használata magával hordozza a rend hagyományainak, oktatási filozófiájának és történelmi szerepének konnotációját. Semleges jellege ellenére a szó használata bizonyos környezetekben (pl. egyházellenes) negatív felhangot is kaphat, bár ez nem magából a szóból, hanem a jelölt intézmény iránti attitűdből ered.

Példamondat(ok)

Számos neves magyar költő és író, mint Vörösmarty Mihály vagy Eötvös József, ifjúkorában piarista iskolák padjaiban ült, ahol alapos klasszika-filológiai képzést kapott.

Az egykori piarista szerzetes, atya, nemcsak hitet tanított, hanem lelkesedéssel vezette a diákköri munkát is, igyekezvén a tudományos gondolkodásra nevelni tanítványait.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: Scolopi (ritkább, történelmi), Calaszent-apáca (nagyon ritka, helytelenül, mert a női ág a Calaszent nővérek), piarista szerzetes, piarista atya, piarista tanár (a rend tagjára, ha tanít).
Antonímák: A fogalom sajátossága miatt (egy konkrét szerzetesrend) közvetlen, egyértelmű magyar nyelvű antonima nincs. Általánosabb értelemben, de csak részben fedve a jelentést: világi tanár, állami iskolai tanár, nem egyházi oktatási intézmény, laikus oktatás. (Megjegyzés: A „piarista” jelzővel ellentétes jelentésű intézményekre utaló fogalmak léteznek, de magának a „piarista” szónak nincs szó-szintű antonimája.)

Változatok és származékszavak

piarista (melléknév): A rendhez, annak tagjaihoz vagy intézményeihez kapcsolódó (pl. piarista iskola, piarista hagyomány, piarista szellem).
piaristaként (határozószó): Piarista lévén, piarista minőségében (pl. „Piaristaként fontosnak tartotta a szegények oktatását.”).
A szó többes száma: piaristák (a rend tagjai vagy több piarista intézmény is, bár ez utóbbi ritkább).

Multikulturális vonatkozás

A „Piarista” szó a latin pius gyökeréből származó, nemzetközi katolikus egyházi terminológia része. Közép-Európában (Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Horvátország) hasonló formában használják (szlovákul: piaristický/piarista, lengyelül: pijar, németül: Piarist), mind az iskolákra, mind a rend tagjaira utalva, jelentése megegyezik a magyarral. Spanyolországban és Latin-Amerikában inkább az Escolapio (Scolopi) elnevezés terjedt el. Az angol nyelvterületen a „Piarist” vagy „Piarist Father” a rend tagjaira utal, míg az iskolákat gyakran „Piarist School” vagy „Piarist Gymnasium” néven említik. A szó konnotációja a helyi egyház-történeti szereptől függően változhat, de alapvetően semleges vagy pozitív (oktatási hagyományokra utalva).

A „Piarista” szó tehát egyrészt egy konkrét katolikus szerzetesrend, a Szegény Istenanya Klerikusainak Szerzetesrendje (Scholae Piae) tagját jelöli. Ez a rend kiemelkedő szerepet játszott a közép-európai, így a magyar közép- és felsőoktatás történetében, főleg a 17. századtól kezdődően. A piarista szerzeteseket alapító szellemük, Szent Calaszent József tanítása szerint, elsősorban a szegény ifjúság keresztény nevelésének és alapos oktatásának szentelték életüket.

Azonban a szó jelentése túlmutat a papi és szerzetesi státuszon, és magába foglalja az általuk alapított, vezetett vagy fenntartott oktatási intézmények egész hálózatát is. Így a „Piarista” egyben egy jellegzetes oktatási intézménytípust is megnevez, amelyet a rend sajátos nevelési elvei, a klasszikus humán tudományokra (különösen a latinra és görögre) való erős hangsúly, valamint a katolikus hit tanításának integrálása jellemez. A magyar történelemben a piarista gimnáziumok sok generáció értelmiségi rétegének nevelőhelyei voltak, formálva a nemzet kulturális és szellemi arculatát.