Polgár

„`html

A „polgár” szó a magyar történelem és társadalom egyik kulcsfogalma, mely jelentős filozófiai, társadalomtudományi és kulturális rétegeket hordoz. Eredetileg a városi jogállású személyt, a város jogai és kötelezettségei által meghatározott közösségi szereplőt jelentette, azonban az újkorral, különösen a polgári forradalmak és a kapitalizmus kialakulásával egyre inkább a polgárságot, mint társadalmi osztályt, gazdasági viszonyokban és értékrendben meghatározott csoportot jelölte. Ez az osztályi konnotáció sokszor árnyalt, néha negatív felhangot is kapott, főleg a 20. századi szocialista diskurzusban, ahol gyakran összemosódott a „burzsoázia” fogalmával, noha a két kifejezés eredetileg nem teljesen azonos.

Gyakori tévedés vagy félreértés a szó jelentésének leegyszerűsítése, mikor kizárólag a „városlakó” vagy a „nem nemes” értelmet tulajdonítják neki, figyelmen kívül hagyva gazdag történelmi-társadalmi tartalmát és a modern jogállamban betöltött alapvető szerepét. Egy másik gyakori hiba, hogy a „polgár” szót kizárólag pejoratív, „kispolgári” értelemben használják, elfedve semleges, jogi-jogállami használatát. A szó félreértésének történelmi gyökerei is vannak, a magyar társadalom hosszú ideig tartó feudális szerkezetében a polgárság fejlődése sajátos útja miatt nem alakult ki olyan erős és öntudatos polgári réteg, mint Nyugat-Európában, ami befolyásolta a szó megítélését is.

A szó alakja

Polgár. A szó főnév, amely egy adott politikai közösség (általában állam) jogilag elismert tagját, vagy egy meghatározott társadalmi osztályhoz (a polgársághoz) tartozó személyt jelöl. Például: Minden magyar állampolgárnak joga van a szavazáshoz.

Kiejtés

[ˈpolɡaːr]

pol-gár

Eredet / etimológia

A „polgár” szó ősi szláv eredetű. A középkori latin *burgensis (városlakó, a burgus ’város, erődítmény’ szóból) jelentésű szó került a szláv nyelvekbe (lásd óegyházi szláv grаždаninъ, orosz гражданин [graždanin], szlovák meštan korábban buržis), majd onnan a középkori németbe (Burger, Bürger), végül a németből a magyarba a 14-15. század fordulóján. A német Bürger szó közvetítésével került átvételre. Eredeti, szó szerinti jelentése ’városlakó’, pontosabban a város falain belül élő, városi jogokkal rendelkező szabad személy, ellentétben a jobbággyal vagy a nemessel. Ez a konkrét, területi-jogi jelentés bővült később társadalmi és politikai tartalmakkal.

Jelentése

A „polgár” szó jelentéskörének két fő tengelye különíthető el. Az első, jogi-politikai jelentés szerint egy állam (vagy városállam) jogilag elismert tagja, aki adott jogokkal (pl. szavazati jog, védelem) és kötelezettségekkel (pl. adózás, törvények betartása) rendelkezik (pl. magyar állampolgár, európai uniós polgár). A második, társadalmi-gazdasági jelentésben egy történelmileg kialakult társadalmi rétegre, a polgárságra utal. Ez a réteg főként a városokban élt, kereskedelemmel, kézművességgel, később iparral, szabadfoglalkozásokkal (orvos, ügyvéd) foglalkozott, és sajátos értékrendet (munkamorál, családcentrikusság, oktatás fontossága, tulajdonvédelem) képviselt. Ez a jelentés gyakran visel figuratív töltetet is, pozitív (felelősségteljes, művelt) vagy negatív (konzervatív, anyagias, szűklátókörű – lásd kispolgár) árnyalattal. Szakterületeken (jogtudomány, szociológia, történelem) a pontos definíciók a kontextustól függenek.

Stílusérték és használat

A „polgár” szó stílusértéke és regisztere erősen függ a használati kontextustól. Az állampolgár jelentésben semleges, formális, jogi és közigazgatási nyelvben gyakori. A társadalmi osztályt vagy annak tagját jelölve is lehet semleges (történelmi, szociológiai leírásban), de gyakran kap értékítéleti, akár erősen negatív felhangot, különösen a társadalmi kritikában vagy politikai diskurzusban, ahol a „burzsoázia” szinonimájaként vagy annak enyhébb formájaként használják. A kispolgár kifejezés viszont kifejezetten pejoratív. A szó önmagában is hordozhatja a polgári értékrend (mint pl. rend, fegyelem, család) pozitív vagy negatív asszociációit a beszélő attitűdjétől függően. Köznyelvi használata gyakori, de a jelentés sokszor nem egyértelmű a kontextus hiányában.

Példamondat(ok)

1. Az Alaptörvény kimondja, hogy Magyarország minden állampolgára egyenlő méltósággal és alapvető jogokkal rendelkezik.
2. A 19. század végén a budapesti polgárság kulturális és gazdasági életben egyre nagyobb szerepet játszott, új színházakat, múzeumokat és iskolákat alapított.
3. Ne viselkedj már úgy, mint egy konzervatív polgár, aki minden újdonságtól fél! (figuratív, kissé negatív árnyalattal)

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: állampolgár (főként a jogi értelemben), városlakó (régi, területi alapú jelentésben), polgári származású (társadalmi osztályra utalva), burzsoá (erősen osztályjellegű, gyakran kritikus/negatív hangvételű).
Antonímák: állampolgár → idegen, bevándorló, menekült, apatrida (állampolgárság nélküli); (társadalmi osztályként) nemes, arisztokrata; jobbágy, paraszt; proletár, munkás (osztályellentétben).

Változatok és származékszavak

A „polgár” szóból számos képzett szó és kifejezés származik. Főnévként: polgárság (a polgárok összessége, társadalmi osztály; állampolgárság – régebbi használat), polgármester (a város/városi önkormányzat vezetője), polgármesteri (melléknév), polgári (melléknév, pl. polgári jog, polgári állampolgárság, polgári élet, polgári bátorság), polgárosodás (a polgári társadalom kialakulásának folyamata), polgáriasodás (polgári értékek átvétele). Melléknevek: polgári (lent), polgárias (polgári jellegű, polgárokat jellemző). Jelentősen módosítja a jelentést a kispolgár (szűklátókörű, anyagias polgár) és a nagypolgár (gazdag, befolyásos polgár) összetétel. Igék: polgárosodik (polgári jelleget ölt, polgári értékeket vesz fel), megpolgárosodik (hasonló jelentés).

Multikulturális vonatkozás

A „polgár” fogalma és a hozzá kapcsolódó szavak (polgári, polgárság) közvetlenül a német Bürger, bürgerlich, Bürgertum szavakból származnak, és hasonló kettős jelentéstartalommal (jogi állampolgár + társadalmi osztály) bírnak a német nyelvterületen is. Az angol citizen elsősorban a jogi-politikai státuszt jelöli (állampolgár), míg a társadalmi osztályt a bourgeois szó fejezi ki, amely azonban erősen a marxista kritikában negatív felhangú. A francia citoyen hangsúlyozza az aktív politikai részvételt és közösségi kötődést (a forradalmi hagyomány miatt), a bourgeois pedig itt is a gazdasági osztályt jelöli. Kelet-Európában a szláv nyelvekben (orosz гражданин [graždanin], lengyel obywatel) a jogi státusz dominál, bár az osztályi jelentés is jelen van. A magyar „polgár” tehát a német mintára a leginkább kettős jelentésű, míg számos más nyelvben a két aspektust inkább külön szavakkal fejezik ki, és az osztályi jelentés gyakran különböző árnyalatokat hordoz.

A „polgár” szó lényege a kötődés és a kölcsönös elismerés kettősségében rejlik. Egyrészt egy konkrét politikai közösséghez (állam, város) való tartozást fejezi ki, amelyhez bizonyos jogok és kötelezettségek kapcsolódnak. Ez a jogi-politikai dimenzió az állampolgárság modern koncepciójának alapja, amely az egyén és az állam viszonyát szabályozza. Ez a jelentés a demokratikus jogállamokban alapvető, mert meghatározza, ki részesülhet a közjogi védelemből és a politikai folyamatokban való részvétel lehetőségéből.

Másrészt a szó egy társadalmi-politikai identitást és gazdasági helyzetet is jelöl, amely a feudális társadalom szétesése után, a kapitalizmus kialakulásával vált meghatározóvá. A polgár itt nem csupán jogi státusz, hanem egy sajátos életvitel, értékrend (munkabecsület, oktatás, család, tulajdon tisztelete, egyéni felelősség) és gazdasági tevékenység (kereskedelem, kézművesség, szellemi munka) képviselője. Ez a kettősség tette a „polgár” fogalmát a modern európai történelem egyik legfontosabb és legvitatottabb elemévé, amely mind a jogi egyenlőség eszményét, mind a társadalmi egyenlőtlenségek és osztályküzdelmek kérdéskörét magában foglalja. A szó használata tehát mindig is tükrözte a társadalom akkori szerkezetét és a benne zajló értékvitákat.

„`