Poszter

A poszter szó a magyar nyelvbe a 19. század második felében került be, az angol nyelvből, amikor a nyomtatott reklámanyagok és hirdetmények robbanásszerű elterjedése megváltoztatta a városi tájat. Eredetileg elsősorban színházi előadások, vásárok és különféle áruk népszerűsítésére szolgált, de hamarosan átvette a politikai propaganda és a társadalmi üzenetek közvetítésének szerepét is. Kulturális szempontból a poszter nem csupán információhordozó, hanem művészeti ágazattá is vált, különösen a művészeti mozgalmak (pl. szecesszió, art deco) és később a punk, a rock és az utcai művészet (street art) hatására. Gyakori tévedés, hogy a „poszter” kizárólag nagy méretű képeket jelent, holott léteznek kisméretű, akár A4-es poszterek is. Egy másik gyakori félreértés a neme: a szó hímnemű („**egy** poszter”, „**a** poszter”), nem nőnemű („egy posztert” helytelen).

A poszterek jelentőségét a 20. század folyamán tovább növelte a tömegkultúra és a popkultúra elterjedése, ikonikus filmek, zenekarok és személyiségek képi megjelenítésévé váltak. Manapság, a digitális korban is megőrizte pozícióját, bár formája gyakran átalakul (digitális poszterek, közösségi média grafikák). A poszter gyakran szinonimaként használatos a „plakáttal”, bár a „plakát” formálisabb, hivatalosabb feliratozást vagy közleményt is jelenthet, míg a „poszter” gyakrabban kapcsolódik szórakoztatáshoz, dekorációhoz vagy kollektív emlékezethez. Fontos megkülönböztetni a kereskedelmi, promóciós célú posztert a tisztán művészi vagy gyűjtői értékkel bírótól.

## A szó alakja

A szó alapalakja: **poszter**. Ez a főnév alanyesetben, egyes számú alakja. A szó a magyar nyelvben hímnemű, ragozása a magánhangzóra végződő főnevek mintájára történik. Például: „Az új **poszter** remekül mutat a falon.”

## Kiejtés

IPA: [ˈpostɛr]

Magyar fonetikus átírás: pósztter

## Eredet / etimológia

A „poszter” szó közvetlenül az angol **poster** főnévből került át a magyar nyelvbe. Az angol szó eredete a latin **posterius** melléknévhez vezethető vissza, amely „hátsó, későbbi” jelentésű, de közvetlenebbül a **to post** igéből származik, amelynek egyik jelentése „felragasztani, kirakni” (pl. hirdetményt). Az angol „poster” tehát eredetileg „felragasztott, kirakott dologra” utalt, különösen nyomtatott hirdetményekre. A szó a 19. század második felében, az ipari forradalom és a nyomdászat fejlődésének, valamint a városiasodásnak köszönhetően terjedt el Európában, és így került be a magyar nyelvbe is, az akkori modern technológiák és társadalmi jelenségek egyik kifejezőjeként.

## Jelentése

A „poszter” főnév a magyar nyelvben elsősorban egy nagyobb méretű, általában képekkel, illusztrációkkal és szöveggel ellátott, papírra (vagy más anyagra) nyomtatott lapot jelent, amelyet falra, ablakba vagy más felületre ragasztanak, akasztanak vagy állítanak információs, reklám-, propagandisztikus, dekoratív vagy emlékezeti célból. Gyakori típusai közé tartozik a filmposzter, a koncertposzter, a politikai poszter, a reklámposzter, az oktatóposzter vagy a dekoratív művészi poszter. Kollokviális használatban a „poszter” metaforikusan arra is utalhat, aki vagy ami rendkívül ismert, ikonikus státuszt ért el egy adott területen (pl. „ő már rég poszter lett a szakmában”). Emellett, bár ritkábban, a szó magára az emberre is alkalmazható, aki plakátokat ragaszt fel (pl. „Holnap poszterek mennek a városba”).

## Stílusérték és használat

A „poszter” szó semleges stílusértékű, használható mind hivatalosabb, mind hétköznapi, közvetlenebb kontextusokban. Formálisabb szövegekben (pl. szakmai cikkek, művészeti leírások) is előfordul, de inkább az átlagos, köznyelvi regiszterbe tartozik. A szó leggyakoribb használata a mindennapi kommunikációban, a szórakoztatóipar (film, zene), a reklám, az oktatás és a művészet területén történik. A „poszter” jelentésű metaforikus használata („posztersztár”, „poszter lett”) már inkább a köznyelv, sőt, néha a szleng közelébe hajló, lazább stílusjegyet hordoz. A szó nem pejoratív, kivéve, ha kontextusból adódóan negatív értelmezést kap (pl. egy rossz minőségű vagy ízléstelen reklámposzter).

## Példamondat(ok)

A mozibejárathoz frissen felrakták az új akciófilm izgalmas **poszterét**, amely azonnal felkeltette a járókelők figyelmét.

Gyerekkorom szobájának falát tele ragasztottam kedvenc rockzenekaraim **posztereivel**, amelyek mára már gyűjtői értéket képviselnek.

## Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: plakát, hirdetmény, felhívás, kihirdetmény, óriásplakát (nagyméretű kültéri reklámposzterre), kép (dekoratív célra), kiadvány (tágabb értelemben).

Antonímák: A „poszter” mint konkrét tárgy vagy kommunikációs forma nem rendelkezik egyértelmű, közvetlen ellentétpárral. A fogalommal ellentétes lehet egy *üres fal* (ahol nincs poszter), a *diszkrét reklám* (a feltűnő poszterrel szemben), vagy akár az *információhiány* (amit a poszter éppen pótol). Személyre értelmezve („poszterként” dolgozó) antonímája lehet pl. a *leszedő*.

## Változatok és származékszavak

A „poszter” főnévből több származék és változat is létezik a magyar nyelvben. A **poszterezés** főnév a poszterek felragasztásának tevékenységét jelöli (pl. „A párt poszterezésbe kezdett”). Az **elposzterez** (ritkábban **felposzterez**) ige azt jelenti, hogy poszterekkel bevon, teleplakátol egy területet (pl. „Az ellenzék elposzterezte az egész belvárost”). Kollokviálisan használatos a **poszterkedik** ige is, jelentése megegyezik a poszterezéssel, de lazább hangvételű (pl. „Egész éjjel poszterkedtek”). A **posztersztár** összetétel olyan személyt ír le, aki rendkívül ismert, ikonikus státuszt ért el, mintha poszteren lenne (pl. „Ő a hazai popzene posztersztárja”). A **poszterfiú** (ritkábban **poszterlány**) pedig a poszterek felragasztásával foglalkozó személyt nevezi meg.

## Multikulturális vonatkozás

A „poszter” szó világszerte az angol **poster** szóból ered, és hasonló írásmóddal, jelentéssel található meg számos nyelvben, például németül (**Poster**), franciául (**poster**), olaszul (**poster**), spanyolul (**póster**), oroszul (**постер** – posztyer). A jelentés mindenütt nagyon hasonló: nagyobb méretű, képekkel ellátott, falra akasztható nyomtatvány. Az angol nyelvterületen kívül is gyakran megtartja az eredeti angol kiejtéshez hasonló ([ˈpoʊstər]) vagy a helyesírásnak megfelelő ([ˈpostɛr]) ejtést. Különösen az európai nyelvekben a „plakát”-nak megfelelő szavak (német **Plakat**, francia **affiche**, orosz **плакат** – plakát) élnek a „poszter” mellett vagy helyett, és gyakran formálisabb, hivatalosabb konnotációjuk van. Az angolban a „poster” szó néha metaforikusan is használatos („He’s a real poster boy for the cause” – Ő maga a mozalom poszterfia), ami a magyar „posztersztár” kifejezéshez hasonló.

Szóelválasztás

posz-ter

Ragozás

Egyes szám: poszter (alanyeset), posztert (tárgyeset), poszternek (részeshatározó eset), poszterrel (eszközhatározó eset), poszterért (célhatározó eset), poszterré (transzformatívusz eset), poszterig (terminativusz eset). Többes szám: poszterek (alanyeset), posztereket (tárgyeset), posztereknek (részeshatározó eset), poszterekkel (eszközhatározó eset), poszterekért (célhatározó eset), poszterekké (transzformatívusz eset), poszterekig (terminativusz eset).

A poszter, mint anyagi tárgy és kommunikációs forma, jelentős szerepet játszik a nyilvános tér megformálásában és a vizuális kultúra részeként. Nem pusztán információt közvetít, hanem hangulatot teremt, esztétikai benyomást kelt, ideológiákat hordoz, és gyakran az adott korszak vagy mozalom stílusjegyeit is magán viseli. Történelmi dokumentumként is szolgálhat, megörökítve egy-egy időszak divatját, eszméit vagy reklámtechnikáit. A poszterek gyűjtése (delománia) önálló hobbi és tudományos ággá is vált, hiszen ezek a papírlapok értékes forrásai lehetnek a társadalmi- és művészettörténetnek.

A digitális kor a poszter fogalmát is átalakította. Az online platformokon megjelenő digitális poszterek, grafikák ugyanúgy betöltik a hagyományos poszterek funkcióját: hirdetnek, szórakoztatnak, tájékoztatnak, agitálnak. A közösségi médián viralissá váló képek gyakorlatilag modern, dinamikus poszterekké válnak. Ennek ellenére a fizikai, papír alapú poszter továbbra is fontos marad, hiszen kézzelfogható jelenlétével, tartósságával és dekoratív értékével másfajta kapcsolatot teremt a nézővel, mint az effemer digitális képek. A poszter tehát folyamatosan adaptálódó, de alapvetően tartós elem a vizuális kommunikáció és a személyes tér dekorálásának eszköztárában.