Rock

A szó alakja

rock

A szó főnévként használatos, és több jelentéskörrel bír a magyar nyelvben, különösen a geológiában és a zenei műfaj megnevezésében.

Kiejtés

IPA: [rɒk]

Magyar fonetikus átírás: rok

Eredet / etimológia

Az angol „rock” szóból ered, amelynek óangol (rocc) és óészaki (rokk) gyökerei vannak, jelentése eredetileg „kő” vagy „szikladarab”. A magyar nyelvbe a 19. század második felében került át a geológiai szakszóként, majd a 20. század közepétől terjedt el a zenei műfaj megnevezéseként. Az átvétel közvetlen volt, nem közvetítő nyelveken keresztül.

Jelentése

Földtani értelemben kemény, ásványi összetételű természetes képződményt jelöl, például gránit vagy bazalt. Zenei kontextusban az 1950-es években kialakult, elektromos hangszereken játszott, erőteljes ritmusú populáris zenei stílust nevezik így. Kollokviális használatban jelzőként („rockkoncert”) vagy átvitt értelemben („menedzserként ő a cég rockja”) is előfordul, utóbbi esetben a megbízhatóság és stabil támasz konnotációjával. Sportzsargonban a curling játékban használt kőedényt is nevezik rocknak.

Stílusérték és használat

Semleges stílusértékű, de regisztere a kontextustól függ: földtani vonatkozásban formális (tudományos szövegek, tankönyvek), zenei vonatkozásban inkább köznyelvi vagy szaknyelvi. A mindennapi beszédben mindkét jelentés elfogadott, bár a geológiai használat ritkább a hétköznapokban. Figyelemre méltó, hogy a „rock and roll” kifejezés zenei kontextusban gyakran rövidül „rock”-ra, de szó szerinti fordításban („ringatózás és gurulás”) ma már nem használatos.

Példamondat(ok)

A hegymászó óvatosan tapogatta a meredek szikla oldalát, miközben a lába alatt egy laza rock leomlott.

Az idős hölgy, bár klasszikus zenei műveltségű, meghökkentően jól ismerte a magyar rock aranykora előadóit.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szindnímák: kőzet, szikla (földtani); rockzene, gitárzene (zenei)

Antonímák: homok, iszap (földtani); klasszikus zene, népzene (zenei)

Változatok és származékszavak

Származékai közé tartozik a „rockos” (melléknév: rockzenét játszó vagy annak jellemzőit hordozó), a „rockezik” (ige: rockzenét hallgat vagy játszik) és a „rockbanda” (összetétel: rockzenét játszó együttes). A „hard rock” (keményebb rockzene) és „soft rock” (lágyabb rockzene) szókapcsolatok szintén gyakoriak. Főnevesült használatban előfordul „rockolás” (a rockzene gyakorlása vagy élvezete) formában is.

Multikulturális vonatkozás

Angol nyelvterületen jelentéskörösebb: ige formában „ringat” (pl. rocking chair), szlengben „drágakő” (pl. diamond rock), illetve kifejezésekben „szilárd támasz” (rock of Gibraltar). Németül a „Rock” ruhaanyagot (szoknya) jelent, míg a zenét „Rockmusik”-ként jelölik. Olaszországban a „rocca” erődítményt takar, a zenei műfajt „musica rock”-nak hívják. Japánban ロック (rokku) írással mindkét jelentést átvették, de kiejtésük a magyarhoz hasonló.

A földtani rock fogalma a Föld kérgének alapszerkezeti egységeként szolgál, ásványokból vagy ásványi anyagokból álló, természetes módon képződött, szilárd halmazállapotú testet jelent. Képződésük szerint megkülönböztetünk magmás, üledékes és átalakult kőzeteket, melyek a bolygó geológiai történetének kulcsfontosságú tanúi. A kőzetciklus elmélete szerint folyamatos átalakulásban vannak, melyben a vulkanikus tevékenység, az üledékképződés és a metamorfózis játszik központi szerepet.

A zenei rock mint kulturális jelenség társadalmi forradalmat hozott, mely a fiatalok identitásformáló erejévé vált. Hangzásvilágát a hangsúlyos ütem, a torzított gitárhang, a komplex dobritmusok és az önálló éneksáv jellemzi. Stílusirányzatai a könnyed pop-rocktól a komor gothic rockon át a technikás progresszív rockig széles skálán mozognak. Magyarországon az 1980-as években élte virágkorát, ahol társadalmi kritikát és a rendszerváltás előfutáraként funkcionált, míg globálisan az ellenkultúra és az egyéni szabadság szimbólumává nőtte ki magát.