Románc

A szó alakja

A szó alapalakja: románc. A magyar nyelvben főnévként használatos, többes száma románcok. Például: A könyvtár régi kötetei között számos elfeledt románc lapult.

Kiejtés

IPA: [ˈromaːnt͡s]
Magyar fonetikus jelöléssel: ro-mánc

Eredet / etimológia

A románc szó a francia romance főnévből ered, mely maga az óprovánsz romans (népies latinul írt mű) kifejezésből származik. Eredeti jelentése „népies nyelven írt lovagi történet” volt, később általánosabb szerelmi történetet jelentett. A magyar nyelvbe a 19. században került átvéve, főként a német Romanze közvetítésével. Az etimológiai gyök a latin romanice (római módra) kifejezésre vezethető vissza.

Jelentése

Elsődleges jelentése szerelmi kapcsolatot vagy rövid érzelmi viszonyt takar, mely gyakran izgalmas, de átmeneti jellegű (forró románc a színészpár között). Irodalmi kontextusban középkori lovagi költeményt vagy prózai elbeszélést jelent, gyakran történelmi vagy kalandos elemekkel (Ariosto: „Dühöngő Orlando” című románca). Zenei terminusként lírai énekművet, gyakran gitarakísérettel jelöl (Schubert: „Erlkönig” románc). Kollokviális használatban álomszerű, idealizált szerelmet vagy élethelyzetet is kifejezhet.

Stílusérték és használat

Semleges stílusértékkel bír, mind hétköznapi, mind művészeti kontextusokban alkalmazható. Köznyelvi használata kissé romantikus hangulatú, gyakran finom iróniával vagy nosztalgiával terhelt. Formális szövegekben (irodalomtudomány, zeneelmélet) precíz műfajjelölőként funkcionál. Médiában gyakran szinonimaként használják a „botrányos szerelmi ügy” kifejezésre, bár ez jelentésbeli eltolódást hordoz.

Példamondat(ok)

A vár romantikus környezete tökéletes helyszín volt titkos románcuk kibontakozásához. A népköltészet aranykorában számos históriás románc született a török hódoltság elleni harcok ihletésére.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: szerelmi viszony, viszony, ámor, udvarlás, szerelmi történet
Antonímák: gyűlölet, közöny, frigy, házasság, érzelmi közombesség

Változatok és származékszavak

Románcos (melléknév): romantikus hangulatú, szerelmi témájú (románcos film). Románckodik (ige): rövid érzelmi kapcsolatot ápol, flörtöl (a színész mindig románckodik partnereivel). Románcikus (melléknév): a románc műfajára jellemző (románcikus ballada). A romantikus kifejezés rokon jelentésű, de tágabb érzelmi tartalmú.

Multikulturális vonatkozás

Angolban (romance) jelentése szélesebb: magában foglalja a regény műfaját és a romantikus érzelmeket ábrázoló műveket. Spanyolul (romance) középkori epikus költeményt és népies balladát jelent. Olaszban (romanza) kizárólag zenei műfaj (lírai dal). Francia eredetnyelvben ma már inkább a „romantikus kapcsolat” konnotáció dominál. A magyar nyelv a műfajjelölő és a szerelmi viszony kettős jelentését a német mintán át őrizte meg.

A románc fogalma lényegében a végleges kötelezettségvállalás hiányát implikálja. Az időtartama szerint a házassággal vagy tartós kapcsolattal ellentétben átmeneti, gyakran titkolt jellegű, érzelmileg intenzív kapcsolatra utal. A szó magában hordozza a kalandvágy, a szabadság és a hétköznapiságtól való menekülés vágyát, miközben mélyen összefonódik a romantika eszméjével. Irodalmi és zenei kontextusban azonban műfajspecifikusabb: történelmi vagy kalandos elemekkel átszőtt, gyakran versbe szedett elbeszélő mű, mely a középkor óta a nyugati kultúra részét képezi.

Filozófiai szempontból a románc a szerelem idealizált, de gyakran felületes megjelenítésének eszköze, ahol a valóság bonyolultságát a szenvedély dramaturgiája helyettesíti. Gyakori tévedés, hogy a szó kizárólag pozitív érzelmeket jelölne: valójában gyakran hordoz konfliktusokat, morális dilemmákat és a társadalmi normáktól való eltérést. Modern használatában a médián keresztül jelentősen trivializálódott, amikor a bulvársajtó minden futó szexuális kapcsolatot románcnak nevez. Ezzel szemben a művészetekben továbbra is magas szintű érzelmi komplexitást és történelmi hitelességet képvisel.