Sznob

A „sznob” szó a társadalmi viselkedés egy jellegzetes, gyakran kritizált formáját jelöli, melynek gyökerei a 19. századi angol társadalmi hierarchiákba nyúlnak vissza. Világszerte elterjedt fogalom, a magyar nyelvbe a francia „snob” szó közvetítésével került a 19-20. század fordulóján, amikor az újgazdagok és a régi arisztokrácia közötti feszültségek erőteljesek voltak. William Makepeace Thackeray „Snobok könyve” című műve alapvető szerepet játszott a fogalom népszerűsítésében és meghatározásában. Gyakori tévhit, hogy a sznobság kizárólag a vagyonnal vagy magas státusszal kapcsolatos; valójában ugyanilyen mértékben megjelenhet a művészetek, az irodalom, az étkezés vagy akár az alternatív életmódok területén is, ahol egy kiválasztott csoporthoz való tartozás igénye vagy annak látszata uralkodik.

Egy másik jelentős félreértés a sznob szó pusztán negatív értelmezésére korlátozódik. Bár a sznobizmus általában elítélendő viselkedés, amely álszentséget, felszínességet és mások lenézését rejti, néha öniróniával vagy humorral is felruházott önmeghatározásként jelenhet meg. Ilyenkor az egyén tudatosan vállalja bizonyos „kifinomult” ízlését vagy preferenciáit, akár egyfajta társadalmi jelzésként. Fontos megkülönböztetni a valódi műveltségű, mélyen elkötelezett embert (aki lehet különc, de nem feltétlenül sznob) a sznobtól, akinek viselkedését elsősorban a látszat, a státuszszimbólumok imitálása és a kirekesztés motiválja.

A szó alakja

A szó főnévként használt alapalakja: **sznob**.

Kiejtés

/snob/

sznob

Eredet / etimológia

A „sznob” szó eredete vitatott, de leginkább elfogadott elmélet szerint az angol „snob” szóból származik. Ennek eredete bizonytalan; egyes vélemények szerint a latin „sine nobilitate” (nemességi cím nélkül) rövidítéséből, mások szerint a középkori egyetemeken használt „s.nob.” (nem nemes) jelölésből eredhet. Egyes források a skót „snap” (fiatal nemesember) vagy „snub” (pofon) szavakhoz, esetleg a cipész jelentésű régi angol/cambridge-i egyetemi szleng „snob” szóhoz kötik, utalva a nemesi körök kívülállóira. A szó jelentése az 1800-as évek elején Angliában alakult ki, ahol eredetileg a nemeseket utánzó, de azok közé nem tartozó polgárokat (főleg kézműveseket, kisiparosokat) illették vele, majd Thackeray műve által vált általánossá a „társadalmi előkelőségre törő, előkelőnek színlelő” jelentésben. A szó a francián keresztül (snob) került be a magyar nyelvbe a 19. század végén vagy a 20. század elején.

Jelentése

A „sznob” főnév elsősorban azt az egyént jelöli, aki túlzottan ragaszkodik a látszathoz, a státuszszimbólumokhoz, és a magasabb társadalmi vagy kulturális réteghez tartozás látszatát próbálja kelteni, gyakran azáltal, hogy utánzás, túlzott hivalkodás vagy mások lenézése útján próbál beilleszkedni egy (általa) előkelőbbnek tartott csoportba. Ez a viselkedés – a sznobizmus – jellemzően álszent és felszínes. Másodlagos, de szintén gyakori jelentésben a sznob olyan személy, aki elzárkózik a „közönségesnek” tartott dolgoktól, ízlését és véleményét kizárólagossá teszi, és lenézően viselkedik azokkal szemben, akik nem osztják a saját (gyakran önkényesen kiválasztott) „kifinomult” nézeteit, ízlését vagy életmódját. Ez utóbbi jelentés kiterjedhet az étkezésre, a művészetekre, a divatra, a technológiára vagy akár a szórakozásra is. Mindkét esetben a lényeg a társadalmi vagy kulturális kiváltságot jelentő csoporthoz való tartozás igénye vagy látszata, valamint a kirekesztés.

Stílusérték és használat

A „sznob” szó és a „sznobság” fogalom általában erősen negatív, kritikus, elítélő hangvételű. Elsősorban beszélt nyelvben és köznyelvi, illetve publicisztikai szövegekben használatos, bár szakmai elemzésekben (szociológia, pszichológia, kultúrakritika) is előfordul, ahol az objektívabb „társadalmi utánzás” vagy „státuszszimbolikus viselkedés” kifejezések mellett. Nem formális szó, de semlegesebb kontextusokban is megjelenhet. Használata gyakran szubjektív, függ a beszélő értékítéletétől és a helyzettől. Öniróniával is felruházható („Egy kicsit sznob vagyok a kávémmal kapcsolatban”), ilyenkor a negatív töltés enyhül, és inkább a saját ízlésbeli következetességre vagy igényességre utal. Azonban alapvetően kritikát, megvetést vagy gúnyt fejez ki.

Példamondat(ok)

Az új szomszédunk igazi sznob; csak a legdrágább márkájú ruhákat viseli, kizárólag francia pezsgőt iszik, és úgy tesz, mintha nem is hallaná, amikor a többiek a hétköznapi dolgokról beszélgetnek.

Ne légy már ilyen sznob ezzel a zenével kapcsolatban! Csak mert te csak a régi jazz-lemezeket gyűjted, még nem jelenti azt, hogy a kortárs popzene ne lehetne minőségi.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: képviselő, hivalkodó, nagyképű, öntelt, felszínes ember, ízléscsászár, előkelősködő, megjátszó, álarcos (átvitt értelemben), dandy (bizonyos kontextusban).

Antonímák: egyszerű ember, természetes ember, szerény ember, közvetlen ember, őszinte ember, földhözragadt ember, nyílt ember, igénytelen (a státuszszimbólumok tekintetében).

Változatok és származékszavak

Sznobizmus: Főnév. A sznob viselkedésmódját, hozzáállását, életfelfogását jelenti. A sznobság mint jelenség. Pl. „A művészettörténet a sznobizmus különböző formáit is elemzi.”

Sznoboskodik: Ige. A sznob viselkedésére utal. Pl. „Mindig sznoboskodik az új éttermekben, hogy lenyűgözze az ismerőseit.”

Sznobos: Melléknév. A sznobhoz hasonló, sznob jellegű. Pl. „Nagyon sznobos stílusban nyilatkozott.”

Sznob módra / sznobosan: Határozószó. Sznob jellegű módon. Pl. „Sznobosan tekintett le mindenkit.”

Multikulturális vonatkozás

A „sznob” fogalom és a hozzá kapcsolódó viselkedésmód szinte minden kultúrában megtalálható, mivel társadalmi rétegződés és státuszkeresés mindenütt létezik. Az angol „snob” szó az alap, és jelentése nagyjából megegyezik a magyarban használttal: valaki, aki a magasabb társadalmi osztályhoz tartozás látszatát kelti, lenéző a „közönséges” emberekkel vagy dolgokkal szemben. A francia „snob” szintén ugyanezt a jelentést hordozza. Az olaszban a „snob” vagy a „snobista” használatos hasonló értelemben. A német „Snob” szó szintén közvetlenül az angolból vett átvétel, jelentése azonos. Az orosz nyelvben a „сноб” (snob) szót használják, amely szintén az angolból származik, de gyakran kicsit szélesebb értelemben, a „nyugati stílust imitáló” vagy a „felsőbb osztályhoz kapcsolódó” emberekre is. A kiejtés és a jelentés alapvetően hasonló marad a nyelvek többségében, bár a kulturális kontextus és a státuszszimbólumok konkrét megnyilvánulásai természetesen eltérőek lehetnek.

A „sznob” fogalma lényegében egy társadalmi jelenség nyelvi megtestesülése, melynek magjában a hit rejlik abban, hogy egy adott csoport (társadalmi, kulturális, gazdasági) tagsága vagy annak látszata magasabb értéket és elismerést érdemel, mint más csoportokhoz való tartozás. Ez a hit ösztönzi az imitációt, a státuszszimbólumok túlzott hajszolását és a kirekesztést azokkal szemben, akik nem tartoznak vagy nem tűnnek a kiválasztott körhöz tartozónak. A sznob nem feltétlenül gazdag, de mindig törekszik arra, hogy úgy lássák, ő a megfelelő helyen van, vagy jobb, mint mások – legyen szó divatról, művészetről, étkezési szokásokról vagy akár egy szubkultúrába való beilleszkedésről.

Bár a sznobság gyakran a társadalmi mobilitással, az új pénzzel vagy a helyzetbizonytalansággal hozható összefüggésbe, valójában bármely társadalmi szinten jelen lehet. A „sznob” szó e komplex viselkedésmód rövid, erőteljes, és általában elítélő megnevezése. Jelentése túlmutat a puszta anyagiasságon vagy hivalkodáson; a sznobság alapvetően egyfajta identitásjáték, egy szerep vállalása, melynek célja a társadalmi elfogadottság vagy kiemelkedés elérése – vagy annak látszata – a kiválasztottság érzetén és a másoktól való elhatárolódáson keresztül. A szó tartalma és használata folyamatosan alakul, tükrözve a társadalom változó státuszszimbólumait és a kollektív értékítéleteket.