Tolerancia

A tolerancia fogalma a felvilágosodás korában vált központi erkölcsi és politikai értékké, különösen John Locke és Voltaire munkássága nyomán, aki a vallási eltérések elfogadását hangsúlyozta. A fogalom történelmi fejlődése során azonban számos félreértés és redukció süllyesztette, gyakran a passzivitással, közönyösséggel vagy a gonoszság tűrő szándékával azonosítva. A valódi tolerancia nem jelenti az elvi ellenállás vagy az erkölcsi ítélet hiányát, hanem éppen azok mellett a másik autonómiájának és méltóságának elismerését, ami a liberális demokratikus társadalmak egyik alapkövévé tette.

Gyakori téveszme, hogy a tolerancia egyenlő a teljes erkölcsi relativizmussal vagy az összes világnézet egyenértékűségének elismerésével. Valójában a tolerancia gyakorlata magában foglalja azt, hogy egy adott viselkedést vagy véleményt erkölcsileg helytelennek vagy károsnak ítélünk, mégis – bizonyos határokon belül – eltűrünk, mert a szabadság és a béke értéke ezt megkívánja. A másik nagy kihívás a tolerancia paradoxona, miszerint a korlátlan tolerancia a tolerancia ellenségeinek tűrhetetlenségéhez vezet, ami megköveteli annak határainak meghúzását.

A szó alakja

A szó alapalakja tolerancia. A szó főnév, amely a tűrés, elviselés, elfogadás fogalmát öleli fel, és gyakran használják társadalmi, vallási vagy kulturális kontextusban.

Kiejtés

[ˈtolɛrɒnt͡siʲɒ]

(tol-e-ran-ci-ja)

Eredet / etimológia

A „tolerancia” szó a latin tolerantia főnévből ered, amelynek jelentése „elviselés”, „tűrés”, „kitartás”. Ez a latin szó a tolerare igéből származik, melynek jelentése „elvisel”, „tűr”, „kibír”. A fogalom a nyugati gondolkodásba a felvilágosodás korában épült be, és a magyar nyelvbe valószínűleg a német Toleranz vagy a francia tolérance közvetítésével került a 18-19. század fordulóján, amikor ezek az eszmei áramlatok meghatározóvá váltak.

Jelentése

A tolerancia elsődleges jelentése a mások véleményének, szokásainak, hitének vagy viselkedésének türelmes elviselése és elfogadása, annak ellenére, hogy azok eltérnek a sajátjainktól, vagy akár nem is értünk egyet velük. Politikai és jogi értelmében az egyének vagy csoportok jogát jelenti, hogy eltérő véleményt és életvitelt folytathassanak anélkül, hogy az állam vagy a társadalmi többség diszkriminálná vagy üldözné őket. Orvosi és biológiai kontextusban (pl. fájdalomtolerancia, immun tolerancia) egy szervezet azon képességét fedi, hogy ellenálljon vagy megszokjon egy ártalmas hatást, például egy gyógyszert vagy egy idegen szövetet anélkül, hogy káros reakciót produkálna.

Stílusérték és használat

A „tolerancia” szó erősen pozitív értelmű, magas stílusű és formális regiszterű fogalom. Elsősorban erkölcsi, filozófiai, politikai, szociológiai és vallási diskurzusban használják. Gyakori a közéleti és közoktatási nyelvben, ahol az alapvető emberi értékek egyikét jelenti. Bár formális hangvételű, használata elterjedt a mindennapi beszédben is, amikor az elfogadás és a kölcsönös megértés fontosságáról van szó. Nem pejoratív vagy szleng kifejezés, hanem egy tudatosan használt, pozitív fogalmi keret.

Példamondat(ok)

A modern, demokratikus társadalom alapja az egyének közötti kölcsönös tisztelet és tolerancia, amely lehetővé teszi a különböző kultúrák és világnézetek békés együttélését.

Bár személyesen ellenezte az ellenzéki párt álláspontját, a vita során nagyfokú toleranciát tanúsított, és figyelmesen meghallgatta az érveiket.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Színonimák: türelem, elfogadás, megértés, elnézés, engedékenység, liberálisság

Antonímák: intolerancia, tűrhetetlenség, elfogultság, bigottság, szűklátókörűség, dogmatizmus, fanatizmus

Változatok és származékszavak

A szó számos származéka létezik a magyar nyelvben. A toleráns melléknév az emberekre vonatkozik, és azt jelenti, hogy türelmes, elfogadó. Ennek ellentétje az intoleráns. A tolerál ige a tűr, elvisel, megenged jelentéssel bír. A fogalom további elemei a tolerálható (ami elviselhető) és a tolerálhatatlan (ami elviselhetetlen) melléknevek. Emellett használatosak az olyan összetett szavak is, mint például a vallástolerancia vagy a fájdalomtolerancia.

Multikulturális vonatkozás

A „tolerancia” szó számos európai nyelvben hasonló formában és jelentéssel jelenik meg, mind a latin gyökerekre visszavezethetően. Az angol tolerance, a német Toleranz, a francia tolérance és a spanyol tolerancia szinte teljesen megegyezik a magyar változattal mind formájában, mind pozitív értelmi töltésében. Azonban van egy finom, de lényeges különbség: míg a kontinentális európai nyelvekben a szó gyakran társul a passzív „tűréssel”, addig az angolszász diskurzusban, különösen Észak-Amerikában, egyre gyakoribb az acceptance (elfogadás) használata, ami aktívabb, beleegyezőbb hozzáállást implikál, mint a passzívabb „tűrést”.

A tolerancia nem csupán az erkölcsi indifferencia vagy a passzív tűrés laza gyakorlata. Sokkal inkább egy aktív erkölcsi erény, amely a különbségek elismerésén és a másik ember méltóságának tiszteletben tartásán alapszik. Olyan társadalmi szerződés része, amely lehetővé teszi, hogy eltérő vélemények és életutak békés párhuzamban létezzenek anélkül, hogy az együttélés alapvető szabályait megkérdőjeleznék. Ezért nem a saját meggyőződésünk feladását, hanem annak elvi mellett szólását jelenti úgy, hogy közben lehetőséget adunk a párbeszédre és a kölcsönös megértésre.

A gyakorlatban a tolerancia azt kívánja meg, hogy meghúzzuk azokat a határokat, amelyeken belül a különbségek tűrhetők, és amelyeken túl már nem. Ez a gyakorlat folyamatos egyensúlyozást igényel a szabadság és a biztonság, az egyéni autonómia és a kollektív jó között. Egy életre szóló tanulási folyamat, amely nem csak a másikról, hanem önmagunkról és saját értékrendünk határait illetően is tanít. A demokratikus társadalom fenntartásának egyik nélkülözhetetlen alapköve.