Totalitárius

A totalitárius kifejezés a politikai filozófia és a történelem egyik legmeghatározóbb fogalma, amely a 20. század brutális diktatúráit és az azokra jellemző hatalmi gyakorlatot írja le. A szó használata elválaszthatatlan a náci Németország, a fasiszta Olaszország, de főleg a szovjet típusú kommunista rendszerek elemzésétől, amelyekben az állam teljesen ellenőrzése alá vonta az egyén és a társadalom minden területét. Gyakori téveszme, hogy a totalitarizmus szinonimája a autoriter rendszereknek, azonban míg az utóbbi főleg a politikai ellenfél elnyomására korlátozódik, a totalitárius rendszer célja az egyén lelki világának és magánéletének teljes átformálása és irányítása is.

Filozófiai szempontból a fogalom Hannah Arendt, Carl Joachim Friedrich és Zbigniew Brzezinski munkássága révén kristályosodott ki, akik meghatározó elemzői jellemzőket fogalmaztak meg, mint az államapparátus teljes monopolisztikus irányítása, egy mindent átfogó ideológia, terror alkalmazása, a kommunikáció eszközeinek monopóliuma és egy centralizált gazdaságirányítás. Irodalmi vonatkozásában George Orwell: „1984” című regénye és Jevgenyij Zamjatyin: „Mi” című műve szolgálnak a totalitárius társadalmi modell legpontosabb és legriasztóbb ábrázolásaként.

A szó alakja

A szó alaki formája: totalitárius. Melléknév, amely a magyar nyelvben is megtartja latin eredetű, nemzetközi jellegét, így nem teszünk különbséget nem szerint. Például: A totalitárius rendszer elnyomja az egyéni szabadságjogokat.

Kiejtés

[totɒlitaːriʲuʃ]

tot-ta-li-tá-ri-us

Eredet / etimológia

A „totalitárius” szó a 20. század elején alakult ki az olasz „totalitario” melléknévből, amely maga a „totalità” (teljesség, egész) főnévből származik, ami viszont a latin „tōtus” (egész, teljes) szó tövéből ered. Az olasz fasizmus ideológiája és gyakorlata adta a szónak a modern politikai értelmezését, amikor Benito Mussolini hívei a „totalitario” kifejezést használták arra, hogy pozitívumként írják le az állam mindenhatóságát és a társadalom teljes átalakítására irányuló törekvéseiket. A fogalom a nemzetközi politikai diskurzuson keresztül került be a magyar nyelvbe is, ahol az eredetileg esetleg „pozitív” konnotációjú kifejezés hamar negatív, elítélő jelentést öltött.

Jelentése

A „totalitárius” szó elsődlegesen politikai-terminológiai jellegű, és olyan kormányzati vagy államrendszert jelöl, amely a hatalmat teljes mértékben centralizálja, nem tűr meg ellenzéket, és amelynek ideológiája a társadalom és az egyén minden egyes területét – a politikától a magánéletig – irányítani és átformálni kívánja. Formális használatban történelmi rendszerek (pl. náci, sztálini) leírására szolgál. Kollektív, átvitt értelemben bármilyen, az egyéni szabadságot teljes mértékben megtagadó, dogmatikus és elnyomó rendszer, szervezet vagy gondolkodásmód megnevezésére használható (pl. „totalitárius szekták”). Professzionális, tudományos környezetben a politológia és a történelemtudomány precíz kategóriájaként funkcionál.

Stílusérték és használat

A „totalitárius” kifejezés kizárólag formális vagy professzionális regiszterhez tartozik. Használata jellemzően elemző, tudományos, publicisztikai vagy történelmi diskurzusra korlátozódik. Hangulata erősen negatív és elítélő, gyakran erős retorikai eszközként szolgál a demokratikus értékek és a szabadság hangsúlyozására annak ellentéteként. Köznyelvi, hétköznapi helyzetben való használata viszonylag ritka, és általában túlzásnak vagy erős retorikai eszköznek tűnhet, hacsak nem valódi totalitárius jelenségről van szó.

Példamondat(ok)

A totalitárius rezsim propaganda gépezete folyamatosan azt hangoztatta, hogy a vezető mindenható és tévedhetetlen.

Bár a cég vezetése próbálta demokratikusnak beállítani magát, a döntéshozatal gyakorlata egyre inkább totalitárius jelleget öltött, ahol a főnök akarata volt az egyetlen érvényesülő norma.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Színonimák: diktatórikus, autokratikus, zsarnoki, despotikus, elnyomó, abszolutisztikus.

Antonímák: demokratikus, liberális, szabadelvű, pluralisztikus, emancipált.

Változatok és származékszavak

Totalitarizmus: Főnév, a totalitárius rendszer elvi alapja, elmélete vagy gyakorlata.
Totalitáriusan: Határozószó, amely a totalitárius rendszerre jellemző módon történő cselekvést, gondolkodást ír le (pl. totalitáriusan gondolkodik).

Multikulturális vonatkozás

A szó számos európai nyelvben megtalálható hasonló formában és jelentéstartalommal (angol: totalitarian, német: totalitär, francia: totalitaire, olasz: totalitario). Mindegyik nyelvben erősen negatív politikai fogalom, amely a 20. századi diktatúrákra utal. Az angol nyelvterületen gyakoribb és szélesebb körben használt kifejezés, mint a magyar, és gyakran alkalmazzák metaforikusan is (pl. „totalitarian regime in the office”). A konnotáció mindenhol hasonlóan elítélő, bár az olasz nyelvben történelmi okokból egy árnyaltabb visszhang is lehet, mivel ott született meg a kifejezés eredeti, pozitívumként használt formája.

A totalitárius jelenség lényege nem csupán a politikai hatalom autoriter gyakorlásában rejlik, hanem abban a radikális törekvésben, hogy az emberi lény gondolkodását, érzelmeit és társadalmi kapcsolatait is irányítani és újraformálni lehessen egy mindent átfogó ideológia jegyében. Ez a hatalom gyakorlása túlmutat a puszta elnyomáson; célja a valóság saját képére való átformálása, a történelem és a nyelv manipulálása, és egy olyan „új ember” megteremtése, aki teljes mértékben összhangban van a rendszer elvárásaival. Ezért a totalitarizmus mindig iszapos és instabil, mert folyamatos harcot folytat az emberi természet ellen.

Egy totalitárius rendszer fenntartása érdekében folyamatos jelenlétére van szükség a terror eszközének, amely nem csupán a tényleges ellenfelek, hanem a véletlenszerűen kiválasztott áldozatok eltávolítására is szolgál, fenntartva ezzel az állandó félelem légkörét. A propaganda és a mindenhol jelen lévő megfigyelés révén a rendszer azt a látszatot kelti, hogy mindentudó és mindenhol jelen van, ami megtöri az egyén ellenállási képességét. A totalitárius állam tehát nem csupán politikai entitás, hanem egy metafizikai erő is, amely az egyén lelki szabadságát is meg akarja szüntetni.