Totem

A totem fogalma eredetileg az észak-amerikai indián népek, különösen az ojibwa nyelvű közösségek szellemi és kulturális hagyományához kapcsolódik. Ezekben a kultúrákban a totem egy természeti objektum, általában egy állat, de néha növény vagy természeti jelenség is, amely szimbolikus kapcsolatot ápol egy család, klán vagy egyénnel, védelmet, vezetést és spirituális identitást nyújtva. A fogalom a 18. század végén került be a nyugati tudományos és köztudatba, ahol gyakran leegyszerűsítve és félreértve, pusztán dekoratív faragványként vagy egzotikus szimbólumként ábrázolták, elvonatkoztatva eredeti, mélyen spirituális és társadalmi funkciójától. A totemizmus mint társadalmi rendszer elméletét James Frazer és Émile Durkheim alakította ki, ami tovább népszerűsítette, de egyben elvonttá is tette a koncepciót.

Egy gyakori téveszme, hogy a totem csupán egy fizikai tárgy, egy oszlop vagy egy faragott maszk. Valójában a totem elsődlegesen egy szimbolikus reprezentáció, egy spirituális entitás, amely a fizikai megjelenésén túlmutat. A modern nyelvezetben a szó gyakran átvitt értelemben is használatos, jelölve valamit vagy valakit, akit nagy tiszteletben tartanak, idealizálnak, vagy amely egy csoport legfontosabb szimbólumává válik. Azonban fontos megkülönböztetni ezt a laza használatot a fogalom gazdag etnográfiai és vallástörténi hátterétől, hogy elkerüljük a kulturális appropriáció és a felszínes értelmezés veszélyét.

A szó alakja

A szó alapszótári alakja, a szótári alak: totem. A totem szó főnév, amely ragozás során a magánhangzói miatt kötőjeles írásmódot igényel bizonyos esetekben.

Kiejtés

[ˈtotɛm]

(tó-tem)

Eredet / etimológia

A totem szó az angol totem szóból került a magyar nyelvbe, amely viszont az ojibwa (anishinaabe) indián nyelv nindoodem vagy odoodeman kifejezéséből ered, jelentése „családi jelkép” vagy „őrző szellem”. A szó szó szerinti fordításban a klánhoz való tartozást, rokonságot jelenti. A fogalom a 18. század végén, a 19. század elején jutott el Európába a gyarmatosítók, hittérítők és utazók beszámolóin keresztül, és hamar beépült az antropológia és a néprajztudomány szaknyelvébe, majd onnan a köznyelvbe.

Jelentése

A totem szónak több, egymással összefüggő jelentése ismeretes a magyar nyelvben. Elsődlegesen egy olyan természeti tárgyra (állat, növény) vonatkozik, amelyet egy bizonyos emberi csoport (pl. klán, törzs) szentnek tekint, és amelynek tagjai misztikus kapcsolatot feltételeznek maguk és a totem között, ez védelmet és identitást biztosít számukra. Másodlagos, átvitt értelemben a totem jelenti egy csoport, mozgalom vagy egyén legfontosabb szimbólumát, ikonját, amelyet nagyra becsülnek és tiszteletben tartanak. Pszichológiában, főként a pszichoanalízisben, a totem egy olyan szimbólum, amely az emberi tudat alsóbb rétegeivel, az archetípusokkal hozható kapcsolatba.

Stílusérték és használat

A totem szó stílusértéke elsősorban szakmai, tudományos (antropológia, néprajz, vallástudomány) és értelmiségi. Használata a köznyelvben is előfordul, de ilyenkor gyakran tartalmaz értelmező megjegyzést, metaforikus vagy ismeretterjesztő kontextusba ágyazódik. Nem tekinthető mindennapos, hétköznapi szónak, inkább elevenségét és aktuálisságát a kulturális diskurzusokban és a szellemi életben tartja fenn. Hangulata semleges, de a használat kontextusától függően tiszteletet és komolyságot sugárzhat.

Példamondat(ok)

A törzs medvétoteme nem csupán szimbólum volt, hanem a klán minden tagját védelmező ősi szellemi erő, amelyhez imáikkal fordultak a nagy vadászat előtt.

A klasszikus rockzenében a gitár gyakran a műfaj totemjévé avanzsált, egy olyan ikon, amely a zenei lázadás és a kreatív szabadság eszméjét testesíti meg.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: szimbólum, jelkép, ikon, félisten, védőszellem, alter ego, fétis

Antonímák: tabu, szentségtörés, profán objektum

Változatok és származékszavak

A szó származékai a magyar nyelvben nem gyakoriak, de léteznek. A totemista melléknév a totemizmushoz kapcsolódó dolgot vagy gondolatot jelöl. A totemizmus főnév a totemekkel kapcsolatos hitrendszerek, szociális szerveződési formák elnevezése. A szó igével is használható, bár ez ritkább: totemizál (valamit totemmé tesz, valamit szimbólumként tisztel).

Multikulturális vonatkozás

A totem szó számos nyelvben megtalálható, és jelentése nagyban megegyezik a magyar használattal. Az angol (totem), a francia (totém), a német (Totem) és az olasz (totem) nyelvekben is ugyanazt az ojibwa eredetű szót használják, és hasonló antropológiai és átvitt értelmekkel bírnak. Azonban a populáris kultúrában, különösen az angol nyelvterületen, a „totem pole” (totemoszlop) kifejezés gyakran átvitt értelemben is használatos egy szigorúan hierarchikus társadalmi vagy vállalati struktúra leírására (pl. „low on the totem pole” – alacsony a ranglétrán).

A totem fogalma lényegében egy kapcsolatot testesít meg az emberi és a természeti világ között, egy hidat a látható és a láthatatlan, a materiális és a spirituális között. Egy csoport számára ez az identitás meghatározó pillére, amely összetartja a tagokat egy közös történelemmel, mitológiával és etikával. Nem pusztán dekoráció vagy műtárgy, hanem egy élő hit és egy kollektív emlékezet koncentrált megnyilvánulása, amely meghatározza a csoport helyét a világban és a kozmoszban.

Egyéni szinten a totem egyfajta pszichológiai archetípust is jelenthet, amely az egyén legmélyebb jellemvonásait, erőit vagy leckéit szimbolizálja, útmutatásként szolgálva a személyes fejlődés és önmegvalósítás útján. Így a totem, legyen az egy törzsi klán ősi védőszelleme vagy egy modern ember személyes szimbóluma, mindvégig a jelentéskeresés és a kapcsolat vágyának egyik legősibb és legmaradandóbb formája marad.