Tragédia

A tragédia fogalma az ókori Görögországból ered, ahol a Dionüszosz tiszteletére rendezett drámaelőadások egyik alapműfaja volt. Az arisztotelészi poétikában meghatározó elemekké váltak a nemes hős bukása, a sorsszerűség, a katharszis (megtisztulás), valamint a hamartia, azaz a tragikus hiba vagy vétek. A műfaj a reneszánsz és a felvilágosodás korában újra felértékelődött, és napjainkig meghatározza nemcsak a drámairodalmat, hanem a hétköznapi nyelvhasználatot is, amikor extrém balszerencséről vagy szörnyű eseményekről beszélünk. Egy gyakori tévhit, hogy a tragédia kizárólag halálos kimenetelű eseményekre vonatkozik, holott a lényege sokkal inkább a elkerülhetetlen sors és a méltóságteljes szenvedés konfliktusában rejlik.

A modern köznyelvben gyakran használják túlzásosan vagy helytelenül, például egy elszállt repülőjegy vagy egy tönkrement hajviselet leírására, ezzel jelentőségét és súlyát veszítve. Egy másik elterjedt félreértés, hogy a tragikus esemény mindig külső, megmagyarázhatatlan erőkből, a végzetből ered. Azonban az irodalmi hagyomány szerint a hős saját jellemhibája, döntése és tettei is döntő szerepet játszanak a katasztrófához vezető úton, ami a tragédiát megkülönbözteti a puszta balszerencsétől vagy a bűnténytől.

A szó alakja

Tragédia. A szó főnév, amely a mindennapi beszédben és az irodalmi nyelvben egyaránt gyakran előfordul, például: A dráma egy feledhetetlen tragédia.

Kiejtés

[ˈtrɒɡeːdiʲɒ]

(tragédia)

Eredet / etimológia

A szó a latin tragoedia szóból származik, amely pedig az ógörög τραγῳδία (tragōidía) szó átvétele. Az ógörög kifejezés eredete vitatott, de a legelfogadottabb magyarázat szerint a trágosz (τράγος), azaz ’kecske’ és az ōidē (ᾠδή), azaz ’ének’ szavak összetétele, ami valószínűleg a kecskebőrbe öltözött kórusénekesekre utalhat. A szó a magyar nyelvbe valószínűleg a német Tragödie vagy közvetlenül a latin nyelv közvetítésével került a középkor vagy a kora újkor folyamán.

Jelentése

1. Irodalmi műfaj: Az drámaírásnak az a nemes műfaja, amelyben a főhős – általában nemes származású és erkölcsileg magas szintű egyén – egy belső vagy külső konfliktus, valamint saját tragikus hibája (hamartia) miatt bukik el, ami a nézőkben félelmet és könyörületet kelt, végül katharszist, erkölcsi megtisztulást eredményez.

2. Szörnyű esemény, katasztrófa: Bármilyen rettenetes, szívszorító, nagy fájdalmat és veszteséget okozó esemény vagy baleset a való életben, amely gyakran halálos áldozatokkal jár. Ebben az értelmében a szó a mindennapi nyelvben is elterjedt, például: „családi tragédia” vagy „közlekedési tragédia”.

3. Átvitt értelemben: Bármilyen kudarc, nagy csalódás vagy súlyos, gyakran visszafordíthatatlan helyzet, amely nem feltétlenül jár halállal, de mély nyomot hagy az érintettekben (pl. „pénzügyi tragédia”).

Stílusérték és használat

A „tragédia” szó formális és súlyos hangvételű, amelyet elsősorban komoly, mélyen megrendítő események leírására használnak. Regisztere inkább írott, irodalmi vagy médiai nyelvhez kötődik, de előfordul a hétköznapi beszédben is, amikor egy szituáció valóban katasztrofális méreteket ölt. Túlzott vagy triviális kontextusban való használata (pl. „tragédia, hogy kifogyott a kakaóm”) stílushibának minősül, mivel trivializálja a szó eredeti, súlyos jelentéstartalmát.

Példamondat(ok)

Sophoklész: „Antigoné” című drámája az egyik legismertebb görög tragédia, amelyben a címszereplő hősiessége ütközik az állam törvényeivel.

A hegyi lavina, amely több túrázót temetett el, valódi tragédiának bizonyult a családok és a helyi közösség számára.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: szomorújáték, katasztrófa, nyomorúság, csapás, szerencsétlenség, balszerencse, veszedelem, nemesis (a végzet istennője, mint a bukás szimbóluma).

Antonímák: komédia, vígjáték, farce, bohózat, szerencse, boldogság, diadal, siker.

Változatok és származékszavak

tragikus: melléknév, a tragédiával kapcsolatos, vagy olyan személyre/szituációra vonatkozik, amelyben tragédia rejlik (pl. tragikus hős, tragikus halál).

tragikomédia: összetett szó, olyan drámai műfaj, amely a tragédia és a komédia elemeit ötvözi.

tragikusság: főnév, a tragikus minőség, jelleg.

Multikulturális vonatkozás

Az angol (tragedy), a német (die Tragödie) és a francia (tragédie) nyelvekben a szó jelentése és konnotációja nagymértékben megegyezik a magyarral: mind az irodalmi műfajra, mind a valóságos katasztrófákra vonatkozik. A görög nyelvben a τραγωδία (tragodía) modern használata szintén megtartotta mindkét jelentést. A szó kultúránként hordozza az ókori görög hagyomány súlyát, és szinte minden európai nyelvben magas, komoly stílusértékkel bír.

A tragédia fogalma lényegében egy összetett világképre épül, amelyben az emberi akarat összeütközésbe kerül a végzettel, a társadalmi normákkal vagy saját belső démonaival. Nem csupán a végső katasztrófáról szól, hanem arról a folyamatról, amely oda vezet, és arról a méltóságról vagy hiányáról, amellyel a hős szembenéz a bukással. Ez teszi a tragédiát az emberi lét egyik legmélyebb művészi és filozófiai kifejezőeszközévé.

A modern korban a tragédia fogalma kitágult, és már nem csak királyokról és hősökről szól. A hétköznapi ember életében bekövetkező, elkerülhetetlennek tűnő és mélyen megrendítő események is tragédiák lehetnek, megőrizve a műfaj leglényegesebb elemét: a szenvedés általi megvilágosodás és a közönség érzelmi megtisztulásának lehetőségét, akár egy színpadi műben, akár a való életben.