Animáció

A mozgás illúziójának teremtése képsorok segítségével, az animáció, mélyen gyökerezik az emberi vizuális kultúrában, annak vágyában, hogy az élettelent életre keltse. Technikái a barlangrajzok dinamikus ábrázolásaitól a kínai árnyjátékon és a reneszánsz mágikus lámpásokon át a 19. századi optikai játékokig (thaumatrop, zoetrop) fejlődtek, míg végül a filmtechnika forradalma tette lehetővé a modern mozgókép létrejöttét. A szó maga gyakran szűk értelemben, kizárólag a rajzfilmezéssel azonosul a köztudatban, holott a technológia robbanásszerű fejlődése óriási változatosságot hozott, magába foglalva a stop-motion technikát, a számítógéppel generált képi világokat (CGI), sőt akár a mozgásrögzítés (motion capture) adatainak feldolgozását is.

Gyakori tévhit, hogy az animáció kizárólag gyermekek számára készül. Bár a gyermekek számára készült művek jelentős része animált, a médium felnőtt közönséget is megcéloz, komplex témákat, drámai narratívákat és absztrakt művészi kifejezést is magába foglalva, a független filmművészettől a főcímtervezésig és a kísérleti művészetig. Egy másik elterjedt félreértés, hogy az animáció lényegesen könnyebb vagy kevésbé értékes művészeti forma lenne az élőszereplős filmnél, elfedve ezzel az óriási technikai szakértelemet, türelmet és kreatív erőfeszítést, amely bármilyen minőségi animáció létrehozásához szükséges.

A szó alakja

A főnév alapalakja: Animáció. Ez a szó a magyar nyelvben többes számban és ragozott formákban is előfordul, például: animációk, animációt, animációban, animációhoz.

Kiejtés

[ɒnimɒt͡siːoː]

Eredet / etimológia

Az „animáció” szó közvetlenül a latin anima (’lélek, élet’) főnévből származik, amelyből az animare (’lehelletet ad, életre kelt’) ige is képződött. Ez a latin ige adta az ófrancia animer igét, amelyből később a francia nyelvben kialakult az animation főnév, jelentése: ’életre keltés, lelkesedés’. A szó a nemzetközi művészeti és technikai szaknyelvön keresztül, a 20. század első felében került be a magyar nyelvbe, elsősorban a filmművészet fejlődésének hatására, hogy megkülönböztesse a hagyományos élőszereplős filmezéstől a képráma szerkesztésével, képi elemek mozgatásával létrejövő mozgókép alkotás folyamatát és eredményét.

Jelentése

Az „animáció” szónak több, egymáshoz kapcsolódó jelentése létezik a magyar nyelvben. Elsődleges, műszaki jelentése: a mozgás látszatának előállítása úgy, hogy egymást követő, egymástól kismértékben eltérő statikus képeket (kockákat) vetítenek vagy jelenítenek meg gyors egymásutánban. Ez a folyamat magában foglalja a képek tervezését, létrehozását (rajzolással, modellezéssel, számítógéppel) és összeállítását. A folyamat eredménye, maga a mozgóképi alkotás (pl. „egy gyönyörű animáció”) is szintén animációnak nevezhető. Szélesebb, átvitt értelemben pedig az animáció jelentheti az élet, a mozgás, a lendület megjelenítését vagy keltését bármilyen közegben, nem feltétlenül vizuális médiumban (pl. „az előadó nagy animációt hozott a közönségbe”). Az informatika területén a weboldalakon vagy szoftverfelületeken látható rövid, ismétlődő mozgásokat (pl. betöltési animáció, gomb animációja) is gyakran így nevezik.

Stílusérték és használat

Az „animáció” szó semleges stílusértékű, használata elfogadott mind a hétköznapi, mind a formális, szakmai kontextusban. A mindennapi beszédben leggyakrabban a rajzfilmekre, gyermekműsorokra utalva használják, de egyre elterjedtebb a szélesebb, technikai és művészeti értelmű alkalmazása is a média befolyása miatt. A filmművészet, a grafika, a reklám, az informatika és az oktatás szakterületein szaknyelvi kifejezésként funkcionál, ahol pontos, egyértelmű megnevezésre van szükség a hagyományos filmkészítéstől eltérő mozgókép-alkotási módszerekre és azok termékeire. Az átvitt jelentésű használat inkább irodalmi vagy publicisztikai színezetet hordoz.

Példamondat(ok)

A stúdió új, számítógéppel készített animációja forradalmi vizuális élményt kínál a nézőknek, részletgazdagságában és mozgásában egyaránt.

Bár a beszéd tartalma fontos volt, az előadó karikázó mozdulatai és hanghullámzása adta igazán az animációt az egész előadásnak.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: rajzfilm (főként gyermekműsorokra), mozgás (átvitt értelemben), élet (átvitt értelemben), dinamika (átvitt értelemben), CGI (specifikus technikára), stop-motion (specifikus technikára), mozgókép (tágabb értelemben).

Antonímák: statikusság, mozdulatlanság, merevség (főleg átvitt értelemben); élőszereplős film (a filmművészeti technika szempontjából).

Változatok és származékszavak

Az „animáció” főnév jelentős számú származékot hozott létre a magyar nyelvben. Legfontosabb közülük az animál ige, jelentése: ’életre kelteni, mozgásba hozni; rajzfilmet készíteni; lendületet, lelkesedést adni’. Főnévi igenév: animálni. Ennek személyragos formái: animálok, animálsz, animál, animálunk, animáltok, animálnak; múlt ideje: animáltam, animáltál, animált, animáltunk, animáltatok, animáltak. Az animáló személyre, a szakemberre az animátor főnév használatos. A folyamat minőségére vagy jellegére utal a animáltság főnév. A folyamat eredményeként létrejövő alkotás jelzős formája az animált melléknév (pl. „animált film”). A műfajra vagy technikára utal az animációs melléknév (pl. „animációs technika”, „animációs filmfesztivál”).

Multikulturális vonatkozás

Az „animáció” szó, vagy annak közvetlen rokonságban álló változatai, szinte minden európai nyelvben megtalálhatóak a latin gyököknek köszönhetően. Az angol animation, a német Animation, a francia animation, az olasz animazione, a spanyol animación mind ugyanazon az etimológiai úton jöttek létre és hasonló alapjelentésekkel rendelkeznek: a mozgás illúziójának teremtése képek sorozatából, valamint az élet, a lelkesedés keltése átvitt értelemben. A japán nyelvben a anime (アニメ) szó az angol animation rövidítéséből származik, és eredetileg minden animációra utalt, mára azonban elsősorban a japán stílusú rajzfilmeket jelöli világszerte. Az orosz nyelvben az анимация (animatsiya) szót használják, szintén a nemzetközi szó közvetlen átvételével. A jelentéskör és a használat különbségei minimálisak a nyugati nyelvek között, főleg a műfaj és a technika területén. Az átvitt jelentés használata is hasonlóan elterjedt.

Szóelválasztás

Ani-má-ció

Ragozás

Egyes szám: animáció (alanyeset), animációt (tárgyeset), animációnak (részes eset), animációval (eszközhatározói eset), animációért (célhatározói eset), animációban (helyhatározói eset: belső), animációra (helyhatározói eset: felületi), animációból (elöljárós helyhatározói eset), animációhoz (hozzárendelési eset), animációig (határozói eset), animációként (eszközhatározói eset), animációkért (célhatározói eset), animációvá (transzformatív eset). Többes szám: animációk (alanyeset), animációkat (tárgyeset), animációknak (részes eset), animációkkal (eszközhatározói eset), animációkért (célhatározói eset), animációkban (helyhatározói eset: belső), animációkra (helyhatározói eset: felületi), animációkból (elöljárós helyhatározói eset), animációkhoz (hozzárendelési eset), animációkig (határozói eset), animációkként (eszközhatározói eset), animációkvá (transzformatív eset).

Az animáció lényege nem pusztán a mozgás technikai reprodukálásában rejlik, hanem abban a mágikus képességében, hogy képes életre kelti a vonalakat, a formákat, az anyagot vagy a pixeleket. Ez a folyamat, amely a látvány mögött rejtőzik, egy komplex párbeszéd az alkotó és az anyag, az idő és a tér között. Minden egyes kocka, minden egyes pozíció változás szándékos döntés eredménye, amely együttese a mozgás illúzióját és vele a karakterek, a történetek, sőt akár az absztrakt érzelmek megszemélyesítését szolgálja. Az animáció technikai eszközei történelmi korokon át radikálisan átalakultak, de az alapvető cél, a látszólag élettelen elemekből élet és kifejezés teremtése, változatlan maradt.

Filozófiai szinten az animáció mélyen összefonódik az emberi képzelőerővel és a világ megértésének vágyával. A legősibb mítoszoktól kezdve, ahol az istenek agyagból formálták és lélekkel lehelték életre az embert, az animáció modern változataiig, ahol a digitális teremtés lehetőségei tárulnak fel, végigkíséri az emberiséget ez az ösztönös vágy: nem csak megfigyelni a világot, hanem aktívan formálni, új életet adni saját vízióinknak és gondolatainknak. Ez teszi az animációt nem csupán egy szórakoztató iparrá vagy művészeti formává, hanem az emberi kreativitás és a lét titkainak keresésének egy különleges, vizuális nyelvű kifejezőmódjává.