Charta

A charta fogalma mélyen gyökerezik az európai jogi és politikai kultúrában, eredete a középkorig nyúlik vissza. Ezek az oklevelek, gyakran pecséttel hitelesítve, alapvető jogokat, kiváltságokat, földadományokat vagy városi jogokat rögzítettek, így az államhatalom és az egyének, intézmények kapcsolatának meghatározó dokumentumai voltak. A Magna Charta Libertatum (1215) például az angol történelem egyik alapműve, korlátozta a király hatalmát és később a szabadságjogok egyik szimbólumává vált. Hasonló jelentőségűek voltak a magyar Arany Bulla (1222) vagy a városoknak adott alapító oklevelek is. Gyakori félreértés, hogy a charta kizárólag középkori dokumentumot jelölne, holott a kifejezés bizonyos, nagyon hivatalos jellegű, alapvető elveket vagy jogokat rögzítő modern dokumentumokra is alkalmazható.

Egy másik gyakori tévhit összekeveri a „charta” szót a „kártya” jelentésűvel, ami az olasz „carta” (papír, térkép, kártya) szó magyarosodott formájából (pl. bankkártya, játékkártya) származik, és teljesen különböző etimológiájú és jelentéskörű. A charta mindig is írott, hivatalos, jogi vagy politikai súllyal bíró dokumentumot jelentett, míg a kártya inkább a papírlapra, játékelemre vagy azonosító eszközre utal. Az összetévesztés a hasonló hangzásból adódik, de jelentésük teljesen eltérő.

A szó alakja

A szó alapalakja: Charta. Ez a főnév alanyesetben, egyes számú alakja. Például: „A charta alapvető jogokat rögzített.”

Kiejtés

A szó magyar kiejtése IPA (Nemzetközi Fonetikai Ábécé) szerint: [ˈhɒrtɒ]

Eredet / etimológia

A „charta” szó közvetlenül a latin nyelvből került a magyarba, ahol a latin „charta” (ejtsd: karta) maga is a görög χάρτης (khártēs) szóból származik, melynek eredeti jelentése ‘papirusztekercs, papírlap, írás’. A görög szó talán egyiptomi eredetű lehet. A latin „charta” jelentése kiterjedt az írásra használt papírra, okmányra, levélre, sőt térképre is. A szó a középkori latin hivatalos nyelvhasználaton keresztül került be számos európai nyelvbe, köztük a magyarba is, ahol már a középkorban (12-13. század) meghonosodott, főként az egyházi és világi oklevelek, kiváltságlevelek (pl. királyi adománylevél, alapító oklevél) megjelölésére. Az ómagyar formája „kharta” volt.

Jelentése

A „charta” szó a mai magyar nyelvben több, de összefüggő jelentéskörben használatos. Elsősorban történelmi oklevélt jelöl, különösen olyat, amely alapvető jogokat, kiváltságokat, adományokat rögzít vagy amely intézményalapító dokumentum (pl. városalapító oklevél, egyetemalapító oklevél). Második jelentésében nagyon hivatalos, alapvető elveket, jogokat vagy célokat meghatározó, gyakran több nemzet vagy szervezet által aláírt modern dokumentum (pl. Emberi Jogok Európai Chartája, Atlanti Charta, Európai Önkéntes Charta). Harmadik, szűkebb, szaknyelvi jelentése a könyvkötészetben a keménykötésű könyv borítólapjának kemény papírrétege (a bőr vagy műanyag bevonat alatt), azaz a könyv keménytáblája. Ez utóbbi jelentés az alapanyagra, a kemény papírra utal.

Stílusérték és használat

A „charta” szó kifejezetten formális, hivatalos, illetve tudományos (történettudományi, jogi, könyvtártudományi) stílusjegyeket hordoz. Nem használatos mindennapi, köznyelvi szituációkban. Elsősorban történelmi szövegekben, történettudományi művekben, jogi dokumentumok elemzésében, diplomáciával vagy nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szövegekben, valamint könyvkötészeti szaknyelvben találkozhatunk vele. Emelt, komoly hangvétellel bír, és általában fontos, alapvető dokumentumokra utal. Használata a köznyelvben nagyon ritka.

Példamondat(ok)

I. Károly király 1222-ben kiadta az Arany Bullát, amely a magyar nemesség kiváltságait rögzítő charta volt, és korlátozta a király hatalmát.

Az Európai Unió Alapvető Jogok Chartája az uniós polgárok alapvető jogait és szabadságait deklarálja.

A restaurátor óvatosan tisztította a régi könyv chartáját, mielőtt új borítót készített volna rá.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: oklevél, okirat, diploma (történelmi értelemben, pl. alapító diploma), alapokmány, alapszabály (modern, elvi dokumentumok esetén), privilégium (kiváltságlevél), könyvtábla (könyvkötészetben).

Antonímák: szóbeli megállapodás, szóbeli nyilatkozat, szóbeli ígéret (mivel a charta mindig írott dokumentum). Konkrét ellentétét nehéz megadni, mert inkább egy konkrét kategóriához tartozó fogalom.

Változatok és származékszavak

A „charta” szó maga többes számú alakja charták. Származékai nem túl gyakoriak a mindennapi nyelvben. A legfontosabb a chartális melléknév, jelentése: ‘oklevélhez tartozó, oklevélben foglalt, oklevél formájú’ vagy könyvkötészetben ‘a könyv keménytáblájára vonatkozó’ (pl. chartális kötés). Ritkábban használatos a chartárium főnév, jelentése ‘oklevéltár, levéltár’.

Multikulturális vonatkozás

A „charta” szó számos európai nyelvben megtalálható hasonló formában és jelentéskörben, mind a latinból való közös örökség révén. A német „Charta” (ejtsd: karta) elsősorban történelmi oklevelet vagy alapvető elveket rögzítő modern dokumentumot (pl. Charta der Grundrechte der EU) jelent, de szintén használják a légijáratok előre foglalt helyjegyére (charterjárat) és térkép jelentésben is. Az angol „charter” (ejtsd: csártör) szintén örökölte a latin jelentést (oklevél, kiváltságlevél, pl. Magna Carta/Charta), de jelentése szélesebb: alapító okirat (városé, cégé), bérleti szerződés (pl. hajóbérlés), és főleg a „charter flight” (charterjárat) kifejezésben ismeretes. Az olasz „carta” (ejtsd: kárta) jelentése sokkal tágabb: papír, térkép, kártya (játék-, bank-), és csak történelmi kontextusban vagy összetett szavakban (pl. „carta costituzionale” – alkotmányos oklevél) veszi fel az oklevél jelentést. Ez magyarázza a magyar „kártya” szó eredetét is. A francia „charte” (ejtsd: sárt) főként az alapvető jogokat rögzítő dokumentumot (pl. Charte des Nations Unies – ENSZ Alapokmány) jelöli. A magyar „charta” tehát az európai közös kulturális-jogi örökség részét képezi, bár pontos jelentése és használati gyakorisága nyelvtől függően változik.

Szóelválasztás	Char-ta
Ragozás	E.sz.: Charta (alanyeset), Chartát (tárgyeset), Chartának (részes eset), Chartával (eszközhatározói eset), Chartáért (célhatározói eset), Chartáig (határozói eset), Chartaként (esetrag nélküli határozói eset), Chartául (esetrag nélküli határozói eset). T.sz.: Charták, Chartákat, Chartáknak, Chartákkal, Chartákért, Chartákig, Chartákként, Chartákul.

A charta fogalma túlmutat a pusztán papírra írt szövegen. Történelmi szempontból a charták tárgyi bizonyítékai voltak a hatalom gyakorlásának, a társadalmi szerződéseknek és az egyének vagy közösségek jogainak elismerésének. Egy királyi adománylevél (pl. földadományozó oklevél) nem csupán leírt valamit, hanem maga a jog létrehozó aktusa volt, a pecséttel hitelesítve. Ezek a dokumentumok gyakran váltak viták eldöntésének alapjává és fontos forrásai a történészeknek a középkori és kora újkori társadalmi, gazdasági és jogi viszonyok feltárásában. A Magna Charta például nemcsak Angliában, hanem az alkotmányos fejlődés szempontjából az egész nyugati világban alapvető jelentőségű szimbólummá vált.

A modern korban a charta fogalma átalakult, de megtartotta az alapvető elvek, jogok vagy célok nagyon hivatalos, meghatározó deklarációjának jelentését. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata vagy az Európai Önkéntes Charta ilyen, több nemzet által elfogadott dokumentumok, melyek nem feltétlenül kötelező jogi erővel bírnak minden részletükben, de erős erkölcsi és politikai súllyal rendelkeznek, irányt szabva. A könyvkötészeti szaknyelvben a charta jelentése teljesen eltérő, pusztán technikai, az anyagra utal. Azonban itt is benne rejlik a tartósság, a védelmet nyújtó szerkezet gondolata, ami visszaköszön az oklevelek tartós anyagban való kiállításának hagyományában. Mindezek tükrében a charta szó továbbra is egy olyan fogalmi világot jelöl, amely az írott szó hatalmát, a formális nyilatkozat súlyát és a jogok dokumentált bizonyítékának fontosságát örökíti meg.