Diszkalkulia

A diszkalkulia mint specifikus tanulási zavar megismerésének története jóval rövidebb, mint például a diszlexiaé, ami gyakran árnyékba helyezi jelentőségét a közbeszédben. Történelmileg a matematikai nehézségeket sokáig inkább képességhiánnyal, figyelemzavarral vagy egyszerűen tanulási lustasággal hozták összefüggésbe, nem ismerve fel a különálló neurológiai alapú rendellenességet. Ez a késői felismerés máig hatással van a közfelfogásra és a gyakori félreértésekre.

Elterjedt téveszme, hogy a diszkalkulia pusztán a „rossz fejszámolást” vagy a gyenge matematika jegyt jelentene, vagy hogy az érintett gyerekek egyszerűen csak nem figyelnek eléggé az órán. Valójában a zavar sokkal mélyrehatóbb, alapvető számfogalommal, mennyiségi megértéssel, térbeli és időbeli orientációval kapcsolatos nehézségeket is magában foglal, amelyek nem szükségszerűen korrelálnak az általános intelligenciával. Gyakran előfordul, hogy a zavarral élők más területeken kiemelkedő teljesítményt nyújtanak.

A szó alakja

A szó alapalakja, főnévi alakja: diszkalkulia. A szó a magyar nyelvben a neurológiai és pedagógiai szaknyelv elismert terminusaként funkcionál.

Kiejtés

IPA: [ˈdiskɒlkuliɒ]

Eredet / etimológia

A „diszkalkulia” szó nemzetközi eredetű tudományos terminus, amely a görög és a latin nyelvből származó elemek összetételéből keletkezett. A görög „δυς-” („dys-„) előtag jelentése „nehéz”, „rossz”, „hibás” vagy „nehezen”, míg a latin „calculare” ige jelentése „számolni”, „kiszámolni”. Így a szó eredeti, szó szerinti értelme „nehézség a számolásban” vagy „rossz számolás”. A szó a 20. század közepén honosodott meg a klinikai pszichológia, a neurológia és a speciális pedagógia nemzetközi szakirodalmában, majd onnan került be a magyar szaknyelvbe, főként az angol „dyscalculia” vagy a német „Dyskalkulie” közvetítésével.

Jelentése

A diszkalkulia elsődleges és legszigorúbb értelmében egy specifikus tanulási zavart jelöl, melynek lényege a számolási képesség veleszületett vagy korai gyermekkorban kialakult, súlyos és tartós hiánya, amely nem magyarázható elégtelen oktatással, alacsony intelligenciával (általános értelmi fogyatékossággal), érzékszervi sérüléssel vagy más neurológiai vagy pszichiátriai rendellenességgel. A zavar alapvető számfogalommal, számértékkel, alapvető aritmetikai műveletek elsajátításával és alkalmazásával, számjegysorozatok memorizálásával (pl. szorzótábla), idő- és térbeli orientációval kapcsolatos jelentős akadályokat jelent. Tágabb, lazább értelemben néha használják a matematikai tanulási nehézségek jelölésére is, bár ez utóbbi nem feltétlenül felel meg a klinikai diagnózis szigorú kritériumainak.

Stílusérték és használat

A „diszkalkulia” szó kizárólag formális, szakmai nyelvi regiszterbe tartozik. Elsősorban az orvostudomány (neurológia, gyermekpszichiátria), a pszichológia (fejlődés- és klinikai pszichológia) és a pedagógia (speciális nevelés-oktatás, gyógypedagógia) szakterületein használják. Használata megfelelő képzettség és diagnosztikus folyamat nélkül a laikus köznyelvben nem ajánlott, mivel egy súlyos, specifikus zavart jelöl. A szó semleges, leíró stílusértékkel bír, bár a diagnózisként való használata nyilvánvalóan súlyos problémára utal. Köznyelvi vagy szleng formái nincsenek.

Példamondat(ok)

A gyógypedagógus részletes értékelés után diszkalkuliát állapított meg a második osztályos tanulónál, akinek alapvető mennyiségi fogalmai hiányoztak, és képtelen volt a tízes átlépéses összeadásra, annak ellenére, hogy verbális készségei átlag felettiek voltak.

A diszkalkulia diagnózisa nem zárja ki azt, hogy az érintett személy más akadémiai területeken, például a nyelvi tárgyakban vagy a művészetekben kiemelkedő eredményeket érjen el, hiszen a zavar specifikusan a matematikai képességeket érinti.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: matematikai zavar, specifikus matematikai tanulási zavar (ezek inkább leíró kifejezések, szigorú szinonimia nem áll fenn).

Antonímák: Matematikai tehetség, aritmetikai kiválóság (ezek nem a zavar közvetlen ellentétei, hanem a képesség hiányának ellentétei). A diszkalkuliának mint kórismének nincs közvetlen nyelvi antonímája.

Változatok és származékszavak

A „diszkalkulia” szóból származik a melléknévi alak: diszkalkulikus. Ez a forma az érintett személyre utal: „diszkalkulikus gyermek” (a diszkalkuliában szenvedő gyermek), vagy a zavarral járó jelenségekre/tünetekre: „diszkalkulikus nehézségek”. A szó további gyakori származékai a magyar nyelvben nem alakultak ki, a szakirodalom inkább összetett kifejezéseket használ (pl. „diszkalkulia kezelése”, „diszkalkuliás tanuló”).

Multikulturális vonatkozás

A „diszkalkulia” szó szinte azonos formában és jelentéssel létezik számos indoeurópai nyelvben, tükrözve a nemzetközi tudományos konszenzust a jelenség körül. Az angol „dyscalculia” [dɪsˈkælkjʊliə], a német „Dyskalkulie” [dʏskalkuˈliː], a francia „dyscalculie” [diskalkyˈli] és az olasz „discalculia” [diskalkuˈliːa] mind ugyanazon a görög-latin etimológián alapulnak, és mindannyian a specifikus matematikai tanulási zavar klinikai diagnózisát jelentik. A kiejtés természetesen nyelvtől függően változik, de az alapjelentés és a szakmai használat kontextusa rendkívül hasonló, sőt gyakorlatilag megegyező. A konnotáció sem tér el jelentősen: mindenütt formális szakkifejezés, súlyos és specifikus zavart jelöl.

Szóelválasztás	disz-kal-ku-li-a
Ragozás	diszkalkulia (alanyeset, egyes szám) diszkalkuliát (tárgyeset, egyes szám) diszkalkuliának (részes eset, egyes szám) diszkalkuliával (eszk.-hat. eset, egyes szám) diszkalkuliáért (ok.-alk. eset, egyes szám) diszkalkuliák (alanyeset, többes szám) stb. (a szó többes száma ritkán használatos)

A diszkalkulia lényege nem csupán abban merül ki, hogy valaki lassan számol vagy hibázik a matekórán. Alapvetően egy neurofejlődési rendellenesség, amely torzítja az alapvető mennyiségi fogalmak, a számok absztrakt jelentésének és viszonyainak (pl. több-kevesebb, nagyobb-kisebb) automatikus megértését és kezelését. Az érintettek gyakran képtelenek intuitíven megbecsülni egy csoport elemeinek számát, nehezen képeznek kapcsolatot a szám szimbólum (pl. „5”) és a mennyiség (öt tárgy) között, vagy alapvető nehézségeik vannak az aritmetikai műveletek logikájának felfogásában, akkor is, ha az algoritmusokat mechanikusan begyakorolták.

Ez a zavar tehát mélyebben gyökerezik, mint egy egyszerű „nem szeretem a matekot” érzés; az agy információfeldolgozó mechanizmusainak egyedi különbségéről van szó a számokkal és mennyiségekkel kapcsolatos területeken. A korai felismerés és a megfelelő, specializált gyógypedagógiai intervenció kulcsfontosságú ahhoz, hogy az érintettek megtanulhassák kompenzálni ezeket a nehézségeket, és sikeresebben navigálhassák a matematikát igénylő mindennapi helyzeteket és tanulmányaikat, lehetővé téve számukra a későbbi önálló életvitelt.