Diszkrimináció

A diszkrimináció fogalma mélyen gyökerezik a magyar történelemben és társadalomban. A múlt század eseményei, mint például az 1930-as években bevezetett zsidótörvények vagy a roma közösség hosszú távú kirekesztése, szomorúan gazdag példát szolgáltatnak a rendszerszintű megkülönböztetésre. Irodalmi és filozófiai szempontból a diszkrimináció témája gyakran merül fel az igazságosság, az egyenlőség és az emberi méltóság kérdéskörében vitatott művekben, megkérdőjelezve a társadalmi normákat és hatalmi struktúrákat. Kulturális szinten azonban gyakori félreértés, hogy a diszkriminációt pusztán egyéni előítéletekkel vagy rosszindulattal azonosítják, miközben annak intézményesült, strukturális formái legalább olyan súlyosak és elterjedtek, amelyek akkor is működhetnek, ha az egyének nem feltétlenül tudatosan cselekszenek rosszindulatból.

Egy másik gyakori tévhit a diszkrimináció és a legitim megkülönböztetés összekeverése. Nem minden különbségtétel tekinthető diszkriminációnak. Például a képességek alapján történő szakmai kiválasztás vagy a bizonyos korosztályok számára előírt korlátozások (pl. jogosítvány, alkoholvásárlás) általában nem minősülnek diszkriminatívnak, feltéve, hogy azok objektív, indokolt és arányos célokat szolgálnak, és nem alaptalanul sértik meg valamely csoport egyenlőségét. A fogalom gyakori leegyszerűsítése is problémát jelent, amikor csak a nyilvánvaló, nyílt megnyilvánulásokat tekintik diszkriminációnak, figyelmen kívül hagyva a rejtett, burkolt vagy akár tudat alatti megkülönböztető gyakorlatok súlyát és káros hatását.

A szó alakja

A szó alapalakja: diszkrimináció. Ez a főnév a magyar nyelvben többes számban és ragozott formákban is előfordul, de alapvetően egyedülálló fogalmat jelöl.

Kiejtés

IPA: [ˈdiskriminaːt͡sijoː]

Eredet / etimológia

A „diszkrimináció” szó latin eredetű. A latin „discriminare” igéből származik, amelynek alapvető jelentése „elkülöníteni, megkülönböztetni, szétválasztani”. Ez az ige a „discrimen” főnévből ered, ami „különbség, elválasztás, válaszvonal, fordulópont” jelentéssel bírt. A szó a magyar nyelvbe valószínűleg a német „Diskrimination” vagy a francia „discrimination” közvetítésével került a 19. század végén vagy a 20. század elején, főként a jogi és társadalomtudományi terminológia részeként. A latin gyökerekből fakadóan a szó eredetileg semleges jelentéssel bírt, csupán a különbségtétel aktusát jelentette, mely csak később, főként a 20. században kapott negatív, elítélendő társadalmi jelenség értelmet.

Jelentése

A „diszkrimináció” fő jelentése egy személy vagy csoport jogosulatlan és káros megkülönböztetése, kizárása vagy hátrányos megkülönböztetése más személyekkel vagy csoportokkal szemben, olyan jellemzők alapján, amelyek nem relevánsak az adott helyzetben, vagy amelyek a személy méltóságát és alapvető jogait sértik. Ezek a jellemzők többek között lehetnek: faj, etnikum, nem, nemi identitás vagy orientáció, vallás vagy világnézet, fogyatékosság, életkor, társadalmi származás, anyanyelv, politikai vélemény vagy bármely más személyes tulajdonság. Formális, jogi kontextusban a diszkrimináció konkrét törvényi definíciókkal rendelkezik, és a nemzetközi emberi jogi dokumentumokban (pl. Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata) és a nemzeti alkotmányokban/antidiszkriminációs törvényekben tiltott. Köznyelvi használatban gyakran tágabb értelemben, bármilyen igazságtalannak vélt megkülönböztetésre utal. Statisztikában és matematikában a „diszkriminancia” vagy „diszkrimináns” (lásd: Változatok és származékszavak) teljesen eltérő, semleges jelentéssel bír, a megkülönböztető képességet vagy egy egyenlet gyökeinek természetét meghatározó mutatót jelentve.

Stílusérték és használat

A „diszkrimináció” szó elsősorban formális, tudományos, jogi és közéleti/közírói stílusjegyeket hordoz. Használata jellemző a társadalomtudományokban (szociológia, jogtudomány, politikatudomány, közgazdaságtan), a közpolitikai vitákban, az emberi jogi dokumentumokban, jelentésekben és a médiában a társadalmi igazságtalanságok tárgyalásakor. Bár a köznyelvben is használatos, itt is megmarad súlyos, negatív konnotációjának és formálisabb hangvételének. Nem jellemző a tréfás vagy laza, szlengszerű kontextusokban való használata, mivel a fogalom súlyát és a velejáró társadalmi problémákat jelzi. A szó használata általában komoly vitát, elítélést vagy kritikai elemzést sugall.

Példamondat(ok)

A munkahelyi diszkrimináció törvénybe ütköző gyakorlat, amikor például egy alkalmazottat kizárólag nemi hovatartozása miatt megfosztanak előléptetési lehetőségtől, annak ellenére, hogy szakmailag teljes mértékben alkalmas lenne a magasabb pozícióra.

A lakásbérlés területén tapasztalt etnikai diszkrimináció súlyos akadályt jelent a társadalmi mobilitás előtt, amikor egy roma származású család bérbe vételi kérelmét rendszeresen elutasítják, holott megfelelnek minden anyagi és egyéb feltételnek.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: megkülönböztetés (negatív értelemben), kirekesztés, hátrányos megkülönböztetés, előítéletességből fakadó elbánás, egyenlőtlen bánásmód, szelektálás (diszkriminatív értelemben), stigmatizálás (részlegesen fedi).

Antonímák: egyenlő bánásmód, egyenlőség, inklúzió (befogadás), egyenlő esélyek, igazságosság, pártatlanság, elfogadás.

Változatok és származékszavak

A „diszkrimináció” szóból számos származék képződött a magyar nyelvben. A leggyakoribb az ige: diszkriminál (diszkriminál, diszkriminált, diszkriminálna), jelentése: megkülönböztet, kirekeszt, hátrányosan kezel. Melléknévként használatos a diszkriminatív (diszkriminatív magatartás, diszkriminatív intézkedés), jelentése: megkülönböztető, kirekesztő jellegű. A diszkrimináló melléknév vagy főnév is előfordul (a diszkrimináló tényezők; a diszkrimináló). Fontos megkülönböztetni a matematikai/statisztikai fogalomként használt diszkrimináns vagy diszkriminancia főneveket, amelyek a fenti szavaktól teljesen eltérő, semleges vagy technikai jelentéssel bírnak (pl. másodfokú egyenlet diszkriminánsa). A diszkriminációmentes összetett melléknév is gyakori, jelentése: diszkriminációt nem tartalmazó, egyenlő bánásmódot biztosító.

Multikulturális vonatkozás

A „diszkrimináció” szó és fogalma szinte minden európai nyelvben jelen van, közvetlenül a latin gyökerekről vagy egymásból kölcsönözve (angol: discrimination, francia: discrimination, német: Diskrimination, olasz: discriminazione, spanyol: discriminación). A jelentésmagja nagyon hasonló: az igazságtalan megkülönböztetés. Azonban fontos nyelvi különbség figyelhető meg az angol nyelvben. Az angol „discrimination” szónak létezik egy pozitív, régebbi jelentése is, amely „jó ízlés, megkülönböztető képesség, finom megítélés” (pl. „a man of discrimination”) értelemben használatos. Ez a pozitív árnyalat a magyar „diszkrimináció” szóban teljesen hiányzik, amely kizárólag a negatív jelentést hordozza. Az angol nyelvben ezért a negatív jelentés hangsúlyozására gyakran használják a „unfair discrimination” kifejezést. Az orosz nyelvben (дискриминация – diskriminatsiya) és a kínai nyelvben (歧视 – qíshì) a szó/fogalom szintén a negatív, igazságtalan megkülönböztetést jelenti, hasonlóan a magyarhoz. A globális emberi jogi diskurzusban a szó jelentése és használata jelentős mértékben egységes.

Szóelválasztás:

disz-kri-mi-ná-ció

Ragozás (a főnév és az ige):

Főnév (diszkrimináció): diszkriminációt (tárgyeset), diszkriminációval (eszközhatározói), diszkriminációért (célhatározói), diszkriminációban (belső helyhatározói), diszkriminációból (elhatározói), diszkriminációra (ráhatározói), diszkriminációk (többes szám) stb. Igé (diszkriminál): diszkriminálok (1. sg. jelen), diszkriminálsz (2. sg. jelen), diszkriminál (3. sg. jelen), diszkriminálunk (1. pl. jelen), diszkrimináltam (1. sg. múlt), diszkriminálna (feltételes mód), diszkrimináljon (felszólító mód) stb.

A diszkrimináció lényege nem pusztán a különbség észlelésében vagy akár a különbségtételben rejlik, hanem abban, hogy ez a különbségtétel alapvetően igazságtalan, megalázó és káros következményekkel jár egyes személyek vagy csoportok számára, alaptalanul vagy aránytalanul korlátozva hozzáférésüket erőforrásokhoz, lehetőségekhez, szolgáltatásokhoz vagy a társadalmi élet teljes értékű részvételehez. Ez a megkülönböztetés rendszerint olyan védett vagy érzékeny jellemzőkre épül, amelyeket az egyén nem vagy csak jelentős áldozattal képes megváltoztatni (pl. bőrszín, származás, nem, születési fogyatékosság), és amelyeknek nem kellene, nem szabadna döntő szerepet játszania az egyenlő esélyek és a méltányos bánásmód terén.

Felfogása tehát elengedhetetlenül összefügg az emberi méltóság, az alapvető szabadságjogok és az igazságosság elveivel. Nem csupán egyéni rosszindulat vagy előítélet kérdése, hanem gyakran strukturális, intézményesült gyakorlatok és társadalmi normák eredménye, amelyek akár tudattalanul is működhetnek, fenntartva és erősítve a társadalmi egyenlőtlenségeket. A diszkrimináció elleni küzdelem tehát nem csupán egyéni viselkedésmódok megváltoztatását, hanem a társadalmi rendszerek, szabályok és gyakorlatok átfogó átalakítását és az inkluzív, sokszínű társadalom építését jelenti.