Éra

Az éra fogalma a történelemfilozófia és a kronológia alapvető kategóriájaként jelent meg, jelentőségét tekintve messze túlmutat a pusztán időbeli egységen. A szó nem csupán hosszabb történelmi szakaszokat jelöl, hanem elválasztóvonalat is képez, amely egy új világkép, társadalmi rend vagy kultúrális paradigmaváltás kezdetét szimbolizálja. Gyakori tévedés azonban, hogy az érát egyszerűen szinonimaként használják az időszak (korszak) vagy a kor szavakkal, holott az éra általában nagyobb méretű, átfogóbb változásokra utal, és gyakran egy meghatározó eseményhez, például egy uralkodó trónralépéséhez vagy egy forradalmi felfedezéshez kötődik. Másik elterjedt tévhit, hogy az éra kifejezetten földtani fogalom lenne, noha azon kívül számos más területen is alkalmazzák.

A mindennapi nyelvhasználatban az éra gyakran metaforikusan is felbukkan, jelölve például egy személy életútjának meghatározó szakaszát vagy egy szervezet átalakulását, esetenként kissé eltúlzva a jelentőséget. Kulturális kontextusban, különösen a populáris történelemszövegekben vagy médiában, előfordul, hogy a fogalom jelentéstartalma elmosódik, és a korszak szóval összemosódik, ami pontatlanságot okoz. Filozófiai szempontból az éra fogalma folyamatos vitát generál a történelem periodizációjának lehetőségéről és értelméről, hiszen egy éra határai ritkán élesek és vitathatatlanok, inkább értelmezés kérdései.

A szó alakja

Éra. A szó főnév, amely egy meghatározott, hosszabb időintervallumot, gyakran jelentős történelmi, kulturális vagy földtani változásokkal jellemezve, jelöl.

Kiejtés

/ˈeːrɒ/

Eredet / etimológia

Az „éra” szó a latin nyelvből ered, ahol az „aera” többes számú alakja az „aes” (régiesen: réz, pénz, időszámítás) szónak. Az ókori Rómában az „aera” kifejezés arra az időpontra utalt, amelytől kezdve egy adott közösség (város, tartomány) számította az éveket, gyakran egy alapító eseménytől kezdve. A latin szó a középkori latinon és főként a francia „ère” szón keresztül jutott el a magyar nyelvbe a 18-19. század fordulóján. A francia hatás erős volt a történetírás és a földtudományok terminológia alakulásában, így a szó a magyar nyelvbe is ezen a közvetítő úton épült be, megtartva az időszámítás vagy egy jelentős korszak kezdetét jelentő alapértelmezést.

Jelentése

Az „éra” szó elsődleges jelentése egy hosszabb, jól körülhatárolt történelmi, kulturális, tudományos vagy földtani időszak, amelyet meghatározó jellemzői, eseményei vagy személyiségei tesznek egyedivé. A történettudományban gyakran egy uralkodó (pl. Mária Terézia kora), egy dinasztia (pl. Árpád-kor, bár ez inkább kor), egy forradalmi mozgalom (pl. a felvilágosodás kora) vagy egy meghatározó társadalmi-gazdasági rendszer (pl. a feudalizmus kora) nevéhez kötik. A földtudományokban (geológia, paleontológia) az éra a geochronológiai időskála egyik legnagyobb egysége (pl. mezozoikum), amely több korszakot foglal magában. Átvitt értelemben használják bármely meghatározó, új kezdetet jelentő időszak jelölésére egy szervezet, egy iparág vagy akár egy személy életében (pl. „új éra kezdődött a cég történetében”).

Stílusérték és használat

Az „éra” szó közép- vagy formális stílusréteget képvisel. Leginkább történelmi, geológiai, tudományos, újságírói, publicisztikai vagy üzleti szövegekben, valamint magasabb szintű beszédben fordul elő, ahol egy nagyobb időintervallumot vagy egy jelentős változást jelölő korszakot kell megnevezni. Nem jellemző a nagyon hétköznapi, laza beszédre, bár előfordulhat olyan kontextusokban, ahol hangsúlyozni kívánják valaminek a jelentőségét vagy véglegességét. Ritkán használják pejoratív értelemben, bár a „…kora leáldozott” típusú kifejezésekben benne lehet a korszak lezárulásának negatív felhangja is. Stílusértéke inkább semleges vagy enyhén emelkedett.

Példamondat(ok)

A felvilágosodás érája radikális változásokat hozott az európai gondolkodásmódban és társadalmi struktúrákban, előkészítve a forradalmak talaját.

A digitális technológia elterjedése egy teljesen új érát nyitott meg az emberi kommunikáció és információátvitel terén, melynek társadalmi hatásai még mindig bontakoznak ki.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: korszak, kor, idő, időszak, idővonal, periódus, fázis, szakasz (utóbbi kettő inkább kisebb egységekre utal).

Antonímák: Az éra mint hosszabb, jellemző időszak fogalmának közvetlen egyértelmű ellentéte nincs. Kontextustól függően lehet: pillanat, szünet, átmenet, folytonosság, stagnálás. Az éra kezdetének vagy végét jelölő eseményre lehet utalni: kezdet, vég, fordulópont, átmenet.

Változatok és származékszavak

Az „éra” szó önálló származékai a magyar nyelvben viszonylag korlátozottak. A leggyakoribb a többes számú alak: érák (pl. „a földtörténet különböző érái”). Melléknévi származéka az érához kapcsolódó vagy éra-szerű kifejezések, de ezek nem állandósultak. Igét nem képez belőle a magyar nyelv. Jelzőként használható más főnevek előtt is, például érahatárolás (bár ez inkább összetétel), vagy éraváltás, ami egy új éra kezdetét jelenti. A szó gyakran része összetett kifejezéseknek, mint jégkorszak, atomkorszak, űrkorszak, ahol a korszak helyett gyakran használják, de jelentésük itt nagyon hasonló.

Multikulturális vonatkozás

Az „éra” szó rokon alakjaival és jelentésével számos indoeurópai nyelvben megtalálható, köszönhetően latin eredetének. Az angolban era (/ˈɪərə/ vagy /ˈɛrə/) jelentése nagyon hasonló a magyarban használtakhoz: hosszabb történelmi vagy földtani korszak. A földtani használat itt különösen meghatározó. A németben Ära (/ˈɛːʁa/) szintén a korszakot jelöli, gyakran egy uralkodóhoz vagy politikai rendszerhez kötve. A francia ère (/ɛʁ/) jelentése szintén megegyezik. Az olasz era és a spanyol era ugyanígy viselkedik. A jelentésbeli különbségek minimálisak, főleg a konkrét történelmi vagy kulturális kontextusban jelentkező árnyalatokban. Az oroszban az эпоха (epoha) szó hasonló jelentéstartalommal bír, bár ott is használják az эра (era) szót, különösen a földtani korszakok vagy az időszámítás (pl. Kr.e.) jelölésére. A kiejtés természetesen nyelvfüggő, de az alap fogalom meglepően konzisztens a nyugati nyelvekben.

Szóelválasztás	é-ra
Ragozás	E/1: éra; T/1: érát; M/1: érának; E/3: érával; M/3: éráért; E/2: érára; M/2: érán; E/2: érából; T/3: érává; T/2: éráig; E/3: éráként; E/1: érák; T/1: érákat; M/1: éráknak; E/3: érákkal; M/3: érákért; E/2: érákra; M/2: érákon; E/2: érákból; T/3: érákká; T/2: érákig; E/3: érákként.

Az éra mint fogalom lényegében egy nagyobb történelmi vagy természeti folyamat strukturálását szolgálja. Nem pusztán kronológiai egység, hanem értelmezési keret, amely segít megérteni a változások irányát, mértékét és összefüggéseit. Egy éra meghatározása mindig utólagos, értelmezésen alapuló konstrukció, amely a jelentős események, tendenciák és személyiségek kiemelésével igyekszik rendszert vinni az idő bonyolult folyásába. Egy éra létrejötte gyakran egy világos törésponthoz, egy fordulóponthoz kötődik, amely után a dolgok alapvetően másként folytatódnak.

Az éra fogalmának használata tehát messze túlmutat az egyszerű időmérésen. Társadalmi és kulturális konszenzusra utal arról, hogy mi számít jelentős váltásnak. Egy korszakot érává emelő tényező nem pusztán az idő hossza, hanem annak minőségi átalakulása, a régi rendszerek felbomlása és újak kialakulása. Az éra mint kategória emiatt mindig is vita tárgya marad, hiszen a jelentőség értékelése és a határok meghúzása történészről történészre, korról korra változik, tükrözve a saját korunk kérdéseit és értékrendjét. Ennek ellenére maradandó eszköze marad a múlt értelmezésének és a jelen pozicionálásának.