Intim

A magyar nyelvben az „intim” szó jelentése túlnyomórészt a magánélet, a személyes közeledés és a zárt körű kapcsolatok területére utal, erősen társítva a bizalommal, a diszkrécióval és a kizárólagosság érzésével. Történelmileg és kulturálisan a fogalom értelmezése érzékenyen változott; a társadalmi normák, a vallás és a politikai rendszerek (például a szocializmus alatti állami beavatkozás a privát szférába) mély hatással voltak az intimitás megélésére és értelmezésére. Gyakori tévhit, hogy az intim szó kizárólag testiséget vagy szexualitást jelentene, holott jelentéskörébe tartozik az érzelmi közelség, a mély, személyes megosztás és a bizalmas légkör is. Egy másik gyakori félreértés, hogy az intim szituációk feltétlenül csak párkapcsolatokra vagy romantikus kontextusra korlátozódnának.

Az intimitás fogalma a magyar filozófiai és irodalmi diskurzusban is jelentős szerepet kapott, gyakran a modernitás és az individualizmus tükréként vizsgálva, ahol az egyén privát világa válik az identitás meghatározó elemévé. Irodalmi művekben – legyen szó Krúdy Gyula melankolikus atmoszférájáról vagy Mándy Iván városi novelláiról – az intim pillanatok gyakran hordozzák a legmélyebb emberi igazságokat és konfliktusokat. Fontos megkülönböztetni az „intim” és a „privát” fogalmát is: míg az utóbbi főleg a nyilvánosságtól való elzárkózást, a személyes tér meglétét jelöli, addig az „intim” a kapcsolatokban megnyilvánuló belső kötelékek minőségére, a megosztás mélységére és érzelmi sűrűségére utal. Az intimitás nem feltétlenül igényel fizikai magányt, lényege a pszichikai és érzelmi közelség.

A szó alakja

Intim. Ez a melléknév a magyar nyelvben alapalakban használatos, jelzői vagy állítmányi funkcióban, és ragozható. Például: Az intim beszélgetés megkönnyítette a megbékélést.

Kiejtés

IPA: [ˈintim]

Magyar fonetikai leírás: in-tim (rövid „i” hanggal mindkét szótagban, a hangsúly az első szótagon van)

Eredet / etimológia

Az „intim” szó a francia intime melléknévből került a magyar nyelvbe a 19. század második felében, amikor számos francia eredetű szó honosodott meg a kultúra és a társadalomtudományok területén. A francia szó maga a latin intimus szóból származik, amely a legbelsőbb, legmélyebb, legtitkosabb jelentést hordozta, és amely az inter (között, bent) határozószóból képzett intimus (legbelsőbb, legmélyebb) szuperlatívusz formából ered. Így az eredeti, szó szerinti jelentése: „a legbelsőbb”, „a legmélyebben rejlő”. A magyar nyelvbe való beépülés a társadalmi és kulturális átalakulások, valamint a polgári életformák megjelenésének időszakára esik, amikor a privát szféra és a személyes kapcsolatok új értelmet nyertek.

Jelentése

Az „intim” melléknév a magyar nyelvben több, egymással rokon jelentéstartalommal bír. Elsősorban a személyes, magánjellegű, kizárólagosan bizonyos emberekre korlátozott dolgot vagy helyzetet jelöl, amely nyilvánosságtól vagy idegenek jelenlététől mentes (pl. intim környezet, intim találkozó). Másodszor, az érzelmileg nagyon közeli, mély bizalmon alapuló, meghitt kapcsolatra utal (pl. intim barátság, intim pillanat). Harmadszor, a testhez, különösen a nemi szervekhez közeli, azokkal kapcsolatos jelentést is hordoz, bár ez a használat inkább a hivatalos vagy orvosi nyelvben jellemző (pl. intim higiénia, intim részek). Negyedesként, aprólékos részletekre kiterjedő, alapos, nagyon közelről végzett értelemben is használatos, főleg művészeti kontextusban (pl. intim ismeret, intim portré). Az érzelmi és a szűk körű, zárt jelentés a leggyakoribb a mindennapi nyelvhasználatban.

Stílusérték és használat

Az „intim” szó stílusértéke semleges formális, de könnyedebb, közvetlenebb kontextusokban is gyakran előfordul. Nem tekinthető kifejezetten köznyelvi vagy szlángos kifejezésnek, inkább a kultúrált, írott és beszélt nyelv egyik eleme. Elsősorban olyan szituációkban és témákban használatos, amelyek a személyes kapcsolatokat, érzelmeket, a privát szférát, a bizalmat vagy a testiség bizonyos aspektusait érintik. Irodalomban, pszichológiában, szociológiában, orvosi szaknyelvben és a mindennapi beszédben egyaránt megtalálható. Hangulatát tekintve gyakran pozitív érzelmi töltéssel bír (meghittség, biztonság, kötődés), de semlegesen is használható (pl. intim részletek), vagy akár kényelmetlen/kellemetlen konnotációt is kaphat, ha kényszerített vagy kellemetlen magánszituációról van szó, illetve az orvosi jelentésében.

Példamondat(ok)

A park elhagyatott sarkában egy intim kis pad várta őket, ahol nyugodtan elbeszélgethettek.

Bár évek óta ismerték egymást, csak most alakult ki közöttük egy igazán intim kapcsolat, amelyben mindent meg tudtak osztani.

Az orvos részletesen elmagyarázta az intim betegségek megelőzésének fontosságát.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: meghitt, bensőséges, bizalmas, személyes, magánjellegű, zártkörű, privát, közelálló, közeli, testhez közeli (orvosi kontextusban)

Antonímák: nyilvános, hivatalos, formális, távolságtartó, felszínes, idegen, közömbös, távoli, nyílt (a zártkörű jelentésben), illetlen, indiszkrét (a bizalmas jelentésben)

Változatok és származékszavak

Az „intim” melléknévből több származék képzett szó is létezik a magyar nyelvben. A leggyakoribb a intimitás főnév, amely az intim állapotot, hangulatot, kapcsolatot vagy szituációt jelöli (pl. az intimitás érzése, fizikai intimitás). A intimkedik ige a bizalmas, meghitt viselkedést, flörtölést vagy fizikai közeledést jelenti, gyakran pejoratív árnyalattal (pl. Folyton intimkedtek a sarokban). A intimkör összetett szó zárt, bizalmas társaságot jelent. Ritkábban használt, de létező a intimitásellenes (az intimitást gátló) vagy a hiperintim (túlságosan intim) alak is. Az „intim” ragozott formái (pl. intimre, intimmel, intimhez) a szabályos melléknévi ragozás szerint képződnek.

Multikulturális vonatkozás

Az „intim” szó sok európai nyelvben megtalálható, mind a latin eredetű nyelvekben (francia: intime, olasz/spanyol: íntimo, portugál: íntimo), mind a germán nyelvekben (német: intim, angol: intimate, holland: intiem), sőt a szláv nyelvekben is (orosz: интимный – intimnij, lengyel: intymny). Az alapjelentés (a személyes, magánjellegű, mélyen bizalmas) általában közös, de árnyalatokban különbségek mutatkoznak. Például az angol „intimate” jelenthet kifejezetten erős személyes kapcsolatot, de főnévként („an intimate”) a legközelebbi barátot/partner is. A német „intim” gyakrabban hordoz erősebb szexuális konnotációt, mint a magyar, és a „privat” inkább a magánéletre vonatkozik. Az orosz „интимный” (intimnij) is erősen társul a szexualitással. A francia „intime” talán a legközelebb áll a magyar szó szélesebb, érzelmi és személyes értelmezéséhez. Az európai kultúrákban az intimitás megítélése és mértéke is jelentős eltéréseket mutat, például a fizikai közelség elfogadottsága vagy a személyes információk megosztásának szokásai terén.

Szóelválasztás	in-tim
Ragozás (alanyeset egyes szám)	intim (alapalak), intimet (tárgyeset), intimnek (részeshatározó), intimmel (eszközhatározó), intimért (célhatározó), intimig (határozói), intimen (superessivus), intimről (delativus), intimhez (allativus), intimből (elativus), intimre (sublativus), intimig (terminativus), intimmé (translativus), intimért (causativus), intimvá (formativus). Többes szám: intimek, intimeket, intimeknek, stb.

Az „intim” fogalma a magyar nyelvhasználatban egy összetett, több rétegű jelentéshálóval rendelkezik. Elsősorban a kizárólagosság és bizalom jellemzője: intim helyszín, kapcsolat vagy beszélgetés mindig azt jelenti, hogy az adott szituáció vagy kapcsolat nem nyitott mindenki számára, csak egy szűk, kiválasztott kör részére, ahol a résztvevők biztonságban érezhetik magukat a megosztásra. Ez a kizárólagosság nem feltétlenül fizikai, hanem inkább pszichológiai és érzelmi térre utal. Az intimitás feltételezi a kölcsönös beleegyezést és az egymás iránti tiszteletet a privát szféra határainak betartásában.

Emellett az intimitás szorosan kapcsolódik a közelség mélységéhez. Nem elég a fizikai közelség vagy a gyakori érintkezés; az igazi intimitás az érzelmi és lelki közelséget, a sebezhetőség elfogadását, a mélyreható megértést és a hitelt érdemlő, őszinte kommunikációt jelenti. Ez a mélység teszi lehetővé a valódi kapcsolódást, ahol az egyén nem csak szerepeit játssza, hanem önmaga lehet. Az intim pillanatok gyakran hozzák létre azokat a meghitt, feledhetetlen emlékeket, amelyek az emberi kapcsolatok értékes alapját képezik, legyen szó barátságról, családi kötődésről vagy romantikus szerelemről. Az intimitás keresése és ápolása tehát alapvető emberi szükséglet, amely hozzájárul az identitásunk kialakításához és a boldogságérzetünk megerősítéséhez.