Invalidus

Az „invalidus” fogalma a magyarországi társadalombiztosítás kialakulásának korai szakaszára vezethető vissza, amikor az állam részvétele a rászorulók ellátásában még kizárólag a teljes munkaképtelenség alapján történt. A szó nyelvi struktúrája tükrözi azt a hierarchikus gondolkodást, amelyben az egyén társadalmi státuszát egészségi állapota határozta meg, és amelyben a „gyengeség” mint alapvető jellemző került előtérbe. Ez a szemléletmód különösen a dualizmus kori törvényhozásban nyert kifejezést, ahol az invalidusok státuszát gyakran a család vagy község „terhének” minősítették.

A modern fogyatékosságfogalommal szemben az „invalidus” terminus implikálja a funkcionális képesség teljes és visszafordíthatatlan hiányát, miközben semlegesíti az egyéni adaptációs képességeket. A 20. század második felében bekövetkező paradigmaváltás – a független élet lehetőségének elismerése, az akadályozó társadalmi környezet kritikája – váltotta nyelvileg elavulttá a kifejezést. Ma már csak mint nyelvtörténeti reliktum, vagy a korabeli diszkurzus pontos rekonstrukciójakor alkalmazandó terminus.

A szó alakja

Invalidus. A szó főnévként használatos a magyar nyelvben, gyakran történelmi vagy jogi szövegkörnyezetben, azon személyekre utalva, akik testi vagy szellemi fogyatékosság miatt munkaképtelenek. Jelentése a modern nyelvhasználatban részben elavultnak tekinthető.

Kiejtés

[ˈin.vɒ.li.dus]

Eredet / etimológia

A latin invalidus melléknévből ered, melynek közvetlen jelentése „erőtlen, gyenge, érvénytelen” (in- tagadó partikula + validus „erős, érvényes”). A 18–19. század fordulóján került át a magyar jogi és orvosi terminológiába a német és osztrák közigazgatási gyakorlat közvetítésével. Eredetileg a hadseregből leszerelt, sebesülés miatt munkaképtelen katonák megnevezésére alkalmazták.

Jelentése

1. Történelmi/jogi értelmében: Állandó testi vagy szellemi akadályozottság miatt önálló megélhetésre képtelen személy, akit a társadalom gondozása alá vesz (pl. hadiinvalidus).
2. Orvosi szakszóként: Krónikus betegség vagy súlyos sérülés következtében tartósan munkaképtelenné vált egyén (a 20. század közepéig használták).
3. Átvitt értelemben (ritka): Érvénytelenné vált dokumentum vagy jogállás metaforikus megnevezése. A mai magyar nyelvben a „fogyatékos” vagy „rokkant” szavak váltották fel, de szigorúan vett jogi szövegekben előfordul.

Stílusérték és használat

Kizárólag formális és tudományos regiszterben használatos, erősen elavult színezetű. Főként történelmi tanulmányokban, levéltári okmányok elemzésében, vagy a 19–20. századi jogszabályok idézésekor kerül elő. Köznyelvi használata stílushibának minősül, modern kontextusban sértő lehet, mert a passzivitást és teljes támaszkodást sugallja (ellentétben a személyközpontú „fogyatékossággal élő” megnevezéssel).

Példamondat(ok)

Az 1878-as törvénycikk az olyan hadi invalidusok nyugdíjazásáról rendelkezett, akiknek sérülése meghaladta a 60%-os munkaképesség-csökkenést.
A bécsi kórház speciális osztályt létesített a gyári balesetekben megsérült invalidusok hosszú távú rehabilitációjára.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: rokkant, nyomorék (elavult/pejoratív), munkaképtelen, fogyatékos (általánosabb), gondozott

Antonímák: épelméjű, munkaképes, egészséges, önellátó, valid (átvitt értelemben)

Változatok és származékszavak

Invaliditás: Főnév, az invalidus állapotát vagy jogi kategóriáját jelöli (pl. „az invaliditás elismerése”).
Invalidál: Ige, érvénytelenítést jelent (pl. „a bíróság invalidálta a végrendeletet”).
Rehabilitációs invalidus: Összetett szó, a 20. század elején használták a munkaerőpiacra visszailleszthető fogyatékosokra.

Multikulturális vonatkozás

Németül (Invalide) és franciául (invalide) szintén történelmi tónusú, de a német nyelvterületen formálisabb kontextusokban még használatos. Angolul (invalid) az érvénytelenítés fő jelentése dominál (pl. invalid contract), míg a fogyatékosságot kifejező használata (an invalid) már archaikus és sértőnek számít. Olaszul (invalido) megőrződött a hadirokkantok hivatalos megnevezéseként.

Szóelválasztás	In-va-li-dus
Ragozás	Mint a „templom” szócsoport: invalidus – invalidusok ragozása: invalidusnak, invalidussal, invalidusokért (különírást minden alak megőriz)