Jubileum

A jubileum fogalma mélyen gyökerezik a keresztény hagyományokban, ahol eredetileg a zsidó Jóbel évre, az ötvenedik évre utalt, melyet a bűnök elengedésének és a földek visszaadásának időszakaként ünnepeltek. A katolikus egyház ezt a gyakorlatot átvette, és a pápai jubileumokat hivatalos szent évként iktatta be, ahol zarándoklatok és kegyelmi esztendők kapcsolódnak hozzá. Magyarországon a kifejezés a 19. századtól vált általánossá, elsősorban uralkodói, intézményi vagy egyházi évfordulók jelölésére, de a szocialista időszakban ideológiai célokra is felhasználták, például „munkásjubileumok” formájában. Egy gyakori tévhit, hogy a jubileum kizárólag fémevők (ezüst-, arany-, gyémántjubileum) vonatkozik, holott jelenthet bármely jelentős, ünnepélyes évfordulót, akár 10 éveset is.

A mindennapi nyelvhasználatban gyakran összetévesztik az „évforduló” és a „jubileum” fogalmát. Míg az előbbi semleges, időbeli jellegű, addig a jubileum magasabb rendű ünnepséget, ünnepélyes megemlékezést és társadalmi elismerést sugall. Túlzott használata – például jelentéktelen személyes dátumokra – a szó értékének csökkenéséhez vezet, mivel eltávolodik eredeti, méltóságteljes hangvételétől. Irodalmi kontextusban gyakran metaforaként szolgál időbeli mérföldkövek vagy történelmi visszatérések jelölésére, például Krúdy Gyula vagy Márai Sándor műveiben.

A szó alakja

A szó alapszótári formája: jubileum. Ez a főnév ragadó nyelvtani viselkedése miatt változatlan alakban használatos többes számú és birtokos szerkezetek kialakításakor is, például „jubileumok” vagy „jubileuma” formában.

Kiejtés

IPA: [ˈjubilɛum]

Eredet / etimológia

A szó a latin jubilaeum szóból ered, amely viszont a héber yōḇēl (jóbel) szóra vezethető vissza, jelentése eredetileg „kürt” vagy „kürt szó”, utalva a jubileumi év bejelentéséhez használt koskürtre. A latin nyelvű keresztény hagyományban (Vulgata) a kifejezés az ötvenévenkénti kötelező bűnbocsánati év fogalmát öltötte magára. A magyar nyelvbe valószínűleg a német Jubiläum közvetítésével került a 18–19. század fordulóján, elsősorhalomra egyházi és udvari környezetben.

Jelentése

Formális használatban a jubileum jelentős, kerek számú évfordulót jelöl, amelyet ünnepélyes keretek között megemlékezéssel, avagy ünnepséggel szokás megjelölni. Legelterjedtebb az egyházi (pápai jubileum), intézményi (egyetemi alapítás jubileuma), uralkodói (trónralépés évfordulója) és személyes (pl. 50. házassági jubileum) kontextusokban. Kollokviális értelemben néha bármely fontosabb évforduló szinonimájaként is használják, bár ez a stilisztikai pontatlanságot jelent. Szakmai nyelvterületeken (történelem, művészetek) gyakran jelöli egy személy vagy mozgalom életművének összegző időszakát, például „Bartók jubileumi évad”.

Stílusérték és használat

A jubileum kifejezés kiemelkedően formális és ünnepélyes stílusréteget képvisel. Elsősorban hivatalos beszédben, szakmai publikációkban, sajtóközleményekben és protokolláris események leírásában alkalmazzák. Pozitív értelmi töltete az elismerést, a tartósságot és a méltóságot hangsúlyozza. Használata nem ajánlott hétköznapi, laza szóhasználatban vagy jelentéktelen időpontok esetén, mert ezzel a szó súlyát veszítené. Irodalmi szövegekben gyakran kap szimbolikus szerepet az idő múlásának vagy történelmi ciklikusságnak ábrázolására.

Példamondat(ok)

A Magyar Állami Operaház ünnepi előadással emlékezett meg alapításának 140. jubileumáról, ahol a vendégek között számos kulturális nagykövet is jelen volt.

Bár szüleim már nem élnek, a család minden évben összegyűlik, hogy együtt ünnepeljük arany házassági jubileumuk emlékét, ahogy azt ők is tették volna.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: évforduló, ünnepélyes évforduló, évfordulós megemlékezés, évfordulóünnepség

Antonímák: hétköznapi nap, nem évforduló, megemlékezés nélküli dátum

Változatok és származékszavak

A jubileum főnév több származéka létezik a magyar nyelvben: jubileumi (melléknév, pl. jubileumi koncert), jubilál (ige, jelentése: jubileumot ünnepel, bár ritkán használatos), jubileumozik (tárgyatlan ige, köznyelvi változat). Származékai elsősorban az ünnepi jelleg és az időbeli mérföldkő kapcsán jellemző eseményekre, helyszínekre vagy érzelmekre utalnak.

Multikulturális vonatkozás

Az angol „jubilee” (kiejtés: [ˈdʒuːbɪliː]) kifejezés hasonló jelentéstartalommal bír, de erősebb kapcsolatot őriz a brit monarchia hagyományaival (pl. Diamond Jubilee). A német „Jubiläum” szó szerinti átvétele a magyarnak, jelentése és használata megegyezik. Olaszul („giubileo”) és spanyolul („jubileo”) szintén az egyházi jubileum a központi, bár az olasz nyelvben a „jubiláció” örömujjongást is jelent. Az orosz „юбилей” (jubilej) a szóhasználatban formálisabb, gyakrabban alkalmazzák állami vagy katonai évfordulókra.

Szóelválasztás	ju-bi-le-um
Ragozás	Egyes szám: jubileum (alanyeset), jubileumot (tárgyeset), jubileumnak (részes eset), jubileummal (eszközhatározói eset), jubileumban (helyhatározói eset), jubileumról (elöljárós eset); Többes szám: jubileumok, jubileumokat, jubileumoknak, jubileumokkal, jubileumokban, jubileumokról

A jubileum nem pusztán kronológiai jelző, hanem kulturális és emlékezeti gyakorlat, amely az idő múlását szimbolikus jelentéssel ruházza fel. Egy intézmény, személy vagy esemény jubileuma a múlt tiszteletét, a jelen összehasonlítását és a jövőre vonatkozó ígéreteket testesíti meg. Ezért kapcsolódnak hozzá olyan rítusok, mint díszelőadások, emlékkönyvek vagy ünnepi beszédek, amelyek átmenetet teremtenek a mindennapi és a kiemelkedő idő dimenziói között.

A modern korban a jubileum fogalma túllépett vallási keretein, és a kollektív identitásépítés eszközévé vált. Vállalati jubileumok, városalapítási évfordulók vagy művészeti mozgalmak jubileumi évadai is ezt a szerepet töltik be: közösségi tapasztalattá alakítják az időt, miközben a folytonosság illúzióját keltik. Ez a kettősség teszi egyedivé a szót – egyrészt a múlthoz köt, másrészt a jelen ünnepét teremti meg, így az emlékezet és a remény nyelvi metszéspontjaként funkcionál.