Kollaboráció

A kollaboráció fogalma a magyar történelem és közbeszédben kiemelkedően súlyos és töltött jelentéssel bír, elsősorban a második világháborús időszakhoz, a német megszálláshoz kapcsolódva. Ez alatt az időszak alatt értelmezése alapvetően negatívvá vált, jelentése egyenlővé vált a megszálló hatalommal való, az anyanemzet érdekeinek áruló módon történő szándékos együttműködéssel. Gyakori tévhit vagy leegyszerűsítés, hogy bármilyen formális vagy kényszerű együttműködést a megszállókkal automatikusan kollaborációnak minősítenénk; a fogalom a történészek körében inkább az aktív, önkéntes és a megszálló hatalom céljait szolgáló, gyakran a saját honfitársai ellen irányuló tevékenységet jelöli.

A fogalom filozófiai és etikai megközelítésben gyakran kerül elő a hűség, az erkölcsi választás és az egyéni felelősség kérdéskörében, különösen extrém helyzetekben, mint háború vagy idegen uralom. Ilyen kontextusokban a kollaboráció gyakran szemben áll az ellenállás fogalmával. Az irodalom és a filmművészet is gyakran foglalkozik a kollaboráció drámájával és erkölcsi dilemmáival, tovább erősítve annak kulturális súlyát és negatív felhangját a magyar köztudatban, bár a modern, semlegesebb kontextusokban (pl. művészet, tudomány) ez a töltettség enyhülhet.

A szó alakja

A szó alapszótári alakja: kollaboráció. Főnévként használatos, jelentését tekintve összetett történelmi és társadalmi fogalom.

Kiejtés

IPA: [kolːɒborɒˈt͡sijoː]

Eredet / etimológia

A „kollaboráció” szó a latin `collaboratio` szóból ered, amelynek jelentése „együttműködés”, és amely a `collaborare` („együtt dolgozni”) igéből származik, összetéve a `cum-` („együtt”) és a `laborare` („dolgozni”) elemekből. A magyar nyelvbe valószínűleg a német `Kollaboration` szó közvetítésével került a 19. század végén vagy a 20. század elején, eredetileg semleges, „együttműködés” jelentéssel. Azonban a második világháború idején, különösen a német megszállás alatt, a szó jelentése a magyar nyelvben radikálisan megváltozott, és erősen pejoratív, árulással azonosítható tartalmat kapott, amit azóta is visel.

Jelentése

1. (Történelmi, erősen pejoratív jelentés): Az anyanemzet vagy a saját közösség érdekeivel szemben álló, külföldi megszálló hatalommal vagy idegen uralommal való önkéntes, aktív és általában titkos együttműködés, amely gyakran a saját honfitársak ellen irányul (pl. besúgás, elárulás, közreműködés az elnyomásban). Ez a legelterjedtebb és legtöbbet súgárzó jelentés a magyar nyelvben, különösen a II. világháborús kontextusban.

2. (Általánosabb, kevésbé súlyos vagy semleges jelentés): Együttműködés, közös munka, kooperáció két vagy több fél között. Ez a jelentés inkább elvontabb, tudományos, művészeti vagy üzleti kontextusokban fordul elő (pl. „A két kutatócsoport kollaborációja gyümölcsöző eredményeket hozott”), bár a történelmi súly miatt ebben az értelemben is előfordulhat, hogy az „együttműködés” vagy a „kooperáció” szavakat részesítik előnyben.

3. (Informatika, technológia): Szoftverek, platformok vagy rendszerek együttműködési képessége, interoperabilitása (pl. „A dokumentumkezelő rendszerek kollaborációja”).

Stílusérték és használat

A „kollaboráció” szó stílusértéke és használata jelentősen függ a kontextustól. A történelmi, II. világháborús vonatkozásban rendkívül erős negatív felhanggal, pejoratív értékkel bír, súlyos vádként funkcionál. Ebben az értelemben formális és súlyos szó, amelyet történelmi elemzésekben, politikai diskurzusban vagy erkölcsi megítélés keretében használnak. Az általánosabb „együttműködés” jelentésében formálisabb, tudományos vagy szakmai nyelvi regiszterbe tartozik, és bár nem feltétlenül negatív, a történelmi konnotáció miatt óvatosan kezelik, és gyakran helyettesítik szinonimáival. Az informatikai kontextusban technikai zsargont képvisel, semleges stílusértékkel.

Példamondat(ok)

A történész a szemináriumon részletesen elemezte a megszállás idején zajló különböző kollaboráció formáit, kiemelve a belső politikai elit szerepét.

A két egyetem sikeres tudományos kollaborációt indított az éghajlatváltozás hatásainak vizsgálatára.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: együttműködés, kooperáció (főként semleges/általános jelentésben); összejátszás, árulás, áruló együttműködés, önkéntes szolgálat (főként pejoratív történelmi jelentésben).

Antonímák: ellenállás, tiltakozás, passzív ellenállás, szabotázs, hűség, hazafiság.

Változatok és származékszavak

Kollaboráns: Főnév. A kollaborációt végző személy, az együttműködő. Erősen pejoratív jelentéssel bír, gyakorlatilag azonos az „áruló” szóval a történelmi kontextusban (pl. „a németekkel együttműködő kollaboránsok”). Ez a leggyakoribb származék.

Kollaborál: Ige. Kollaborációt folytat, együttműködik (főként a negatív értelemben). Használata viszonylag ritka a hétköznapi nyelvben, inkább történelmi vagy elemző szövegekben találkozhatunk vele.

Multikulturális vonatkozás

A „kollaboráció” és rokon szavai (angol: collaboration, francia: collaboration, német: Kollaboration) szinte minden európai nyelvben megtalálhatók, közös latin gyökereik miatt. Azonban a jelentés és a konnotáció jelentős eltéréseket mutat. Nyugat-Európában (pl. Franciaországban, Belgiumban) a II. világháborús időszakban is erős negatív felhangja lett a szónak, hasonlóan a magyarhoz, az ottani német megszállással és azzal való együttműködéssel kapcsolatban. Az angol nyelvben a „collaboration” főként semleges vagy pozitív jelentésű („együttműködés”), különösen a művészeti, üzleti és tudományos területeken, bár a háborús kontextusban („collaboration with the enemy”) szintén súlyos negatív jelentést kap. Az informatikai használat („collaboration software”) széles körben elterjedt és semleges. Így a magyar nyelvben a szó történelmi súlya és negatív töltettsége kiemelkedően erős, és meghatározó a teljes fogalomhasználatra nézve.

Szóelvátasztás	kol-la-bo-rá-ció
Ragozás	kollaboráció – kollaborációt – kollaborációval – kollaborációért; Többes szám: kollaborációk – kollaborációkat – kollaborációkkal – kollaborációkért

A kollaboráció lényege nem pusztán technikai együttműködés, hanem egy mélyen erkölcsi és politikai kategória, amely az egyén vagy csoport hűségének, választásainak és a hatalommal való viszonyának kérdését feszegeti. Legsúlyosabb formájában a közösséggel, az országgal, az alapvető emberi értékekkel szembeni árulást jelenti, amelyben az együttműködő aktívan hozzájárul a megszálló vagy elnyomó hatalom céljainak megvalósításához, gyakran saját népe rovására. Ez a jelentés örökre összefonódott a 20. század közepének tragédiájával a magyar történelemben és kollektív emlékezetben.

Bár a szó használata kiterjedt az általánosabb „együttműködés” jelentéskörre is, különösen szakmai nyelvezetekben, a történelmi súly mindig jelen van a háttérben. Ez a kettősség tükrözi a nyelv bonyolultságát és a történelem által a szavakra rakott terhet. Egy tudományos konferencián vagy egy művészeti projektben a „kollaboráció” pozitívum lehet, de a magyar történelmi diskurzusban továbbra is az egyik legsúlyosabb erkölcsi és politikai vád marad, amely a nemzeti önkép és a múlt feldolgozásának egyik központi fogalmát jelenti.