Kommuna

A kommuna fogalma a magyar történelemben és társadalomtudatban mély nyomokat hagyott, elsősorban a XX. század második felének szocialista berendezkedéséhez kapcsolódva. Az ötvenes években bevezetett és a rendszerváltásig jellemző lakáspolitika keretében a nagyobb, korábbi polgári lakásokat több család között osztották fel, közös használatú konyhával, fürdővel és vécével. Ez a gyakorlat, amelyet gyakran kényszerűségből vagy politikai célból alkalmaztak, jelentősen formálta az emberek mindennapjait és a közösségi együttélés egy sajátos, gyakran negatív konnotációjú modelljét váltott ki. A szó maga erőteljesen beágyazódott a mindennapi nyelvhasználatba és a kollektív emlékezetbe.

Gyakori tévedés a „kommuna” szóval kapcsolatban, hogy kizárólag a politikai rendszerre vagy a lakásközösségre utalna. Valójában a fogalom szélesebb körű, magába foglalja az önkéntes, ideológiai alapon működő közösségi életformákat is (például mezőgazdasági vagy alternatív életmódú kommunák), bár Magyarországon ezek jóval ritkábbak. Emellett gyakran összetévesztik a „kommuna” kifejezést a „kolónia” vagy a „kollégium” szavakkal, amelyek másfajta közösségi élményt jelentenek, vagy a semlegesebb „közösségi élet” fogalmával, amely nem feltétlenül von maga után közös fizikai tér megosztását a magánélet legintimebb szféráiban. Ezek a konnotációk és összefüggések nélkülözhetetlenek a szó teljes értelmezéséhez.

A szó alakja

A szó alapalakja: Kommuna. Ez a főnév ragozásra képes, és számos összetétel alapjaként is szolgál a magyar nyelvben.

Kiejtés

IPA: [komːunɒ]

Eredet / etimológia

A „kommuna” szó a francia „commune” szóból ered, amelynek eredeti jelentése „község”, „közösség”, „önkormányzati egység”. A francia szó maga a középkori latin „communia” (közös dolgok) és a klasszikus latin „communis” (közös) szavakból származik. A szó a magyar nyelvbe valószínűleg a XIX. század második felében vagy a XX. század elején került, részben a nemzetközi munkásmozgalom, részben pedig a francia történelmi események (pl. a Párizsi Kommuna, 1871) hatására. Azonban a legmarkánsabb elterjedését és a mai leggyakoribb jelentését a szovjet mintára kialakított magyar lakáspolitika hozta el a XX. század közepén, ahol a szó gyakran a „kommunális lakás” rövidítéseként is funkcionált. Az orosz nyelv „коммуналка” (kommunalka) szava is közvetítő szerepet játszhatott a kifejezés elterjedésében és konkrét jelentésének kialakulásában a régióban.

Jelentése

A „kommuna” szónak a magyar nyelvben több, egymással rokon, de különböző árnyalatú jelentése van. Az elsődleges és leggyakoribb jelentés a szocialista időszakban kialakított, több család által közösen használt, fizikailag megosztott lakásra utal, ahol a szobák (és esetenként a konyha egy része) magánterületként funkcionált, míg a konyha, fürdőszoba és WC közös használatú volt. Második jelentésében bármilyen önkéntes vagy kényszerű, több család/ember által fizikailag megosztott lakóhelyet jelent, ahol a magánszférák korlátozottak, és a közös terek használata alapvető. Tágabb, általánosabb értelmében a szó minden olyan közösséget, csoportot vagy életformát jelent, amely a tulajdon, a munka vagy az életmód közösségén alapul, mint például mezőgazdasági kommunák, vallási kommunák vagy alternatív életmódú közösségek. Szociológiai kontextusban pedig együttélési forma, amelyben a tagok a magánélet jelentős részét közösen élik meg, gyakran közös célok és értékek mentén.

Stílusérték és használat

A „kommuna” szó stílusértéke és konnotációja erősen függ a használati kontextustól és a beszélő személyes tapasztalataitól, történelmi emlékezetétől. A szocialista időszaki közös lakásokra utalva erősen negatív, leértékelő konnotációval bír, amely a kényszert, a magánszféra hiányát, a zsúfoltságot, a konfliktusokat és az anyagi nehézségeket idézi fel. Ezért történelmi visszatekintésben vagy a kor élményeit felidéző beszélgetésekben gyakran negatív, panaszkodó vagy kritikus hangvétel kíséri. Az önkéntes, ideológiai kommunákra utalva a stílusérték semleges vagy akár pozitív is lehet, a közösségi szolidaritás, az alternatív életmód vagy az együttműködés értékeinek hangsúlyozásával. Tudományos (szociológiai, történelmi) szövegkörnyezetben a szó semleges, leíró jellegű, bár itt is előfordulhat az előző korszaktól örökölt negatív felhang. Az átlagos beszédben a szó inkább informális, bár megjelenhet hivatalos dokumentumokban is (pl. ingatlanhirdetések: „kommunás lakás”).

Példamondat(ok)

Gyerekkorom egy belső kerületi kommunában történt, ahol négy család osztozott egyetlen konyhán és fürdőszobán, ami számtalan apró konfliktus forrása volt.

A fiatal pár elhatározta, hogy csatlakozik egy vidéken működő, öko-gazdálkodással foglalkozó kommuna életéhez, remélve, hogy megtalálják a természethez közelebb álló, közösségi értékekre épülő életformát.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: közös lakás, kommunális lakás, megosztott lakás, lakóközösség, kollektíva (ritkábban, szűkebb értelemben), közösség (általánosabb értelemben).

Antonímák: magánlakás, családi ház, külön lakás, egyedülálló lakás, villa.

Változatok és származékszavak

A „kommuna” főnév számos származékkal és összetétellel rendelkezik a magyar nyelvben. A leggyakoribb származék a kommunás melléknév, amely a kommuna lakójára utal („kommunás család”) vagy magára a kommuna jellegű lakásra („kommunás lakás”). A kommunáskodás főnév a kommunában való életmódot, gyakran a nehézségeket és konfliktusokat is magában foglalva, jelöli. Gyakoriak az olyan összetételek is, mint kommunalaksó (a közös lakás egy szobája), kommunakonyha, kommunafürdő, amelyek a megosztott lakás konkrét elemeire utalnak. A kommunizmus szó szoros etimológiai rokonságban áll vele, bár jelentése és használata teljesen különbözik. Ritkábban előfordulhat a kommunálé (a közös költségek gyűjtőneve egy kommunában) vagy a kommunázik ige (kommunában lakik/él).

Multikulturális vonatkozás

A „kommuna” alapja, a latin „communis”, számos nyelvben megtalálható hasonló jelentésű szavakban. Az angol „commune” szó elsősorban az önkéntes, gyakran vidéki, alternatív életmódú közösségekre utal (pl. mezőgazdasági kommuna), és általában semleges vagy pozitív konnotációval bír. A francia „commune” elsősorban a legkisebb közigazgatási egységet (községet, önkormányzatot) jelenti, Párizs városi önkormányzata is ez a név. A német „Kommune” is hasonlóan a helyi önkormányzatra utal, bár használják az önkéntes közösségekre is. Az orosz nyelv azonban, amely közvetlenül befolyásolta a magyar kifejezés konkrét jelentését, a „коммуналка” (kommunalka) szót használja pontosan a szocialista korszakból ismert, több család által megosztott lakásokra, szintén erősen negatív asszociációkkal. Ez mutatja, hogy bár az etimológia közös, a konkrét társadalmi gyakorlat és történelmi tapasztalat formálja a szó helyi jelentését és érzelmi töltetét. A spanyol „comuna” és az olasz „comune” is inkább a közigazgatási egységet vagy az önkéntes közösséget jelölik, nem a megosztott lakást.

Szóelválasztás	kom-mu-na
Ragozás	kommuná- (többesszám: kommunák, ragos alakok: kommunában, kommunára, kommunától, kommunával stb.)

A kommuna fogalma lényegében egy olyan közös életforma, amely a fizikai tér, az erőforrások, esetenként a munkavégzés vagy az életvezetés alapvető elemeinek megosztásán alapul. Ez a megosztás lehet önkéntes választás, ideológiai meggyőződésből fakadó gyakorlat (mint egy mezőgazdasági vagy vallási közösség esetén), vagy történelmi, társadalmi kényszer következménye (ahogy a XX. századi Magyarországon és más posztszocialista országokban megvalósult). Az önkéntes modell a közösség, az együttműködés és a közös értékekre helyezi a hangsúlyt, míg a kényszerű megvalósítás elsősorban a magánszféra hiányát, a zsúfoltságot és az ebből fakadó konfliktusokat hozta magával.

Így a „kommuna” nem pusztán egy lakástípus vagy közösségi forma leírása, hanem egy erőteljesen történelmi és kulturális kontextusba ágyazott fogalom, amely mélyen érintette és formálta azok életét, akiknek sorsa ebben a berendezkedésben bonyolódott. A szó használata önmagában is tükrözi ezt a komplexitást: egy lakóközösség leírásakor semleges lehet, de gyakran hordozza az emlékek terhét és a közös élményekből fakadó érzelmi töltetet, amely Magyarországon túlnyomórészt negatív. A kommuna mint jelenség tehát egyedülálló lencséket nyújt a társadalmi kohézió, a magánélet és a közösség viszonyának, valamint a történelmi körülmények által kikényszerített életformák elemzéséhez.