Atribútum

Az atribútum fogalma a filozófiai gondolkodásban alapvető, mert megkülönbözteti az esszenciához tartozó elválaszthatatlan tulajdonságokat a véletlen jegyektől. Míg egy szubstanciának (például egy embernek) az esszenciája azt határozza meg, *mi* ő, addig az attribútumai (például a gondolkodás képessége) azt mutatják, *hogyan* nyilvánul meg az a lényeg. Ez a megkülönböztetés Spinozától Descartes-ig számos filozófus műveiben központi szerepet játszik, és segít megérteni az entitások belső logikáját.

Az informatika területén az atribútum precíz technikai fogalommá vált, amely egy adatmodell vagy objektum konkrét adatelemet vagy jellemzőjét jelöli. Például egy „Ügyfél” entitás attribútumai lehetnek: név, születési dátum, cím. Itt már nem pusztán elvont tulajdonságról van szó, hanem strukturált adatreprezentációról, amely a modern adatkezelés alapkövévé tette ezt a fogalmat. Ez a tudományterületek közötti átjárás mutatja a szó kiemelkedő adaptációs képességét és tartalmi gazdagságát.

A szó alakja

A szó alapalakja atribútum. Ez a főnév a magyar nyelvben több jelentéskörben is használatos, elsősorban absztrakt fogalmak megjelölésére.

Kiejtés

IPA: [ˈɒtribuːtum]

Eredet / etimológia

A szó a latin attributum („tulajdonított, hozzárendelt”) igenevből származik, mely az attribuere („hozzárendelni, tulajdonítani”) igéből keletkezett. A magyar nyelvbe a német Attribut közvetítésével, illetve közvetlenül a nemzetközi filozófiai és teológiai szaknyelvből került a 18-19. század fordulóján. Eredeti latin jelentése „amit valamihez vagy valakihez rendelnek” volt.

Jelentése

Filozófiában és teológiában egy entitás elválaszthatatlan, meghatározó tulajdonságát jelöli (pl. a gondolkodás mint emberi atribútum). Informatikában és adatbázis-kezelésben egy adatentitás jellemzőjét, mezőjét nevezik így. Művészettörténetben a szenteket vagy mitológiai alakokat azonosító jelképes tárgy (pl. Szent Péter kulcsa). Általános nyelvhasználatban gyakran szinonimaként használják a „jellemző”, „tulajdonság” vagy „különlegesség” szavakkal, bár ennek finomabb árnyalatai vannak. Figuratív értelemben kiemelkedő, meghatározó minőséget is jelenthet (pl. „a bátorság az ő természetes atribútuma”).

Stílusérték és használat

Az atribútum kifejezetten formális és szaknyelvi színezetű szó. Elsősorban tudományos szövegekben (filozófia, teológia, informatika), szakmai dokumentációkban és értelmiségi diskurzusban fordul elő. Köznapi beszédben ritkán használják, inkább a „tulajdonság”, „jellemző” vagy „jellegzetesség” szavakat részesítik előnyben. Stílusértéke semleges, de használata a beszélő műveltségére utalhat. Túlzott használata köznyelvi kontextusban mesterkélt hatást kelthet.

Példamondat(ok)

Az informatika órán részletesen tanulmányoztuk, hogyan határozható meg egy adatbázis-tábla egyes atribútumainak adattípusa és megszorítása.
A reneszánsz festményeken Szent Lőrinc püspöki pálcája és rostélya mindig feltűnő atribútum, amely azonosítja a szentet a jelenetben.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: tulajdonság, jellemző, jellegzetesség, sajátság, ismertetőjel, minőség, jegy, jelkép (műv.tört.), mező (informatika)

Antonímák: lényeg, alapvetés, substancia, substrátum (filozófiai ellentét), hiány, hátrány

Változatok és származékszavak

Az atribútum főnév több nyelvtani formában is előfordul: tőszámként (atribútumok), birtokos ragokkal (atribútumai). Származékai közé tartozik az atributív melléknév („tulajdonítást/tulajdonságot kifejező”, pl. attributív jelző a nyelvtanban) és az atribútumos melléknév („sok tulajdonsággal rendelkező”). A szó igével kombinálva is használatos: atribútumként szolgál.

Multikulturális vonatkozás

Az angol attribute jelentésében és használatában nagyon hasonló a magyarhoz, de gyakoribb a köznyelvben és igei alakja (to attribute – „tulajdonítani”) is elterjedt. A német Attribut erősebb filozófiai és teológiai hagyományokkal rendelkezik. A román atribut inkább a „képesség”, „adottság” jelentést hangsúlyozza, míg a szláv nyelvekben (pl. orosz атрибут) a szó elsősorban a művészettörténeti jelképre és az informatikai fogalomra korlátozódik. A magyar nyelv a filozófiai és informatikai jelentéstartalmakat a legteljesebben átvette.

Szóelválasztás:	at-ri-bú-tum
Ragozás:	atribútum (alanyeset, egyes szám) → atribútumot (tárgyeset) → atribútumnak (részes eset) → atribútummal (eszk.-hat. eset) → atribútumért (cél eset)