Cenzúra

A cenzúra fogalma a társadalmi és politikai élet egyik legősibb és legvitatottabb jelenségeként kíséri az emberiség történelmét. Gyökerei az ókori államigazgatási gyakorlatokig nyúlnak vissza, ahol a köznyelvben és a közéletben elsősorban a hatalom által gyakorolt információellenőrzést, tartalomkorlátozást jelentette. A magyar történelemben különösen mély nyomokat hagyott a 20. század közepének totalitárius rendszereiben, amikor az állami apparátus szisztematikusan ellenőrizte és korlátozta a művészeteket, a sajtót, az oktatást és akár a magánkommunikációt is, súlyos traumákat okozva a társadalmi tudatban és a kulturális örökségben. Ez a tapasztalat ma is erősen befolyásolja a szó asszociációit és értelmezését.

Gyakori tévedés, hogy a cenzúra kizárólag nyílt betiltásokat vagy kivágásokat jelentene. Valójában sokkal kifinomultabb formái is léteznek, mint például az öncenzúra, amelyben az egyének vagy intézmények a lehetséges következményektől való félelemből korlátozzák saját magukat, vagy a szerkezeti cenzúra, amely a médiatulajdonlás, a finanszírozási források elosztása vagy a hozzáférés korlátozása révén érvényesül. Egy másik elterjedt tévhit, hogy a cenzúra csak autoriter rendszerek sajátja lenne; demokratikus társadalmakban is előfordulhatnak cenzúraszerű jelenségek, például bizonyos platformok moderációs gyakorlata vagy a politikai korrektség néven emlegetett társadalmi nyomás kapcsán, bár ezek jogi keretek közé szorítása és legitimációja rendszerint vitatottabb.

A szó alakja

A szó főnévként használt alapszótári alakja cenzúra. Például: A filmben érzékelhető volt a cenzúra súlyos kézírása.

Kiejtés

IPA: [ˈt͡sɛnzuːrɒ]

Eredet / etimológia

A cenzúra szó közvetlenül a latin `censura` szóból került a magyarba, amely a `censor` (cenzor) hivatali megnevezésből ered. A latin `censere` ige jelentése „megbecsülni, felmérni, véleményt alkotni”. A római köztársaságban a censorok magas rangú tisztviselők voltak, akik feladatai közé tartozott a népszámlálás, a vagyonbecslés, a szenátus tagjainak felülvizsgálata és – ami a mai fogalomhoz közelebb áll – a közerkölcsök felügyelete, beleértve a színházi előadások, könyvek és nyilvános beszédek tartalmának felülvizsgálatát is. Így a szó eredendő jelentésében benne rejlik az értékelés, felmérés és az ennek alapján történő szabályozás vagy korlátozás fogalma. A magyar nyelvbe a nemzeti nyelvújítás korában, a 18-19. század fordulóján került be, elsősorban az államigazgatási és kulturális élet területéről.

Jelentése

A cenzúra elsődleges jelentése egy hatalom (legyen az állam, egyház, intézmény vagy akár egy csoport) által gyakorolt szisztematikus ellenőrzés, amelynek célja, hogy bizonyos információk, ötletek, művészeti alkotások vagy vélemények nyilvános terjesztését, publikálását vagy előadását megakadályozza, módosítsa vagy korlátozza. Ez magában foglalhatja könyvek, újságcikkek, filmek, színdarabok, zeneművek, hírközlések vagy akár internetes tartalmak előzetes vizsgálatát és engedélyezését, illetve későbbi betiltását. A fogalom másodlagos, de széles körben elterjedt jelentése az öncenzúra, amikor az egyén vagy a tartalomgyártó önszántából, félelemből vagy társadalmi nyomásra korlátozza saját kifejezésmódját vagy tartalmait anélkül, hogy külső kényszer érvényesülne. Szakmai kontextusban (pl. jog, médiaelmélet) a cenzúra formális folyamatokat és intézményesített gyakorlatokat is jelölhet. Figyelemre méltó, hogy a kifejezés általában negatív konnotációval bír, a szólásszabadság korlátozásának eszközeként értelmezik.

Stílusérték és használat

A cenzúra szó stílusértéke túlnyomórészt komoly, formális és gyakran erősen negatív. Elsősorban politikai, történelmi, jogi, médiatudományi, irodalmi és művészetelméleti diskurzusokban használják, ahol a szólásszabadság, az információáramlás és a hatalom gyakorlata témakörét tárgyalják. Bár formálisabb szövegekben a leggyakoribb, az informális beszédben is előfordul, különösen politikai vitákban vagy a média korlátozásáról folytatott társalgásokban. Konnotációja szinte mindig kritikus vagy elítélő; a pozitív értelmezése (például „védő cenzúra” a gyermekek védelmére) rendkívül ritka és vitatott, sokszor eufemisztikusnak tekintik. A szó használata magában hordozza a kényszer, az elnyomás és a transzparencia hiányának asszociációit.

Példamondat(ok)

A szerkesztőség döntése, hogy nem közli a botrányos anyagot, a szerkesztői felelősség határain belül marad, nem pedig a cenzúra gyakorlata.

A költő életművének nagy részét csak a rendszerváltás után adták ki, mivel a korábbi évtizedek cenzúrája számos versét publikálhatatlanná minősítette.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: ellenőrzés (tartalmi), korlátozás (szólásszabadságra), szűrés (tartalmi), betiltás, engedélyezés (elutasító gyakorlat), kiiktatás, szabályozás (túlzott), felülvizsgálat (korlátozó), szűrő, perbeszéd (régies). Megjegyzés: A szinonimák többsége csak részben fedi a cenzúra teljes fogalmát, hangsúlyozva annak egy-egy aspektusát (pl. a korlátozást vagy az ellenőrzést).

Antonímák: szólásszabadság, sajtószabadság, nyilvánosság, transzparencia, korlátlan publikálás, kiadatlan szabadság, cenzúramentesség, önkifejezés szabadsága.

Változatok és származékszavak

A szó több származékkal és változattal rendelkezik a magyar nyelvben. A cenzúráz ige azt jelenti, hogy cenzúrát alkalmaz valamin: tartalmat ellenőriz, módosít vagy eltávolít. Példa: „A szerkesztő cenzúrázta a cikk kényes részeit.” Ennek melléknévi igeneves formája a cenzúrázott („egy cenzúrázott film”). A cenzúrát végző személyt cenzor (többes szám: censorok) néven nevezzük. A cenzúra alá esik kifejezés azt jelenti, hogy egy tartalom vagy tevékenység cenzúrázható, vagyis korlátozás tárgya lehet. Az öncenzúra (lásd Jelentése szakasz) a legfontosabb fogalmi származék, amely a külső kényszer nélküli, önkéntes tartalomkorlátozást jelenti. Ritkábban használatos a cenzori melléknév („cenzori intézkedés”).

Multikulturális vonatkozás

A cenzúra fogalma és a hozzá kapcsolódó szavak (cenzor, cenzúrázni) szinte minden európai nyelvben megtalálhatóak, közvetlen latin örökségként. Az angol `censorship`, a német `Zensur`, a francia `censure`, az olasz `censura`, a spanyol `censura`, az orosz `цензура` (tsenzura) mind ugyanabból a latin gyökből származnak, és alapvetően hasonló jelentéstartalommal bírnak: a hatalom általi információ- és kifejezéskorlátozás. Az angol `censorship` kifejezésen belül különbséget tesznek `prior restraint` (előzetes cenzúra, előzetes betiltás) és `subsequent punishment` (későbbi megbüntetés) között. Egyes nyelvekben a szó használata kiterjedhet bizonyos minőség-ellenőrzési folyamatokra is (pl. levelezés cenzúrája háborúban), de ez a magyar nyelvben is ismert. Konnotációja általában erősen negatív a nyugati demokráciákban, míg olyan nyelvekben, mint a kínai vagy az orosz, ahol az állami cenzúra intézményesítettebb, a szó használata hivatalos kontextusban semlegesebb vagy akár pozitív (pl. „tartalomfelügyelet”) is lehet, bár ez nem változtat a fogalom alapvető tartalmán. Az internetkorszakban a `content moderation` (tartalommoderáció) kifejezés is elterjedt, amely egyes esetekben a cenzúra modern, digitalizált formáira utal, bár a két fogalom pontos viszonya vitatott.

Szóelválasztás

cen-zú-ra

Ragozás

cenzúra (alanyeset, egyes szám) → cenzúrát (tárgyeset) → cenzúrának (részes eset) → cenzúrával (eszközhatározói eset) → cenzúráért (causalis) → cenzúrára (terminalis) → cenzúrában (inessivus) → cenzúráról (delativus) → cenzúráig (terminativus) → cenzúráként (formalis) → cenzúrául (translativus) → cenzúráért (causalis) → cenzúrák (többes szám alanyeset) → stb. Birtokos ragok: cenzúráé, cenzúránké, cenzúránk, cenzúrátok, cenzúrájuk.

A cenzúra lényegi jelentése tehát mindig a nyilvános kommunikáció szándékos korlátozását vagy szabályozását jelenti egy tekintély (politikai, vallási, erkölcsi, intézményi) által meghatározott keretek közé szorítva. Ez a folyamat nem pusztán a tiltást, hanem gyakran a tartalom módosítását, kiszűrését vagy akár teljes elhallgattatását is magában foglalja. A korlátozás indoka lehet politikai, erkölcsi, vallási, biztonsági vagy akár kereskedelmi jellegű, de mindig a szabad információáramlás gátlását eredményezi. A cenzúra gyakorlata alapvető ellentétben áll a demokratikus értékek közé tartozó szólásszabadság és sajtószabadság elveivel, mivel korlátozza az egyének és a közösség képességét, hogy tájékozottan dönthessenek és részt vehessenek a közéleti vitákban.

Azonban a cenzúra fogalma nem teljesen egysíkú. A gyakorlatban gyakran felmerül a konfliktus a szólásszabadság és más alapvető jogok (például az egyén jó hírnevének védelme, a gyermekek védelme a káros tartalmaktól, az állambiztonság) között. Ezekben az esetekben a korlátozások mértéke, arányossága és a döntéshozatal transzparenciája döntő jelentőségű ahhoz, hogy a beavatkozás jogosnak tekinthető-e, vagy a cenzúra káros eszközévé válik. Az öncenzúra jelensége, amely az egyéni félelemből vagy társadalmi nyomásból fakadó önkorlátozás, különösen súlyos, mert láthatatlanul, belülről korrodálja a nyílt diskurzus lehetőségét. A cenzúra tehát nem csupán történelmi emlék, hanem egy folyamatosan jelenlévő kihívás minden olyan társadalomban, amely a szabadság és a felelősség, a védelem és a nyitottság közötti egyensúlyt keresi.