Cenzor

A cenzor fogalma lényegében a hatalom és az információ viszonyát testesíti meg. Történelmi változatossága ellenére alapvető jellemzője a nyilvános kommunikáció szándékos szűrése, amely az ókori Rómától a modern digitális korig folyamatosan új formákat ölt. Az ókori vagyonfelbecslő szerep a köztársasági erkölcsök őrzéséből a modern politikai ideológiák eszközévé alakult, miközben a demokratikus társadalmakban mindig is erős ellenállás váltotta ki.

Napjainkban a cenzor szerepe komplexebbé vált: míg totalitárius rendszerekben nyíltan működő apparátus része, addig demokráciákban gyakran rejtett mechanizmusokban (pl. algoritmikus tartalomszűrés) manifesztálódik. A fogalom értelmezésében kulcsfontosságú, hogy a „védelem” és „elnyomás” közötti határvonalat a társadalmi konszenzus és a jogi keretek határozzák meg. A kulturális emlékezetben a cenzor mint a kreativitás és a kritikai gondolkodás ellensége maradt, bár a szélsőséges tartalmak elleni küzdelem újraértékelésre készteti a fogalom hagyományos negatív megítélését.

A szó alakja

A főnév alapalakja cenzor. Ez a szó a magyar nyelv történelmi és politikai szókincsének meghatározó eleme, amely a nyilvánosság és az információáramlás korlátozásával kapcsolatos intézményeket személyesít meg.

Kiejtés

IPA: [ˈt͡sɛnzor]

Eredet / etimológia

A szó a latin censor főnévből ered, amely a censēre (becsülni, felmérni; adóztatni) igéből származik. A római köztársaság idején a censorok feladata a népszámlálás, a vagyonbecslés és a közerkölcsök felügyelete volt. A magyar nyelvbe a 18. században került átvétele a német Zensor közvetítésével, elsősorban az osztrák közigazgatási gyakorlat hatására. Eredeti jelentésében a „felbecslő” vagy „értékelő” fogalmát hordozza, ami később szűkebb, politikai tartalommal bővült.

Jelentése

Történelmi jelentés: Az ókori Rómában a népi erkölcsök és köztisztviselők magatartását felügyelő, valamint a vagyonjegyzékeket vezető hivatalnok. Modern főjelentés: Hivatalból kijelölt személy, aki nyomtatott vagy elektronikus anyagok tartalmát jogi, politikai vagy erkölcsi szempontok alapján ellenőrzi és jogorvoslattal korlátozza. Kiterjesztett jelentés: Bármely egyén vagy intézmény, amely önkényesen korlátozza a véleménynyilvánítást vagy művészi szabadságot (pl. „családi cenzor”). Szaknyelvi használat: Médiaszabályozási testületek tagja, filmbizottsági értékelő, illetve kommunista rezsimekben a pártideológiát védő tartalomszűrő.

Stílusérték és használat

Formális és politikai szakszóként funkcionál, negatív konnotációval bír a demokratikus diskurzusban. A szólásszabadság elvével szembenálló intézményeket jelöli, ezért gyakran használják kritikai, pejoratív hangsúllyal (pl. „kegyetlen cenzor”). Történelmi szövegkörnyezetben semlegesebb, leíró funkcióval bír. Köznyelvi használata ritka, helyette inkább a „tartalomszűrő” vagy „ellenőr” szavak terjedtek el.

Példamondat(ok)

Az állami televízió cenzora kivágta a dokumentumfilmből a kormányt bíráló interjúk minden említését.
A római censorok nemcsak vagyonnyilvántartóként, hanem erkölcsi bírákként is szolgáltak, akik a szenátus tagjait is vizsgálhatták.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: tartalomszűrő, ellenőr, felügyelő, vizsgálóbizottsági tag, korlátozó

Antonímák: szólásszabadság védelmezője, liberális értékőr, cenzúra ellenző

Változatok és származékszavak

Cenzúra (főnév): Az eljárás rendszere, a korlátozás gyakorlata.
Cenzúráz (ige): Tartalmi korlátozást alkalmazni.
Cenzúrázatlan (melléknév): Szerkesztetlen, korlátozás alól mentes.
Cenzúrázott (melléknév): Módosított, szűrt tartalom.
Cenzori (melléknév): A cenzorhoz kapcsolódó (pl. cenzori intézkedés).

Multikulturális vonatkozás

Az angol censor szó jelentése megegyezik a magyarral, de az angolszász országokban a fogalom erősebb negatív asszociációkat kelt. Az orosz цензор (tsenzor) a szovjet időszakban totalitárius jellegű befolyást kapott. A német Zensor a 19. századi porosz hivatalnoki kultúrából ered, ma már ritkán használatos. A francia censeur megőrzi az ókori római hivatkozást, de modern kontextusban inkább az egyetemi diszciplináris bizottságokra utal. Minden nyelvben a szó központi eleme a hatalom és információ ellenőrzésének diskurzusának.

Szóelválasztás	cen-zor
Ragozás	cenzor (alanyeset), cenzornak (részeshatározó), cenzort (tárgyeset), cenzorral (eszközhatározó), cenzorért (célhatározó)