Emóció

Az emóció fogalma a filozófia, pszichológia és művészetek központi témája századok óta. Már az ókori görög gondolkodók, mint Arisztotelész a „Rétorikában”, vagy a stoikusok részletesen foglalkoztak az érzelmekkel, bár a modern értelemben vett tudományos vizsgálat csak a 19. század végén indult meg. Magyar kulturális kontextusban az érzelmek ábrázolása különösen gazdag a népköltészetben, a romantikus irodalomban (pl. Petőfi Sándor versei) és a 20. századi lírában, ahol gyakran összefonódik a nemzeti identitás és a történelmi sors kérdéskörével. Gyakori téveszme, hogy az emóciók pusztán irracionális, kontrollálhatatlan állapotok lennének, vagy hogy ellentétben állnának a logikus gondolkodással; valójában az emóciók alapvető információkat szolgáltatnak a világról és önmagunkról, és szerves részei a döntéshozatalnak.

A mindennapi nyelvhasználatban gyakran összekeverik vagy szinonimaként használják az „emóció” szót az „érzelem”, „érzés”, „hangulat” vagy akár a „szenvedély” fogalmával. Míg az „érzelem” és az „emóció” jelentése sokszor átfed, és gyakran cserélhető, az „érzelem” tágabb, elvontabb érzelmi állapotot is jelenthet, az „emóció” inkább konkrét, időben korlátozott, gyakran fiziológiai reakciókkal járó pszichés jelenségre utal. A „hangulat” hosszabb ideig tartó, kevésbé intenzív érzelmi állapotot jelent, a „szenvedély” pedig általában nagyon erős, gyakran megszállott jellegű érzelemre vagy vágyra vonatkozik. Fontos megkülönböztetni a szándékos érzelemkifejezést (pl. színjátszás) a spontán érzelemkitöréstől is.

A szó alakja

A szó alapalakja, főnévi szótári formája: emóció. Például: Az emóció komplex pszichofiziológiai folyamat.

Kiejtés

IPA: [ˈɛmoːt͡sijoː]

Eredet / etimológia

Az „emóció” szó a latin emotio (többes szám: emotionēs) főnévből származik, amely az emovere igéből képzett. Az emovere igét az e(x)- (ki-) előtag és a movere (mozgatni, megindítani) ige alkotja, így eredeti jelentése „kifelé mozgatni”, „kimozdítani”, átvitt értelemben pedig „felkavarni”, „megindítani”. A szó a francia nyelvön keresztül, az émotion formából került be a magyar nyelvbe a 19. század folyamán, amikor a tudományos, különösen a filozófiai és pszichológiai terminológia bővülésének hatására számos új fogalom honosodott meg. Ez tükrözi a magyar nyelv történelmi hajlamát az idegen eredetű szakkifejezések átvételére a tudományos precizitás megőrzése érdekében.

Jelentése

Az „emóció” szó elsődleges jelentése egy komplex, szubjektív érzelmi állapot vagy reakció, amelyet jellemzően kognitív folyamatok, fiziológiai változások (pl. pulzusszámemelkedés, verejtékezés) és kifejező viselkedés (pl. mimika, gesztusok) kísér. Formális, tudományos kontextusban (pl. pszichológia, idegtudomány) az emóciók meghatározott kategóriákba (pl. öröm, bánat, harag, félelem, meglepetés, undor) sorolható, rövid időtartamú, kiváltó ingerre adott válaszreakciók. Köznyelvi használatban gyakran szinonimaként használják az „érzelem” szóval, bár ez utóbbi tágabb lehet. Figuratív értelemben néha utalhat egy művészi vagy irodalmi alkotás által kiváltott erős érzelmi hatásra (pl. „A film tele volt erős emóciókkal”). A szó negatív konnotációt is kaphat, ha a kontrollálatlan, túláradó érzelmekre utalnak („Ne vezéreljenek az emócióid!”).

Stílusérték és használat

Az „emóció” szó semleges stílusértékű, használható mind formális, mind informális kontextusokban. Tudományos, szakmai (pl. pszichológia, orvostudomány, marketing, művészetelmélet) és közírói stílusban gyakran előfordul, ahol a precíz fogalmi megkülönböztetés fontos. Köznyelvi beszélgetésekben is természetes és elfogadott, bár ott az „érzelem” vagy konkrétabb érzelemnevek (öröm, bánat, harag stb.) is gyakran helyettesíthetik. A szó nem rendelkezik erős érzelmi töltéssel önmagában, bár a környezet, amelyben használják, jelentősen befolyásolhatja a kommunikált hangulatot (pl. „pozitív emóciók” vs. „negatív emóciók”, „emóciókkal teli” vs. „emóciómentes”). Az „emocionális” melléknév formálisabb kontextusokban előnyösebb lehet, mint például az „érzelmes”.

Példamondat(ok)

A konfliktushelyzet kezelésének kulcsa az, hogy felismerjük és megfelelően kezeljük a saját és a másik fél emócióit is, ne csak a tényekre koncentráljunk.

A zeneszerző képes volt olyan mély emóciókat megfogalmazni a szimfóniájában, amelyek szavakkal alig fejezhetők ki.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Szinonimák: érzelem, indulat, affektus, érzés (bár ez utóbbi inkább fizikai érzékelésre is utalhat), érzület (ritkább, költői).

Antonímák: közöny, érzéketlenség, apátia, hidegvér, racionalitás (részleges ellentét, mivel az emóció és a racionalitás nem feltétlenül zárja ki egymást).

Változatok és származékszavak

Az „emóció” szóból több származék és változat létezik magyarul. Az emocionális melléknév jelentése: érzelmi, érzelmekkel kapcsolatos, érzelmekre ható (pl. emocionális intelligencia, emocionális válasz). Az emocionalitás főnév az érzelmekkel való hajlamosságot, az érzelmi élet jellegét vagy intenzitását jelenti. Az emóciódús melléknév erős, sok érzelemmel teli helyzetre vagy alkotásra utal. Az emóciómentes melléknév érzelmektől mentes, hideg, racionális állapotot vagy megközelítést ír le. Az emocionálisan határozószó az érzelmekre jellemző módon, érzelmileg jelentéssel bír (pl. emocionálisan megterhelő). Az emocionalizál ige azt jelenti, hogy érzelmileg feltölt, érzelmeket kelt vagy előidézik (gyakran negatív felhanggal).

Multikulturális vonatkozás

Az „emóció” szó számos nyelvben megtalálható, mind a latin eredetű nyelvekben (spanyol: emoción, olasz: emozione, portugál: emoção, román: emoție), mind a germán nyelvekben (angol: emotion, német: Emotion, holland: emotie), sőt a szláv nyelvekben is (orosz: эмоция [emócija], lengyel: emocja). Az alapjelentés (intenzív, rövid érzelmi reakció) hasonló az összes nyelvben. Azonban a szó pontos konnotációja és a helyi szinonimák rendszere különböző. Az angolban az emotion a tudományosabb, pontosabb kifejezés, míg a feeling tágabb és köznyelvibb. A németben az Emotion gyakran az intenzívebb, rövidebb reakciókat jelöli, míg a Gefühl inkább a tartósabb érzelmekre vagy érzésekre utal. Magyarul az „érzelem” sokszor szinonimaként funkcionál, de hangsúlyozhatja az érzelmi állapot tartósabb, elvontabb aspektusát is, míg az „emóció” gyakrabban a konkrét reakcióra utal. Az oroszban az эмоция (emócija) és a чувство (csuvsztvo) viszonya hasonló a némethez.

Szóelválasztás	e-mó-ció
Ragozás	Egyes szám: alanyeset: emóció, tárgyeset: emóciót, birtokos eset: emócióé, részes eset: emóciónak, határozói eset: emócióval, eszközhatározói eset: emócióért, helyhatározói eset: emócióban/emóción, elöljárós eset: emócióra/emócióhoz/emócióból stb. Többes szám: alanyeset: emóciók, tárgyeset: emóciókat, stb. (a többes szám ritkábban használatos, mert az „emóció” gyakran gyűjtőfogalom).

Az emóció fogalma lényegében az élőlények (főként az ember és egyes állatok) belső pszichés állapotára és annak külső megnyilvánulására utal, mint válasz a belső vagy külső ingerekre. Ez a válasz több komponensből áll: szubjektív élmény (mit érzek?), fiziológiai változások (pl. szívverés, hormonális válasz), kognitív értékelés (mit jelent ez az inger számomra?), és expresszív viselkedés (arc- és testtartás, hanghordozás). Az emóciók nem csupán passzív reakciók, hanem aktívan befolyásolják a figyelmet, a döntéshozatalt, a motivációt és a társas interakciókat, így alapvető szerepet játszanak a túlélésben és a társas kapcsolatok alakításában.

Az emóciók megértése folyamatosan fejlődő tudományos terület, amely több diszciplínát is átfog (pszichológia, neurológia, szociológia, filozófia). A kutatások arra is rávilágítanak, hogy bár az alapvető emóciók (mint az öröm, a bánat, a harag, a félelem, az undor, a meglepetés) univerzálisnak és biológiailag meghatározottnak tűnnek, azok kifejezésének és érvényesítésének módja, valamint az egyes ingerekhez társított érzelmi jelentés jelentősen formálódik a kultúra, a szocializáció és az egyéni tapasztalatok által. Így az emóciók nem pusztán biológiai jelenségek, hanem mélyen kulturálisan befolyásolt és jelentéssel megtöltött pszichés folyamatok, amelyek központi szerepet játszanak az emberi tapasztalat és viselkedés megértésében.