Agglomeráció

Az agglomeráció kifejezés elsősorban a városfejlődéssel, illetve a nagyvárosokat körülvevő településhalmazokkal kapcsolatban használatos. Olyan térségeket jelöl, ahol a központi város és a hozzá közvetlenül kapcsolódó kisebb települések gazdaságilag, közlekedésileg és társadalmilag szoros egységet alkotnak. Ezek a területek gyakran maguk is intenzíven fejlődnek, lakosságuk gyorsan növekszik, és az ott élők életmódja, munkavállalása, valamint napi mozgása szorosan kötődik a centrumhoz.

A szó a városiasodás és a településszerkezeti változások kapcsán vált különösen fontossá, különösen azokon a helyeken, ahol az ingázás, a szuburbanizáció vagy az infrastruktúra fejlesztése kulcsszerepet játszik. A kifejezés ma már nemcsak földrajzi, hanem gazdasági, társadalmi és várostervezési szempontból is jelentős fogalommá vált, hiszen az agglomeráció területei új lakóövezetek, ipari parkok és szolgáltató központok színterévé váltak, amelyek szinte észrevétlenül nőnek bele a városi térség szövetébe.

A szó alakja

Agglomeráció. Ez a szó a városok és környékük térbeli-szociális viszonyainak bonyolult hálóját jelöli, melyre a modern urbanizáció jellemző jelensége.

Kiejtés

IPA: [ˌɒɡlomɛˈraːt͡sijoː]
Magyar fonetikai leírás: [agg-lom-me-rá-ci-jó]

Eredet / etimológia

A szó a latin agglomeratio (tömörítés, halmozás) főnévből ered, amely az agglomerare igéből származik. Ez utóbbi az ad- (hoz, felé) és glomus (gombolyag, labda) szavak összetételéből jött létre, tehát eredeti jelentése ‘gombolyaggá formál, összegöngyölít’. A német Agglomeration közvetítésével került a magyar nyelvbe a 19-20. század fordulóján, elsősorban a városfejlődéssel, majd később a kohászat és vegyipar terminológiájával kapcsolatban.

Jelentése

1. Földrajzi, urbanisztikai jelentés: Egy nagyobb, általában gazdasági és adminisztratív központot képező város (magváros) és a vele funkcionálisan, gazdaságilag, közlekedésileg szorosan összefonódó, de adminisztratívan különálló települések (városrészek, külvárosok, elővárosok, kisebb városok, falvak) összessége. Ez a településrendszer egyetlen gazdasági-munkapiaci és életközösséget alkot, gyakran diffúz városiasodással. 2. Ipari, műszaki jelentés: Finom szemcséjű anyagok (pl. ércpor, cement, gyógyszerhatóanyag) nagyobb, könnyebben kezelhető szemcsékké vagy dúsított részecskékké való összetapadása, tömörödése (pl. pelletizálás). 3. Általános, átvitt jelentés: Bármilyen tömeges, koncentrált halmaz, összetömörödés vagy összezsúfolódás (pl. embertömeg, épületek sűrűje).

Stílusérték és használat

Az agglomeráció elsősorban formális és szakmai (földrajz, urbanisztika, közgazdaságtan, szociológia, vegyipar, kohászat) regiszterű szó. Használata magas szintű szakmai vagy közéleti diskurzusra utal. A hétköznapi beszédben inkább a konkrétabb „előváros”, „külváros” vagy „városkörnyék” szavakat részesítik előnyben, bár az agglomeráció fogalma egyre inkább beépült a közbeszédbe is, különösen a közlekedési, lakhatási és környezeti problémák tárgyalásakor. Figuratív jelentése ritkább és inkább tudatos stílushatást kelt.

Példamondat(ok)

1. Budapest agglomerációjának települései, mint Érd, Dunakeszi vagy Budaörs, a fővárosi munkahelyekre ingázó lakosainak számát tekintve jelentősen megnövekedtek az elmúlt évtizedekben.
2. Az érc előfeldolgozásának egyik kulcsfontosságú lépése a finom por anyag agglomerációja, hogy a későbbi olvasztási folyamat hatékonyabb legyen.

Rokon és ellentétes értelmű szavak

Színonimák: városkörnyék, elővárosi övezet, településfüzér, városhálózat (része), konurbáció (bár ez több város egyenrangú együttélésére utal), peremvárosi zóna, vonzáskörzet.
Antonímák: elszigetelt település, periféria (szélsőségesebb esetben), szórványtelepülés, magányos központ (elméleti ellentét).

Változatok és származékszavak

* agglomerál (ige): 1. (földr.) Agglomerációt képez, városkörnyékké fejlődik; 2. (ipar) Finom anyagot nagyobb szemcsékké tömörít, összetapaszt. * agglomerálódik (ige, visszaható): Agglomerációvá válik, összetömörödik (pl. anyag, települések). * agglomerációs (melléknév): Az agglomerációra jellemző, azzal kapcsolatos (pl. agglomerációs jelenségek, agglomerációs település). * deagglomeráció (főnév): Az agglomeráció (főként ipari) folyamatának megfordítása, a tömör anyag szétesése.

Multikulturális vonatkozás

Az agglomeráció fogalma és kifejezése széles körben elterjedt az európai nyelvekben, gyakran közvetlen kölcsönzésként a latinból vagy a német/francia/angol nyelveken keresztül. Német (Agglomeration): Azonos jelentéskörrel rendelkezik, mint a magyar, mind a földrajzi, mind az ipari értelemben. Széles körben használják az urbanisztikában. Angol (agglomeration): Szintén hasonló a magyar jelentéskörhöz. Gyakoribb az ipari/technikai használat és az „összezsúfolt tömeg” átvitt jelentésben, bár a városi kontextusban is teljesen értelmezhető (urban agglomeration). Francia (agglomération): Nagyon gyakori szó, jelentése szélesebb is lehet: jelenthet egyszerűen egy várost vagy települést (főleg hivatalos kontextusban), vagy bármilyen épületekből/emberekből álló koncentrált csoportot, a magyar specifikusabb városmag-környék összefüggésnél tágabb értelemben. A magyarhoz legközelebb az „agglomération urbaine” kifejezés áll.

Szóelválasztás	Agg-lo-me-rá-ció
Rímek	operáció, delegáció, koncentráció, administráció, kollaboráció, preparáció, reparáció, emigráció
Ragozás	Egyes szám: Agglomeráció (alanyeset), Agglomerációt (tárgyeset), Agglomerációnak (részeshatározó), Agglomerációval (eszközhatározó), Agglomerációért (célhatározó), Agglomerációban (helyhatározó), Agglomerációból (elhatározó), Agglomerációra (tárgyra irányuló határozó), Agglomerációról (tárgyról irányuló határozó), Agglomerációhoz (állapothatározó), Agglomerációig (határozó). Többes szám: Agglomerációk (alanyeset), Agglomerációkat (tárgyeset), Agglomerációknak (részeshatározó), Agglomerációkkal (eszközhatározó), Agglomerációkért (célhatározó), Agglomerációkban (helyhatározó), Agglomerációkból (elhatározó), Agglomerációkra (tárgyra irányuló határozó), Agglomerációkról (tárgyról irányuló határozó), Agglomerációkhoz (állapothatározó), Agglomerációkig (határozó).

Az agglomeráció fogalma lényegében a posztindusztriális városfejlődés egyik kulcsjelenségét ragadja meg: a városmag és az azt övező területek közötti szoros, de adminisztratívan nem egységes kapcsolatrendszert. Ez nem csupán fizikai közelséget, hanem erős gazdasági, munkaerő-piaci, szolgáltatási és infrastrukturális függőséget, valamint napi szintű ingázási mozgást jelent. Az agglomerációk kialakulása és dinamikája központi szerepet játszik a területfejlesztésben, a közlekedéstervezésben, a lakhatási piac alakulásában és a társadalmi egyenlőtlenségek térbeli kifejeződésében.

Az agglomeráció mint jelenség sokszor kettős természetű: egyrészt a városi funkciók és a lakosság kiterjesztését, a fővárosi nyomás enyhítését jelenti, másrészt azonban számos kihívást hordoz magában. Ezek közé tartozik az ingázás okozta közlekedési torlódások és környezetterhelés, az infrastrukturális hiányok (iskola, óvoda, egészségügy) a gyorsan növekvő elővárosokban, a szociális szegregáció fokozódása, valamint a mezőgazdasági és természetes területek fokozott beépülése. Az agglomeráció értelmezése tehát mindig egyensúlyozik a gazdasági vonzóerő és az ezzel járó társadalmi-területi feszültségek között.